Vélemény és vita

Felszáradó közérzet

Csak a sebeink gyógyulnának már, s ne ejtenének rajtunk ma is újabb s újabbakat

Az életünket, életünk minőségét jelentős mértékben határozza meg a társadalmi közérzet állapota. Ez nem tükörképe az életszínvonalnak és az életminőségnek sem. A GDP-hez kevés köze van. A BUX indexhez se sok. De attól is különbözik, amilyen az egyéni közérzetünk. Nem adódik össze mechanikusan a milliónyi egyéni közérzet társadalmi közérzetté. Eltérítő erők vannak. A társadalmi közérzet erőteljesen befolyásolhatja a politikai folyamatokat, egy nemzet kreativitását, jövőképét, az erkölcseit, a demográfiát és sok miden mást. És miként legutóbb is láttuk október 13-án, a politikai döntéseket is.

A közérzet nyilván erősen függ az anyagi viszonyoktól, a biztonságérzettől, de a szellemi élet teljesítménye akár felül is írhatja ezeket a korrelációkat, leginkább negatív irányba. Ennek oka, hogy a média, talán az ember énjének rosszabbik részére apellálva, vagy talán anyagi érdekből, illetve tudatos politikai szándék által vezérelve, inkább a közérzetet romboló híreket, véleményeket favorizálja, semmint a közérzetet javító érzéseket. Ez aztán letargiát, bizonytalanságot, félelmeket gerjeszt. A hagyományos médiumokhoz csatlakozó Facebook fel sem mérhető rombolást végez a társadalmi közérzetben.

A sebzett közérzet tette lehetetlené, hogy az 1989–90-es óriási jelentőségű pozitív változásnak felhőtlenül örülni tudjunk, s ez teszi lehetetlenné, hogy az azóta elért és természetessé vált szabadságot és az eredményeket értékeljük. A szellemi élet állapota nem enyhített félelmeinken, hanem csak növelte azokat. Ma már nem is politikai küzdelem zajlik, hanem harc, háború a közérzet uralásáért! A jó közérzetben a hatalmon lévők érdekeltek, a rosszban az ellenzékiek. A dolog majdnem független a valóságtól: a gazdasági eredményektől, életszínvonaltól, gyarapodástól, külpolitikai törekvésektől. Amikor elszakad a közérzet a valóságtól, akkor szoktak nagy bajok történni. Eddig a történelemben „ideológiák” szakították el leginkább a kettőt, utópiák, irreális célok, felsőbbrendűségi vagy éppen kisebbrendűségi dühök, nemzetiségi gyűlöletek. Most új technikák jelentek meg, jó lesz figyelni, elemezni!

A szellemi életünk jelentős része az elmúlt harminc évben is azon munkálkodott, hogy ne erősítse, hanem gyengítse a nemzeti elkötelezettséget, küldetéstudatot. Másik része ezzel szembeszegülve, ha bolondnak is titulálták (és nem csak annak, ajjaj!) igyekezett megtartani, erősíteni a szent köteléket a nemzet és az Isten között. Ezeknél is, azoknál is megtalálható volt minden­féle színvonal.

De sajnos még a nívó sincs közvetlen meghatározó viszonyban a társadalmi közélettel. A társadalmi közérzet nem objektív fogalom, nem is nagyon mérhető, legfeljebb közvélemény-kutatásokkal szondázható. Az ilyen felmérések a magyarokat rendre a legpesszimistább, legrosszabb közérzetű népek közé sorolják. Ennek nyilván mélyebb, történelmi, nemzetkarakteroló­giai gyökerei is vannak, s ezek a gyökerek visszanyúlnak a 19. századi reformkorig. Kulcsszava a „nemzethalál”, megélt jelszava az „egyedül vagyunk”, megemészthetetlen velejárója a megcsalattatás, az igazságtalanság érzete. Érdekes módon nagy emberáldozatot hozó katonai bukások után (volt bőven) a magyarság élni akarása mindig megmutatkozott. Ady, a vátesz tudta volna jól, hogy nekünk Mohács kell?

A legutóbbi rendszerváltoztatáskor nem volt sem Világos, sem Arad, sem Trianon. S mintha a közérzetünk ettől nem jobbá, hanem bizonytalanabbá vált volna. Tényleg van küldetésünk? A rendszerváltoztatás talán legfontosabb tudati hiányossága volt, hogy nem katartikus „felszabadulásként” élte meg az ország. Túl sok volt az illúzió politikai és anyagi téren is. Valódi függetlenség, szuverenitás, demokrácia, nyugati életszínvonal s a sejtelmes remény, hogy akár a velünk szemben elkövetett igaz­ságtalanságokat is orvosolhatjuk. Egyenrangú, megbecsült részei leszünk a „Nyugatnak”, s a határok légiesítésével, az Európai Unióval pozitívan oldódik meg a nemzeti traumánk, a szétszakíttatás is.

