Szakály Sándor

Vélemény és vita

A gyalogos fegyvernem védőszentje – Szent László, a lovagkirály

„Átérezve egy olyan lélekemelő energiaforrás szükségét, amely energiaforrás a magyar gyalogság öntudatos fegyvernemi szellemét éleszti és amelytől a magyar gyalogság önmagával szemben való bizalma is táplálkozik, a m. kir. honvéd Ludovika Akadémia gyalogsági kiképzésben részesülő akadémikusai 1926. november hó 15-én vitéz Szinay Béla ezredesnek, az akadémikus zászlóalj parancsnokának kezdeményezésére dicső emlékezetű, rettenhetetlen bátorságú és legendás vitézségű Szent László Királyunkat ünnepélyes formák között Vezérlő Eseményünknek nyilvánították.”

A fenti sorok a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia Szent László-serleg alapító oklevélből származnak, amely 1927. jú­nius 25-én kelt.

A fegyvernemek királynője – a gyalogság – tisztjei és legénységi állományú katonái számára Szent László király példakép és egyben védőszent is volt. Kultusza már évszázadokkal korábban kialakult, és a két világháború között a magyar királyi Honvédségben meghatározóvá vált. Június 27-e – László napja – a Ludovika Akadémia hallgatói és a gyalogos fegyvernemhez tartozók számára ünnepnappá vált. 1930. szeptember 1-jétől kezdődően pedig a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred Szent László nevét viselte. A honvédelmi miniszter – Gömbös Gyula – előterjesztésére a Magyar Királyság államfője, vitéz nagybányai Horthy Miklós elrendelte, hogy a honvédség különböző fegyvernemekhez tartozó csapattestei történelmi személyekről neveztessenek el.

Tizennégy gyalogezred, hét kerékpáros zászlóalj, négy huszárezred, hét tüzérosztály, egy lovas tüzérosztály és három utászzászlóalj vette fel egy-egy történelmi személy nevét.

A Szent László név felvételével kapcsolatban így fogalmaztak a rendelet megalkotói: „Szent László királyunk, mint a magyar gyalogság pátronusának kultuszát már évek óta ápolják a honvédségnél. Győrött a 4. honvéd gyalogezred törzsállomáshelyén őrzik Szent László király koponyája csontdarabját arany ereklyetartóban.”

A magyar királyi 4. honvéd gyalogezred a rendeletet követően „M. kir. »Szent László« 4. honvéd gyalogezred” néven szerepelt, és a csapatest feladatai közé tartozott a névadó emlékének ápolása vagy ahogy a rendelet szövegében olvasható: „A történelmi kapcsolatok mélyreható ápolása érdekében a csapattestek mielőbb gyűjtsék össze az elnevezés által érintett történelmi személyre vonatkozó részletadatokat, ezek emlékeinek ápolását foglalják rendszerbe, és terjesszenek hozzám folyó év végéig javaslatot arra vonatkozólag, hogy történelmi adatok alapján minden év melyik napján kívánják illő ünnepség keretében megülni az »ezred napot«.”

Szent László kultusza a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémián – hasonlóan a többi fegyvernemhez – meghatározóvá vált. Aztán 1927-től kezdődően minden esztendő június 27-én díszlakomán vettek részt az akadémikusok, és az arra érdemes akadémikus ünnepi serlegbeszédet mondott, amelyben Szent László életét és tevékenységét méltatta, és az arra érdemesek később Szent László-emlékérmet is kaptak.

A Ludovika Akadémia épülete előtt álló Szent László-szobor koszorúzása is az ünnepségek részét képezte, és vitéz Rózsás József Szent László-himnuszát – amelyet Mathia Károly zenésített meg – énekelték: „Bíborpalástos szent magyar király. Idézünk Téged, tekints le miránk! Vezérünknek Téged vallunk. Harcba, bajban légy oltalmunk. Segítsd meg újra szép magyar Hazánk. Gyalog hadaknak égi hadnagya. Vitézek legszebb fénylő csillaga! Csaták tűzén harcba, vészbe, Légy oltalmunk, égből nézz le, És lásd, miként vív hősök magzata!”

A Szent László nevet 1944 októberében egy újonnan felállított hadosztály is felvette. A magyar királyi Honvédség tervezett átszervezése során a minta hadosztálynak tervezett seregtest 1944. október 12-én állt fel, és annak parancsnoka vitéz Szügyi Zoltán ezredes – később vezérőrnagy – lett.

Az első és a második világháborúban is a legmagasabb hadikitüntetéseket kiérdemlő Szügyi Zoltán elit alakulatot hozott létre az ejtőernyősökből, gyalogosokból és a hadosztályba tartozó tüzérekből, rohamtüzérekből, csendőrökből és más fegyvernemhez, illetve csapatnemhez tartozókból. Csapatjelvényük a bárd (szekerce) volt, amely a szovjet hadifogságba került „szentlászlósok” esetében nem jelentett jó ajánlólevelet.

Az Ipoly és a Garam menti harcokban 1944 decemberében komoly ellenállást tanúsítottak a jelentős erőfölényben lévő szovjet csapatokkal szemben és tartóztatták fel azok előrenyomulását.

A Szent László nevét viselő hadosztályban teljesített szolgálat 1945 után is „fekete pontnak” számított, jóllehet a seregtestet a brit haderő a második világháború befejeztét követően még egy ideig „fegyverben tartotta”, és különböző feladatokra alkalmazta. A Szent László hadosztályban szolgált tiszteket, tiszthelyetteseket, legénységi állományúakat Magyarországon fasisztáknak, nyilasoknak kiáltották ki, és biztosan számíthattak a „népi demokrácia ellensége” jelzőre, népbírósági eljárásokra, internálásra, rendfokozatvesztésre…

Az idő múlása azonban az alaptalan vádakat elkoptatta, és Szent László neve ma már ismét hívószó lehet mindazok számára, akik a bátorság, a becsület, a hűség és a haza iránti szeretetet alapértéknek tekintik. Legyenek az ilyen erényekkel bírók minél többen, és példájuk adjon erőt sokaknak!

A szerző által a Szent Imre és Szent László emlékére megrendezett kecskeméti konferencián megtartott előadás összefoglalója

(A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója)   

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Sopron, Várad, Kassa

ĀHárom város, három sorsváltozat, három históriaszelet. Mintha három világrészen járt volna az ember. És mégis…

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Összeomlás

ĀFricska. Nem feltételeztem, hogy ezek ennyire szerencsétlenek. Amint elindult a nagy garral beharangozott előválasztási procedúra, rövid idő múlva összeomlott az egész számítógépes rendszer