−Előd
ĀSzázöt éve, 1917. augusztus 6-án IV. Károly bevonult Czernowitzba (ma: Csernyivci, Ukrajna), amelyet harmadik alkalommal foglalt vissza a Monarchia az első világháborúban
ĀHabár célja szerint Indiába indult, mégis egy új kontinens felfedezésével tért haza Kolumbusz Kristóf
Ā1808-ban a terület rendezésének és közhasznú felhasználásának új fejezete kezdődött, amikor József nádor megalapította a Királyi Szépítő Bizottmányt
ĀBem közvetlenül a csata előtt bravúrosan rövid idő alatt állított össze egységes hadsereggé hatezer, addig különböző alakulatokhoz és különböző parancsnokok alá tartozó embert
ĀKinga a mai értéken talán ki sem fejezhető hozományát teljes egészében a tatárok elleni harc finanszírozására költötte, döntő segítséget nyújtva ezzel a krakkói fejedelmi udvarnak
ĀEzerkilencszázhatvankettő őszén az MSZMP Politikai Bizottsága kezdeményezte a koncepciós perekben elítélt személyek közvetlen hozzátartozóival való beszélgetést: életükről, sorsukról, vágyaikról
ĀStauffenberg két bombával jött a helyszínre, az egyiket ő, a másikat segédtisztje, Von Haeften főhadnagy hozta, hétköznapi irattáskákban
ĀSzent István terjesztette ki az egész országra a vármegyerendszert, amely történeti alkotmányunk és hagyományaink szerves része
ĀA vésztörvényszék elé 354 „akadémikust” állítottak. Elsősorban Guido Romanelli alezredesnek, az antantmisszió olasz tagjának volt köszönhető, hogy a ludovikásokat csupán internálták, és valamennyien túlélték a tanácskommünt
ĀAz igazi „balkáni dühöt” érhetjük tetten a merényletben, amely a maga módján mégis elérte a kitűzött célt. E naptól mindenki tudhatta Szerbiában: ha a Monarchiával szimpatizál, az életével játszik
ĀAz utóbbi évszázadban valószínűleg több könyvtárnyi írásmű kutatta a diktatúrák lényegét, legjellemzőbb tulajdonságait, legsajátosabb megnyilvánulásait
ĀKétszázhúsz esztendeje született a tizenhárom aradi vértanú egyike, Dessewffy Arisztid honvédtábornok, aki vérbeli és hősszerelmes huszártisztként küzdött a szabadságharcban
ĀKét fiatal újságíró remekül látta meg a nagy lehetőséget, hogy aztán a modern polgári sajtó hőseivé váljanak. Ők voltak Bob Woodward és Carl Bernstein, a The Washington Post munkatársai
ĀÉrthető volt ez, hiszen az 1914 és 1918 között dúló Nagy Háborúban hazánk 661 ezer halottat vesztett, miközben a súlyos sebesültek és hadifoglyok száma is nagyságrendileg 750–750 ezer főt tett ki
ĀA megzavarodott olasz egységek pánikszerű visszavonulásba kezdtek, több ezer foglyot, valamint hozzávetőleg háromszáz löveget hátrahagyva
ĀSzáz évvel ezelőtti gondolatok az oklevél kiadásának 700. évfordulóján
ĀMindannyiszor románok voltak a gyilkosok és magyarok az áldozatok. És még egy közös szál: soha senkit nem vontak mindezekért felelősségre. Soha, senkit. Ez tény, és mint ilyen, makacs dolog. Ilyenkor látszik csak, mennyire…
ĀA szlovák parlament nyolcvan évvel ezelőtt, 1942. május 15-én hagyta jóvá a szlovákiai zsidóság deportálását
ĀSzázharminc éve, 1892. május 9-én született Bourbon-Pármai Zita császár- és királyné