Őry Mariann

Vélemény és vita

Senkik

Ezúttal sem a szebbik arcát mutatta a magyarországi balliberális oldal az Országgyűlésben, már ha van egyáltalán nekik olyan

álláspont

A töméntelen személyeskedés, demagógia, rágalmazás, dühödt fröcsögés közepette Szabó Tímea azzal váltott ki élénk reakciókat hallgatóságából, hogy azt kiabálta, féljenek csak Karácsony Gergelytől.

Kell azért politikusi rutin ahhoz, hogy legalább az ne nevessen, aki éppen mondja. Nehéz elképzelni, hogy Karácsony Gergely félelmet váltson ki bárkiből. Vagy legalábbis valamiféle elismerését annak, hogy na igen, ő kemény ellenfél. Mindennek pedig amúgy nincs is túl sok köze ahhoz, éppen melyik közvélemény-kutató mit mond az erőviszonyokról.

Ha nem nemzetközi kontextusba helyezzük a magyar balliberális oldalt, még láthatóbbá válik nyomorúságos kisszerűségük. Részben persze azért, mert ha elképzeljük Karácsony Gergelyt, mondjuk, az Európai Tanács egyik éjszakába nyúló ülésén, ahol tolmácsával összekucorodva próbál beleszólni a döntésekbe, nehéz nem nevetni. A fő baj azonban az, ami a fejekben van – és ami nincs.

A magyar balliberális oldal szellemi teljesítménye nagyjából abban merül ki, hogy toporzékol és fenyegetőzik, miközben mások értelmes beszélgetést folytatnak, amelynek ők is részei lehetnének egyébként. Az elmúlt években számos példát láttunk arra, hogy ha baj van, válság van, legyen az migrációs hullám vagy járványhelyzet, a balliberális oldal nem partner, még csak nem is konstruktív ellenzék, hanem erejéhez mérten akadályozni próbálja a megoldásokat. Nem számíthatunk rájuk a fontos döntésekben, és nem számíthatunk rájuk abban az útkeresésben sem, amelyben Európa van.

Nem gondolnak ugyanis semmiről semmit, értékítéleteiket annak mentén hozzák meg, hogy ha Orbán Viktor mondja, akkor nekik azzal nem szabad egyetérteniük. Nehéz ennél butábban szemlélni a világot.

Közeledve a vasárnapi német választásokhoz, a fő kancellárjelöltek hármas vitáját nem kevés kritika érte. Többen hiányolták a külpolitikát, az uniós ügyeket, mások pedig egyszerűen csak unalmasnak tartották. Noha Németországban jelenleg valóban nem az elképzelhető legkarizmatikusabb és nagy formátumú politikusok vannak versenyben, annak, aki az ő beszélgetésüket unalmasnak tartja, érdemes lenne belenéznie valamelyik magyarországi baloldali előválasztási vitába, és mindjárt értékelni fogja Armin Lascheték teljesítményét. Csalódna az is, aki uniós politikai kérdésekben vár érdekes gondolatokat azoktól, akik amúgy óriásira értékelik a saját nyugatosságukat.

Ahogy már mondtuk, nem gondolnak semmiről semmit. Amelyikük megpróbálja magát a nagy európai térképre helyezni, az Európa-politikai program címén külföldi támogatóinak bizonygatja, hogy kész lenne kérdés nélkül megtenni mindent, amit várnak tőle. Bármikor lehetőségük lenne arra, hogy értelmes részét képezzék egy vitának, de csak otromba beleböffentésekre futja. Ugyanez igaz a külpolitikára is, ahol mindent belpolitikai szemüvegen néznek, vagy amelyiküknek terjed odáig a horizontja, az elolvassa a New York Times­ban, hogy mit illene gondolnia.

Szóval, míg Szabó Tímea kiabálása kelthet némi visszatetszést, Karácsony Gergely félelmet már nehezebben. Büszkélkedhet a róla szóló hízelgő nyugati cikkekkel, nyilvánvaló, hogy nem azért akarják felemelni, mert annyira szeretik, hanem mert annyira szúrja a szemüket Orbán Viktor és a konzervatív, szuverenista magyar kormányzás. Remélik, működik majd itt is a színes forradalmak receptje. Hátha sikerül senkiket hősnek kikiáltani és aztán elsétálni, amikor káoszt és összeomlást hoznak.

(A szerző főmunkatárs)   

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Festmény

ĀMessziről észrevette a nőt, aki majdnem meztelen volt. Háttal állt, egy búzatábla szélén, a szalmakalapról lelógó selyemszalagok a derekáig értek, cirmos pipacsok, kék búzavirágok csiklandozták a lábszárát és a combját

Náray László

Náray László

Karácsony programja maga a csőd

ĀAzokat kívánja újra visszahozni a hatalomba, akik a rendszerváltást kisiklató mélyállamot működtették