G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Merkel öröksége

Örömtáncot járnak a migránspárti német politikusok az afganisztáni összeomlás után. Az előadás nem nyilvános, minden a háttérben zajlik még ma is, alig négy nappal a szövetségi parlamenti választások előtt

álláspont

Az Afganisztánban kialakult drámai helyzet és a nyomában meginduló menekültáradat kiváló alkalmat adott a most leköszönő Angela Merkel kancellár rendszerén belül működő pártoknak, hogy a háttérben sunyi módon felmelegítsék az illegális migránsok felkarolásának ügyét.

Tulajdonképpen ma már nem is betelepítésről, hanem lakosságcseréről beszélhetünk. Merkel hiába mondja – meglehetősen bizonytalanul –, hogy nem ismétlődhet meg a 2015-ös migránsbeözönlés, ha a választásokon győzelmi reményekkel induló szociáldemokraták önkormányzatai tárt karokkal várják az idegeneket. Ma már egy visszafordíthatatlan folyamat tanúi vagyunk, amely mostanra alapjaiban meg is változtatta a német társadalmat.

Van ugyan még némi ellenállás, és ennek kifejezésére a legjobb lehetőség a választás, ahol a szavazófülke magányában mindenki anonim módon tiltakozhat az általa nem várt idegenek ajnározása ellen. Csakhogy ez édeskevés, mert a rendszeren belüli pártok mindegyike valamilyen módon a lakosság lecserélésén fáradozik, így nincs is valós választási lehetőség.

A helyzet ellentmondásossága, hogy mindennek ellenére a német „elfogadott” pártok a 2015-ös migránsroham után – az akkor érkezetteknek alig húsz százaléka dolgozik, a többiek segélyekből élnek – ma már nem mernek nyíltan kiállni a befogadás mellett. Tudják ugyanis, hogy ezzel csak szavazatokat veszíthetnek (mint ahogy ezt Magyarországon is csinálja a baloldal, lásd Karácsony Gergely Die Zeitnek adott interjúját), főleg a voksolástól való távolmaradás okán.

Jellemző, hogy a kereszténydemokraták, a szociál­demokraták és a szabaddemokraták tévévitájában, mindössze egy fél mondat erejéig tértek ki a bevándorlás problémájára. Hallgatni arany, tartja a mondás, nem lehet Merkel politikai hagyatékát besározni. Sok jót ugyanis a Willkommenskulturról nem mondhatni, rosszat meg nem szabad.

Aki ezt mégis megteszi, arra azonnal rásütik a náci, szélsőséges, rasszista bélyeget, és rövidesen politikai légüres térben találja magát. Így tehát nemcsak a választók, de a politikai pártok mozgástere is alaposan beszűkült. Valahogy úgy jellemezhető ez a többszörösen ellentmondásos légkör, hogy a migránsvalóságról senki nem akar tudomást venni, legalábbis nyilvánosan nem akar róla beszélni.

A választáson részt vevő német pártoknak nem marad más hátra, mint a háttérben, a fű alatt, valahogy a szavazás utánra időzítve ismét becsempészni a köztudatba a migránsok befogadását, a lakosságcserét nyílttá tenni. Erre jó példa, hogy Németország politikai elitjében már megfogant a gondolat egy afgán áttelepítési fórum megszervezésére. Innen csak egy tyúklépés a kvótarendszer agyalágyult ötletének felmelegítése.

A Willkommenskultur cégérének átfestése már uniós szinten is szóba került. Margarítisz Szkínász, az Európai Bizottság alelnöke például azt javasolta, hogy várják ki a német választásokat, és utána kössenek egy új európai migrációs paktumot. Vagyis csapják be a választópolgárokat. Viszont nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, mi lehet majd ebben az egyezményben, amit a tagállamokra akarnak ráerőltetni.

Mindezek után talán kimondhatjuk: Angela Merkel politikai öröksége egy súlyos ellentmondásokkal terhelt Németország, amelynek vezető politikusai egy katasztrófába torkolló társadalmi átalakítási folyamatot akarnak véghez vinni.

(A szerző lapszerkesztő)   

Kapcsolódó írásaink