Fogyasztani és elpusztulni

Black Friday van most már hétfőn, kedden és így tovább, a hét minden napján. Tagadhatatlan, hogy egy-két szükséges vagy kevésbé szükséges dologhoz ilyenkor olcsón hozzá lehet jutni – vagy ugyanannyiért, esetleg drágábban, ügyes marketingfogással becsapva a vásárlót. Egészen pontosan a fogyasztót! Ráadásul jobbára szükségtelen árucikkeket veszünk tucatszámra. Seneca már a keresztény ünnepek megszületése előtt megfogalmazta az „először legyen meg a szükséges, azután az elégséges” elvet. De, hogy mi lehet a szükséges, azt ebben a mai fogyasztói társadalomban nem igazán tudjuk. Azzal pedig, hogy a vásárlási lázat keresztény ünnepekkel rokonítják (az adventi időszak és a karácsony), a mindennapi szentséget halványítják el.

A Black Friday tipikus 20., nálunk a 21. századi átverés, amely a csalárdsága mellett a „szentet” a „profán” szintjére süllyesztette, a lelki részét kiüresítette. Pedig a szent – amelyre minden érző embernek így vagy úgy, de szüksége van – ritkán látott vendéggé vált mindennapi életünkben. Elvesztette valódi értelmét, tobzódik az individuum anyagi vágyában, elkopott transzcendens jellege.

A karácsony ünnepe – amihez a világ igyekszik hozzákötni a vásárlási őrület által a Black Fridayt – Krisztus urunk születéséről szól. Ami, ha nem is hívő valaki, akkor is el kell ismernie, hogy a keresztény kultúra szerves része, az európai hagyomány elidegeníthetett esszenciája, így hatással van mindenkire. De – függetlenül a vallástól, hittől vagy éppen a családi érzésektől – mindenképpen van valamilyen transzcendentális értékrendszere, amely minden kicsi vagy nagyobb közösség felé emeli. Mert nincs működő természetes emberi közösség a közösség szellemi gyolcsa nélkül. (Ha pedig van, akkor az csupán az egyes individuumok alkotta mesterséges csoportok egyike, amelyért lehet ugyan lelkesedni, de nem ad többet a mate­riális előnyöknél.)

Egy-egy ilyen ünneplő, természetes közösség mindig több, mint a hasonlóan érzők és gondolkodók halmaza. Mert ha nem haladná meg azt, akkor nem lenne valódi szeretet, segítőkészség, szolidaritás, empátia, megbocsátás, kegyelem és így tovább. Hagyományos, keresztény gyökerű ünnepeink megtartása védi a közösségeket. Ám ha a hagyományok elhalványodnak, nem követjük azokat, nem tartjuk be a régmúlt ajánlásait, akkor igen hamar atomjára hullik minden természetes közösség. A karácsony esetében a hitbéli és a családi közösség, más esetben a nemzet.

Ezért is van szükség arra, hogy az év végi vásárlási lázban is védjük a karácsony érté­keit, a hagyományos rituálét, ne engedjük, hogy az egyébként hitét vesztett Nyugat (Amerika) kilúgozza mindazt, holmi mate­riá­lis érdekek miatt, amit kétezer éve Európában, ezer éve Magyarországon megtartunk. Ma olyan életet élünk, amikor minden szakrális ünnep lesüllyedőben van az anyagi vágyak, a fogyasztás állati ösztöneinek szintjére.

A Black Friday amúgy az Egyesült Államokból terjedt el világszerte. Egymástól eltérő urbánus legendák szerint vagy Philadelphia városából származó hagyományról van szó, és arra utal, hogy oly sokan állnak e napon sorba a boltokban, hogy „feketéllik” a tömeg. Más elmélet szerint viszont onnan ered az elnevezés, hogy sok üzlet éves bevétele ezen a napon fordul a veszteséges vörösből a nyereséges fekete jelölésű statisztikába. Mindenesetre ezen „ünnep” lényege, hogy komoly(nak tűnő) árengedményekkel csábítják be a fogyasztókat az üzletekbe. Úgyis közeledik a karácsony, a nagy ajándékozás és zabálás alkalma. (Tisztelet a halk kisebbségnek!)

Mit tehetünk? Nem tudjuk Jézust minden egyes tettében utánozni, nem vagyunk szentek, de törekedhetünk rá, hogy kövessük őt a kétezer éves morális hagyományokra alapozott ösvényen. És kicsit visszafognunk magunkat ilyenkor, mikor a fogyasztói vágyain­kat erőszakos ingerekkel felpiszkálják. És ne felejtsük el, nem az ajándékozás, az ünnep materiális megélése az, ami rossz útra vezet, hanem az, hogy mindez elnyomja az ünnep szellemi oldalát, a „szentet”, hisz az ember sokkal boldogabbá válik, ha erről az oldalról sem feledkezik meg. A folyamatos, növekvő anyagi fogyasztás ugyanis mindig kielégítetlen vágyat ébreszt, ami végtelen hiányérzetet okoz. Míg a közösségből „ajándékba” és „ingyen” megkapott értékek kiegyensúlyozottá tesznek, így végtére, a keresztény kultúra, a hagyományok ápolása és az ünnepeink megélése ma is a boldogságunk kulcsai lehetnek.