
Játék határok nélkül
ĀFricska. Van egy ötletem televíziós szerkesztők számára. Kellene egy vetélkedő Vajon ki mondta? címmel

ĀFricska. Van egy ötletem televíziós szerkesztők számára. Kellene egy vetélkedő Vajon ki mondta? címmel

ĀEgy szó, mint száz, a baloldal előválasztási hisztériájának köszönhetően mára eljutottunk oda, hogy boldog, boldogtalan elhiszi magáról, képes lenne vezetni a fővárost

ĀAz egyre nagyobb politikai teret ellenőrző zöldek hamis értelmezési kerete következtében narratívájuk szerint az emberi lét válsága néhány nagyon egyszerű, ráadásul javarészt hamis teendőre egyszerűsödik le

ĀHát a sors – meg a városrendezés – kifürkészhetetlen akaratából ide kerültünk, a Duna-korzóra, a Vigadó meg Petőfi szobra közé, a régi Pest legnépesebb és legfelkapottabb sétaterére

ĀElső írásom 1980 augusztusában látott napvilágot a Magyar Nemzet egyik szombati számában, szerény olvasói levél formájában. Történetem a valóságban is messzire vezetett

ĀFricska. Jeszenszky Géza új megvilágításba helyezte a régi mondást, mely szerint a fiatalság, bolondság

ĀVilágszerte egyre erősebb támadások érik a keresztényeket. Milliókat üldöznek el hazájukból, százezreket mészárolnak halomra, templomainkat lerombolják vagy felégetik, papjaink torkát elvágják

ĀMi szükség van választási programra, ha úgysem olvassa senki? Ha úgysem tartják be a pártok?

ĀBaráti társaság, némi sör és sok történet, kivel mi történt, érdekesebb és unalmasabb sztorik, meg viccesek, néha halálosan vagy kevésbé komolyak
ĀBrüsszelben az uniós politikai rendszer alapja jelenleg nem a demokrácia, hanem az uniós arisztokrácia despotizmusa, amely reményeink szerint a végnapjait éli
ĀAz európai parlamenti választások utáni elemzések egyik nagy blöffje az úgynevezett zöldhullám
ĀA kormány családvédelmi akcióterve juttatja eszembe a következő mondatot: „Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.”
ĀFricska. Mi a bosszantóbb, igazságtalanabb és egyben nevetségesebb: az Index–444-médiatengely vagy az ő rajongói?
ĀAz események az észak-koreai társadalom és a Kim Dzsongun-féle rezsim instabilitását jelzik
ĀVita már régen nincs, azért, mert vannak, akik tényleg mindennap háborút viselnek ellenünk, még az érvek szabadságát is letiltották
ĀNapjainkban csak a vak nem látja, miként bábozódnak át és jelennek meg újra egy másik lobogó, nevezetesen a globalizmus eszméje alatt az Internacionálé szavai
ĀA közös nevezőt és az alkalmas jelölteket megtalálni képtelen ellenzéknél továbbra is a káosz és a marakodás irányít
ĀA tényekkel nem törődve igyekszik a szivárványszínű ellenzék fából vaskarikát bütykölni
ĀFricska. Nincs annál szebb, mint amikor egy professzor-közgazdász eljut az általános iskolai történelem pótvizsgáig
ĀMindenki szeret játszani. A gyermek számára önfeledt játékában ugyanúgy megszűnik az amúgy is az itt és most által uralt tér és idő, mint amikor a felnőtt játszik a kisvasúttal vagy a kirakóval, máskor az agyát tornáztatja a játékkal
ĀKét legyet ütött egy csapásra a kormány a magyar állampapír-piacon