Sok volt az illúzió. A rendszerváltoztatás után elmaradt a számonkérés, a közrend felbomlott (valójában nem bomlott fel, de a sajtó híradásai nyomán úgy tűnhetett), és az infláció, a sztrájkok, blokádok, tüntetések az 1945-ös fejlemények rémét keltették. Ennek szimbóluma a taxisblokád volt még 1990-ben, majd a kardlapozó lovasroham 2006-ban. Közben robbantások (a Parlamentnél is), gyanús gyilkosságok, s a napilapok mindennap közlik a forint árfolyamát, amely egyre csak romolhat. (Ma is.)

S ehhez jött és jön a két újabb közérzetromboló front: ki mit lopott, lop és fog ellopni itt és ott és amott. És a legújabb-legrégibb: hogyan és mikor pusztul el a Föld. Minden háború politikai szándékból ered, de a politikát ignorálók közérzetét is szétroncsolja.

Mindezek a közérzeti problémák elvezetnek az apolitikussághoz, de annak ártó válfajához is, a minden eredményre legyintő, sőt mindenben a rosszat kereső mentalitáshoz. Az „egyik kutya másik eb” okoskodáshoz. Még mindig mennyi szellemi csatorna szól arról, hogy „kint” mennyivel jobb! Nem csoda, hogy sokan érzik úgy, hogy menni kell. És a „nagy szabadságunk” az lett, hogy mehettünk. Ez a közérzet teljesen elhatalmasodott a magyarság jelentős részén. A „bent” és „kint” érzése egyet jelentett a „rossz” és „jó” érzésével. Megfordítani! Ez egy szellemi, erkölcsi forradalom! Nem­csak anyagi kérdés, de persze az is. Csak a sebeink gyógyulnának már, s ne ejtenének rajtunk ma is újabb s újabbakat.

A közérzet jelenlegi látványos leromlása – remélem – csak felületi sérülés, legfeljebb a kórra hajlamosakat érinti, és nem képes megbontani a magyar társadalom szellemi bázisát. A közérzet meghatározó a jövőnk szempontjából. Könyörtelen érdekharc dúl körülöttünk, s a gyengébbet – a jóhiszeműt! – elsöpri vagy aláveti az erősebb és rosszhiszemű. Csak nívós szellemi élet alapozhatja meg a nemzet távlatos politikai programját, biztosíthatja a stabilitást, és így talán van esély kezelni és kivédeni a külső és belső inzultusokat. Abban biztosak lehetünk, hogy az inzultusok rendre érkezni fognak.

Egykor sokat vártunk az Európai Uniótól. Inkább csalódás lett annak is a vége. Európában lényegé­ben megszűnt a természetes szolidaritás. A szolidaritás önvédelmet is jelent, az értékek védelmét, s mi lehet nagyobb érték, mint az élet? Bizonyos, hogy a nemzeti-szellemi elkötelezettség fogja eldönteni a pusztulás vagy megmaradás grandiózus kérdését, mégpedig a megmaradás irányába. Az erőszakkal összetákolt építmények sorsa, hogy széthullanak darabokra az első nagyobb viharban. Ideje lenne már megijedni, s tán az Isten haragja is felharsanhatna – csak figyelmeztetésül –, hogy végre felfogja Európa, mi az érték, s hogyan lehet megóvni.

A közérzetet ma alapvetően a szellemi élet bántóan alacsony nívója és a gondolkodást béklyókba záró jellege alakítja. Kulcskérdés tehát, hogy fenn tudjuk-e tartani a gondolkodás valódi szabadságát. Ez ma nehezebbnek látszik, mint valaha. Az elmúlt másfél hónap sokakban felidézte az 1918–19-es rémületet, mások az 1948–49-es végzetes fordulat előszelét érzik. Megint mások a társadalom közállapotáról, az állam intézményeinek működéséről fogalmaznak meg lesújtó véleményt. A csoportok egymásra mutogatnak, a csalók, tolvajok elsőként kiáltanak tolvajt és csalót, de már nem azért, hogy a zűrzavar közben eloldalogjanak. Nem, már hiszik, hogy megtéveszthetik az embereket. Hiszen sikerült! S a nemzet áll tétován, s olyan, mintha elhagyta volna a közérzete. Nem maradhat ez sokáig így, mert elpárolgunk, mint egy tó az afrikai hőségben, s csak látszatnak maradunk itt, vagy még annak sem.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Summa cum ellenzék

ĀFricska. Most, hogy immár történelmi távlatnak tűnhet az önkormányzati választás – lassan két hónap múlt el! –, azt hiszem, ideje megvonni az eddigi mérleget

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Európa megtagadói (9.)

ĀEurópa jövőjét végső soron az istenhívő és istentagadó emberek közti küzdelem dönti el

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom