ĀFricska. Úgy látszik, nincs elég baja a baloldali összefogásnak nevezett mifenének – ezért épp ideje, hogy ismét előkerült az éji homályból Bangóné Borbély Ildikó!
ĀFrappáns cikkben tette helyre a minap a többi német sajtóorgánumot a Die Welt. A szerzőnek, Marcel Leubechernek az szúrt szemet, hogy kollégái megdöbbenéssel figyelik az Ukrajnából menekülők segítését Magyarországon és Lengyelországban
ĀA cím egy, a hetvenes években született obszcén vicc poénja
ĀA szinergia az a jelenség, amikor egy dologra ható tényezők nem összeadódnak, hanem hatványozódnak, amikor a mennyiség átcsap egy új, magasabb minőségbe
ĀA NASA és az IPCC prognózisa szerint a bolygó átlagos felszíni hőmérséklete belátható időn belül több mint két fokkal emelkedhet
ĀFricska. Azért ez nagyon kemény! Lukácsi Katalin, a KDNP-ből az ellenzéki kulimászba átmenekült hitszónok egy bibliai idézettel konferálta fel Márki-Zay Pétert
ĀÚgy látszik, üzenet jött. Azt mondta Róna Péter, a baloldal köztársaságielnök-jelöltje az ATV-ben, idézem, „egyetlen eurócent nem fog jönni Magyarországra addig, amíg Orbán Viktor a miniszterelnök”
ĀFolyik tehát a fél- vagy teljesen bolondok dáridója, ami persze nem ezekben a napokban kezdődött. Orosz művészeket presszionálnak, hogy foglaljanak állást saját hazájuk ellen pusztán azért, mert akár csak egyszer is kezet fogtak Vlagyimir Putyinnal
ĀTudom, hogy háborús helyzet van, ráadásul épphogy kijöttünk a pandémiából, de engem mindig arra tanítottak, hogy az egyik legfontosabb dolog ebben a szakmában, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és vele együtt a humorérzékünket
ĀFricska. Én ezt már nem tudom követni. De bevallom, nem is akarom
ĀHogyan ne gondolkodjunk Ukrajnáról? – vetette fel minapi cikkében a The American Conservative publicistája, Sohrab Ahmari. A kérdés jogos, józanul nézve ugyanis a nyugati médiában és közvéleményben valami láthatóan félrement az elmúlt napokban
ĀMiután Immanuel Kant német filozófus felmondott a régóta nála dolgozó szolgájának, Lampénak, attól tartott, hogy örökre emlékezni fog a férfira
ĀEgy dologra mindig is számíthattunk: bármi történjék is keleti szomszédunknál, mindezt a pöffeszkedő globalista elit saját politikájának, de legfőképpen saját értékeinek megerősítéseként fogja értelmezni
ĀVajon mennyire tekinthető komolyan veendőnek egy olyan államfő-jelölt, akinek a neve még az ellenzéki táborban is ennyire megosztó?
ĀA mai háborúhoz – amelyről senki sem tudja, hogy mi lesz a vége – sorozatos, apró, egyenként nem túl jelentős lépések vezettek
ĀFricska. Lassan bizony el kell jutnunk odáig, hogy belássuk: a magyar ellenzéknél nincs alja a gödörnek, náluk az aljasság olyan éltető, mint egy embernek a szabad levegő
ĀFélresiklott az ellenzékváltás, még csak „gengszterváltás” sem volt a baloldalon – elég csupán a végre valahára megszületett országos listára pillantanunk
ĀNem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy fölmérjük: a következő évtized a biztonságról fog szólni
ĀFricska. Itt most már minden létező gyógyszer elgurult, az ész trónfosztása valóság lett, a honi ellenzék nagyjából az önrobbantó terroristák szintjén üzemel!
ĀValaha létezett ez a szóösszetétel: tánc- és illemtan. Ma már nem nagyon ismerik. Sőt, úgy lehet: egyáltalán nem
ĀMár egy idő óta se szeri, se száma azoknak a tudományos ismeretterjesztés köntösébe bújtatott nyugati filmeknek, amelyek megcélozzák a mai Oroszországban élő emberek gondolkodásmódjának feltárását
