Domonkos László

Vélemény és vita

Csingacsguk néni, Pocahontas bácsi

Különös, mondhatni rendkívüli írást olvastam nemrég, még a mai világban is szenzációszámba menőt

Akár hihetetlent is mondhatnék, ha sanda meglepetésekkel teli korunk meg nem tanított volna már régebben arra: nemcsak hogy semmin sem szabad (túlzottan) csodálkozni-meglepődni, de ezt még csak érzékeltetni sem valami tanácsos. Most mégis kivételt vagyok kénytelen tenni.

Azt írja egy női nevet viselő elkövető, hogy az észak-amerikai indián törzsekben háromféle nemet ismertek el, „sőt, volt, ahol ötfélét”.

Puff. Nesze neked, indián mítosz, boldog és naiv ifjúságunk utolsó mohikán idálsorozata Csingacsgukkal, Unkasszal vagy akár Maguával, és James Fenimore Cooper mester mellett ott valának May Károly figurái éppúgy, mint a szépséges indián királylány, Pocahontas meséje vagy éppen a korai amerikai irodalomból Longfellow nagyeposza, a Hiawatha vagy az amerikai esszé mestereinek nagyszerű, rossz lelkiismeret uralta, fájdalmasan szép és okos, mély érzésű elemzései az indián jellemről, e páratlanul értékes, nagyszerű emberfajta kiválóságáról.

Ennek ezennel vége, polgártársak, értve vagyok?

Az indiánok ugyanazt akarták, amit az LMBTQ (XYZ etc.) szivárványos elmekórtani esetei, előfutárok, nagy, haladó elődök tehát, lám, igenis ők az őrültek diktálta álnormalitás őseredeti hordozói, olyasféleképp, ahogyan az antik, régi görögök az értelmes emberiség normális gyermekkorát jelképezték.

A női nevű szerző – ajánlom, ne nevezzük másként – kifejti, hogy Csingacsguk néni és Pocahontas bácsi testvérei, „amíg európai telepesek nem érkeztek az amerikai kontinensre, nem tartottak számon berögzült nemi szerepeket. (…) A legtöbb helyen érvényben volt a három nem: nők, fér­fiak és úgynevezett kétszelleműek”. Utóbbiak esetében „logikusnak tartották, hogy a közösség tagjai a felvett szerepek szerint válasszanak párt is, és nem feltétlenül biológiai nemük szerint.

Az ilyen életformát nem tekintették »homoszexuálisnak«. A »kétszelle­mű­séghez« nem társult stigma, sem erőszak, senki sem ítélte el azokat, akik az ellenkező vagy mindkét neműnek tartották magukat.” Egyebek között még az is olvasható, hogy a „kétszelleműség” kifejezésére szolgáló szónak – nocsak! – nem volt minden törzs nyelvén pontos megfelelője (enyhén szólva, tegyük hozzá, hiszen a navahók például – állítólag – az „átváltozott ember” értelmében használták (?), a lakotáknál csak „nőies küllemű férfi”, az odzsibaváknál a legalábbis többféleképpen értelmezhető „kétszellemű” kifejezéssel illették őket).

Hogy már itt valami legalábbis nagyon sántít, még hagyján. Az igazán fontos az, ami az indián nyomkeresőknek való rejtekekben, a háttérben, a sötét és gonosz bozótok sűrejében bújik meg. Ami ott rejtekezik a nagyszabású új keletű eszmefuttatás kijelentés-bejelentés-bástyái mögött és között.

Íme, az irodalom közkeletű kifejezésének, a nemes vadembernek megújult-modernizált értelmezése, à la genderőrület, 2021 ősze. „A kétszelleműséget az euró­pai hódítók az elsők között próbálták lerombolni.” Igen, ezek a gaz, elvetemült európaiak, akiknek legjava azóta már kellő bűnbánattal szemléli a szörnyű népirtást, az indián holokausztot – nosza, fogjuk be csak be új keletű gendervitorláinkba ezeket, az ő fontos, tisztességes szellemi széljárás-fuvallataikat – bizonyítsuk csak be (önnön sanda-beteges céljaink érdekében), hogy már ők is, igen, Csingacsguk néni és Pocahontas bácsi akár, ennyire ősi és imigyen természetes hát ez az egész, ősi szépségében és romlatlanságában, hát persze, íme.

Ilyen rafinált, ennyire mocskos szellemi csepűrágó-trükköt persze bizonyos fokig öröm szemlélni. Mert eszembe jut, hogy midőn 1996 nyarán a Duna TV jóvoltából hosszú heteket töltöttem az észak-amerikai indiánok rezervátumai­ban, a mohawkok és az abenakik, az oneidák és a csirokik mára kissé megkeseredett, de a régi jellemet és karaktert, humort és intellektust mégiscsak őrző utódai hogyan és mi mindent is helyeztek volna kilátásba mindezért az elmeműnek és szerzőjének. Nem, a skalpolás nem is a legsúlyosabb. 

(A szerző író)   

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Mértékadók

ĀFricska. Egyre kiábrándítóbb, amit az úgynevezett liberális mainstream sajtó művel a mértékadó Nyugaton!