Nagy Ottó

Vélemény és vita

Állatkert

Mi lenne, ha a húsevők fellázadnának, hogy salátát akarnak enni, de az készüljön húsból

Tudjuk, nagy az Isten állatkertje. És a múzeuma is az lenne, ha lenne neki, de szerencsére nincs, ezt a kiváltságot meghagyta nekünk. Múzeumból van többféle, a sok között természetvédelmi és vadászati is, meg még egy sor olyan, ahol kitömött állatokat lehet megtekinteni. Különösebben nem rajongok a kitömött állatokért, de a vadászzsákmány feletti örömöt nagyon is át tudom érezni, tudom, milyen egy szép – és gyakran még csak nem is nagy – trófea felett örvendezni.

Ezt sokan, akikben nem buzog annyira a vadászó–halászó ősök vére, nem értik – de nem is kell nekik. Örömködnek azok, akiknek ebből több jutott. Azon azonban már sírni kell, hogy vannak olyan tudományos kutatók, akik nem kímélve a fáradságot, két és fél millió madár és emlős átvizsgálása után arra a megállapításra jutottak, hogy túlreprezentáltak a hím állatok a világ nagy természettudományi gyűjteményeiben, ami részben a szexista előítéletekkel magyarázható. Ez agyhalál. Ez akkor is modern korunk agybaja, ha Natalie Cooper ereibe csak a bogyógyűjtögetők vére szorult. A hölgy nem mellesleg a Londoni Természettudományi Múzeum kutatója, az említett tanulmány vezető szerzője, aki simán megérdemelné az Ignobel-díjat. Amiben a nemzetközi tudományos élet azon szereplői részesülhetnek, akiknek tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett. Cooper szerint arra voltak kíváncsiak, hogy tükröződik-e a gyűjtemények nemi összetételében az, hogy a múzeumok vezető tisztségeiben túlreprezentáltak a fehér férfiak – pedig őket nem mutogatják vitrinekben, szépen kitömve.

A gyűjteményekben meglévő nemi aránytalanság nem magyarázható kizárólag a hím madarak színpompásabb tollazatával, egyes emlősök hímjeinek szebb, nagyobb szarvával, agancsával, agyarával. A tudományt is emberek művelik, és az emberekben mélyen gyökerezik a hím élőlények iránti elfogultság – mondta Cooper, akiben ki tudja, mi gyökerezik.

A kutató nem tudja, hogy a vadászaton kívül, ahol a trófeát a színes tollak és minél nagyobb agyarak, karmok és agancsok jelentik – és meg is kérik az árukat rendesen –, a társadalom bizony erősen nősténypárti. A tojást a tyúkok tojják, a tejet a tehenek adják, szegény kakascsibék meg gyakran egynapos korukban mennek a levesbe, azaz lefojtják őket, és a bikaborjak is hamarabb lényegülnek át, mondjuk, hamburgerpogácsává, mint azok a szerencsések, amelyek üszőnek születtek. Erre már nem lehet azt mondani, hogy a hím élőlények iránti elfogulatlanság, se azt, hogy túlreprezentált fehér férfiak. Nem mellesleg azok a csúnya arabok, akik évszázadokon keresztül tenyésztették az arab telivéreket, a kancacsikókat mindig nagyobb becsben tartották, mint a méncsikókat, mert azok nem tudtak újabb csikót a világra hozni, csak nemzeni. De hát akkor még arrafelé is normálisnak tűnt a világ.

Egyébként a felmérés szerint a nemi aránytalanságban nincs különbség a régi és az újabb természettudományi gyűjtemények között, noha a szociológia sokat fejlődött az évszázadok alatt.

A hamburgert meg csak azért hoztam elő, mert nemrégiben az egyik gyorsétteremlánc piacra dobta a vegán hamburgert, ami azt jelenti, hogy a húspogácsa nem húsból készül, de teljesen úgy néz ki és az íze is nagyon hasonló. Egy nagyeszű azonban, aki annak köszönheti nagy eszét, hogy ősei a növényi táplálék mellett elkezdtek állati eredetűt is fogyasztani, és a pluszfehérje jótékony hatással volt az idegrendszer fejlődésére, máris beperelte a láncot, mert rádöbbent, hogy a vegán húspogácsákat ugyanazon a vaslapon sütik, mint a marhahúsosakat, így az ő elvileg nulla százalékban állati eredetű hamburgere mégiscsak érintkezett halott állatokkal, még ha közvetve is.

Szeretném leszögezni, ízlésekről vita nincs, mindenki azt eszik, amit akar, másrészt mindenevő vagyok, de azon ritka alkalmakat kivéve, amikor légy került a levesbe, soha semmilyen általam fogyasztott étel nem érintkezett halott állatokkal. Esetleg talán még a cseresznyebefőtt, de azért nem hibáztatom a nagymamát.

Másrészt mi lenne, ha a hús- és mindenevők is fellázadnának, és azért vernék az asztalt, hogy salátalevelet akarnak enni, de az legyen minden növényi származéktól és alapanyagtól mentes és készüljön természetesen húsból, hogy krumplifőzeléket akarnak, de természetesen krumpli nélkül, mondjuk, pulykamellből, hogy zöldborsópürét akarnak és paradicsomot, paprikát, uborkát, babot, tököt és céklát és mindent, amit csak el lehet képzelni – de húsból, tejből vagy tojásból. Lehet, hogy mutogatnák őket, ha nem is kitömve, múzeumokban, de nyilvánosan, miközben Cooper kisasszony és az étteremláncot beperlő vegán férfi a jelesebb kiállítási helyeken spontán villámcsődület keretében órákon keresztül az örökbecsű kétsorost énekelné, miszerint: Zöld a fű és kék az ég, legeljetek lóherét! Bár szinte biztos, hogy Cooper kisasszony kizökkenne a ritmusból.

Kapcsolódó írásaink

Boros Imre

Boros Imre

Válasz nélkül nem lehet

ĀA minap néhány tucat nagyon agresszív tüntető jelent meg a Normafánál. A „vezérszónokok” jól ismert profi tüntetők, egy részük, lévén országgyűlési képviselő, újabban éppen a Parlamentet tekinti a Fővárosi Nagycirkusznak

Kiss Antal

Kiss Antal

Brüsszeli rohamosztagok

ĀTalán a Mikulás, akit Brüsszelben leginkább Télapóanyónak hívnak (nemtelen, nemek közti, piros ruhás, szakállas anyukaszerű bácsika) megint destabilizálási kísérletet hozhat egy kis ajándékként Budapestre