Vélemény és vita
Cselekvő kormány, gyűlölködő ellenzék
A parlamenti szezon első napjának fontos tanulsága volt, hogy megtapasztalhattuk, ki mit gondol a demokráciáról, illetve kinek mi célja van a hatalommal
Ahogy az is kiderült, hogy a politikai szereplők milyen pszichés állapotban vannak. Míg a jobboldalon a kormány a nemzeti konzultáció eredményeit követve cselekszik, addig a baloldal lincshangulatot szít, és a jogbiztonságot veszélyeztető önkényes leszámolásra készül. Orbán Viktor magabiztosan és higgadtan beszélt arról, hogy a nép akaratát követve cselekszenek, az ellenzéki frakcióvezetők pedig ezzel szemben otromba, vulgáris és félelemkeltésre alkalmas fenyegetéseket ismételgettek. Durva leszámolásra készülnek, feltéve, ha 2022-ben megnyernék a választásokat, amire – pontosan a félelemkeltés miatt – egyre kevesebb esély van.
Csak az összkép számít, hisz választásokra készülünk, így a jobb- és a baloldal egymáshoz való viszonya ad értelmezhető képletet. Nincs az ellenféltől független narratíva, a jövőképet, a szándékot és a cselekvést is meghatározza az, hogy az egyik oldal miként látja a másikat. Nem lehet tehát a miniszterelnök beszédét vagy az ellenzéki frakcióvezetők gyűlölködő felszólalását külön-külön magyarázni. Minden szándék és cselekvés hatással van a másik oldalra. Ilyen fontos kérdés a demokráciáról való elképzelések szembenállása.
A hétfői parlamenti napon a miniszterelnök bemutatta az Országgyűlésnek azt a politikát, illetve az abból fakadó cselekvési tervet, amit a kormány a következő időszakban meg akar valósítani. A gazdaság talpra állítása, a kormányzati beruházások hasznosulása, a sikeres erőfeszítések a munkahelyek megőrzésére és új lehetőségek kialakítására nagyobb mozgásteret ad ma a kormányzati cselekvésnek.
Ezt a mozgásteret pedig a kormány a nemzeti konzultáció eredményeit követve igyekszik teljes mértékben kiaknázni. Azaz a „diktátornak” nevezett Orbán Viktor az emberek véleményét kikérdezve hoz döntéseket. De ami még abszurddá teszi ezt az állítását, hogy az évek óta demokráciaféltő ellenzék ma már egyesült baloldalként nyíltan beszél arról, hogy egy esetleges kormányváltás esetében kiiktatnák a jogállamiságot, megkerülnék az alkotmányos kereteket, azaz antidemokratikus módon leszámolnának mindennel és mindenkivel, aki
és ami a Fidesz-korszakhoz kötődik.
Vicces is lehetne ez a helyzet, hisz pont a demokráciarettegő baloldal bontaná le ma már a jogállamiságot, a „diktátornak” nevezett Orbán Viktor pedig egyértelműen az állampolgárok akaratát érvényesíti, ám mégsem tudunk ezen nevetni. Mert ijesztő, hátborzongató, és ami még inkább félelmetes, hogy mindeközben az EU hallgat. Ahogy csendben vannak a Soros-hálózat részeként működő, úgynevezett „jogvédő” szervezetek, de némaság van a nemzetközi sajtóban is.
A protestszavazatok megszerzése érdekében – a választásokat megelőző időben – tett felelőtlen ellenzéki ígéretek, az egyre erőszakosabb politikai retorika és a jövőbeni bosszúállás lehetősége azonkívül, hogy teljes mértékben sérti a demokratikus normákat, egyúttal megfélemlíti azokat a pártpolitikával nem foglalkozó személyeket is, akik a tudományos életben, a művészvilágban, a közéletben, a sajtóban vagy a gazdasági életben tevékenykednek sikeresen.
Ha egy kormányra készülő politikai közösség és annak vezetői deklarálják, hogy önmagukra nézve nem tartják kötelező érvényűnek az alkotmányos elvárásokat, illegitimnek nevezik az Alaptörvényt, akkor könnyen megkérdőjeleződik az állampolgár jogkövetési magatartása is, ami instabil társadalmi állapotokhoz, legrosszabb esetben polgárháborúhoz vezet. Kezd tehát kirajzolódni egy olyan politikai szembenállás, amelyről ez idáig mindenki mást mondott, rosszindulatúan állított vagy hazudott.
Miközben a magyar kormány a nemzeti konzultáció eredményei alapján cselekszik, továbbá a gyermekvédelmi törvényt és a Fudan Egyetem kérdését is népszavazásra bocsátja, addig a baloldal licitversenyt tart abban a kérdésben, hogy kivel milyen módon számolnának le, hogy miként iktatnánk ki a jogállamiságot azért, hogy leszámoljanak az Orbán-kormány eredményeivel. És fenyegetnek, gyűlölködnek, viszályt szítanak – tekintet nélkül arra, hogy mégiscsak demokráciában élünk a rendszerváltoztatás óta. Persze 2006-ban Gyurcsány megmutatta, hogy mit gondol a demokráciáról, és most ismét ő lett a baloldal vezetője, ám ez nem ad mentséget semelyik szövetségesének.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
