ĀPuszta üzleti és józan megfontolásból az érintettek elemi érdeke az lenne, hogy az oroszok eladják, Európa és Ázsia pedig megvásárolja az orosz energiahordozókat. Ez az üzleti modell azonban megölné a magánpénz uralmát
ĀNe felejtsük el, hogy Magyarország 1989-ben megnyitotta nyugati határait a szabadságra vágyó keletnémetek előtt, felvállalta az esetleges szovjet retorziókat is, hiszen akkor még az ország nem volt független, a területén szovjet csapatok állomásoztak
ĀMinél tovább gondolkodott, annál inkább eluralkodott J. Károlyon a kétségbeesés. Nem jutott ugyanis semmi az eszébe
ĀFricska. Ez is egy hír. Messze nyúló árnyakkal és elgondolkozni valókkal. A Blikk készített anyagot egy szakemberrel arról, hogy mi lenne, ha Budapestet atomtámadás érné
Ā„Az orvos ajtaján az áll: oroszoknak és kutyáknak belépni tilos!” – énekli a Leningrad. A gyorsreagálású orosz punkzenekar legújabb számának témája a nyugati szankciók, de leginkább az oroszokra zúduló gyűlölet
ĀHa had lesz a csatamezőn, biztosan lesz szétvert sereg is. Valaki győztesnek mondja majd magát, valaki kártérítést kap, végül is más érdekeiért vitte a vásárra a bőrét
ĀNemzeti ünnepünkön, március 15-én vetítették újfent, ezúttal a Duna Televízióban a Hídember című, Széchenyi István életéről szóló filmet
ĀFricska. Mostanában amikor Márki-Zayra gondolok, a régi anekdota jut az eszembe
ĀAmolyan nemzetközi jóslásverseny tanúi vagyunk, ahol mindenki, aki csak szóhoz jut, igyekszik eltalálni az orosz–ukrán háború kimenetelét, a harcok lezárulásának dátumát
ĀTisztult a kép a magyar szabadság ünnepén: töredezett, felelőtlen háborús retorikát folytató baloldal fog neki feszülni a stabil, békepárti jobboldali kormánynak
ĀFricska. Jómagam a bántóan független „liberális sajtó” elkötelezett híve vagyok, természetesen „csüggök a CNN ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán” – hogy a nagy Petőfit brutálisan parafrazáljam
ĀFricska. Jeles kollégám javasolta levelében a mai Fricskához: „A baloldali sajtó hamarosan megírja, hogy míg a Kossuth téren és környékén alig több mint ötszázezer ember téblábolt, addig bezzeg a Műegyetemnél csaknem tízezerre duzzadt a tömeg…”
ĀA történelem, mint az emberiség legjobb tanítómestere, azt üzeni az orosz–ukrán háborúban is, hogy a kárpátaljai magyarokat és az ukrán népet is azzal tudjuk a legjobban megvédeni, ha kimaradunk ebből a háborúból
ĀAz teljesen természetes, hogy minden nagyobb eseményen, ahol „összecsapnak” a táborok, ott előkerül a matek
ĀLám, a nemzeti kisebbségek ügyének kezeletlensége bumerángként csapta arcon Európát, amikor Putyin csapatai februárban bevonultak Ukrajnába
ĀA Kossuth Lajos tér, mint emblematikus helyszín gyökeresen átalakult 2010-től
ĀA német média eddig kerülte, hogy akár egy szót is szóljon a Magyarországra özönlő menekültekről
ĀBejárta az orosz–ukrán háborútól szenvedő országokat (a benne résztvevőket éppúgy, mint a harcok határain lévő államokat is) a hír, hogy van megoldás a bajokra
ĀMondhatnánk, végül minden kiderül, lehull az összes lepel, szembesülhetünk a valósággal, és nem marad más, mint annak eldöntése: sírjunk vagy nevessünk kínunkban
ĀFricska. Sokadszor ugyanaz, csak más szavakkal, immáron inkább bágyasztó és szánalmat keltő, mintsem dühítő
ĀA modern Nyugat éppen most rombolja le az európai fehér ember utolsó identitáspilléreit
