Mindig magasabbra

A magyar gazdaság ugyan a nemzetközi összehasonlításokat is figyelembe véve remekül teljesít, de ahhoz, hogy ezt fenn tudjuk tartani, és a versenyképességünket is megőrizzük, figyelembe kell venni azokat a kihívásokat, amelyek az innovációból és a robotizációból adódnak.

Elődeink úgy a 18. század végén leginkább a géprombolásokban látták a hirtelen korszakváltásból adódó kiutat, ma már kulturáltabb formában igyekszünk megközelíteni ezt a kérdést, kiemelt szerep jut központi szinten is a tudásalapú gazdaságnak, az oktatásnak és a szakképzésnek.

Bár egy kicsit most is a sötétben tapogatózunk, hiszen a z generáció számára minden bizonnyal olyan szakmák lesznek elérhetők, amelyek még nem is léteznek, ezért igyekszünk előregondolkodni. Ennek egyik formája, hogy a kormány csak olyan beruházást támogat, amely hozzáadott értéket produkál. Azaz már nem elég egy összeszerelő üzemet létrehozni, valamilyen innováció szükséges ahhoz, hogy az állam egyáltalán lásson fantáziát a támogatásban.

A robottechnológia és a digitalizáció előretörésével együtt ugyanakkor fenn kell tartani az egyensúlyt a munkaerőpiacon. A szakképzett munkaerőre minden eddiginél nagyobb szükség van, sőt ma már ki lehet jelenteni, hogy alig-alig találni olyan munkát, amely nem igényel képzettséget. A központi intézkedések és az oktatás szerepe azért is meghatározó, mert még mindig 250–300 ezer betöltetlen állás van az országban, és ennek az egyik oka az, hogy a munkához valamilyen képzettség mindenképpen szükséges. Manapság minden a duális képzés körül forog, hiszen ez a gazdaság hajtóeleme, ugyanakkor kevésbé ismert, hogy az oktatási reform azokra is kiterjed, akik későn érnek, vagy nem fejezik be az általános iskolát. Számukra találták ki az úgynevezett Dobbantó iskolát, illetve az orientációs tanfolyamot, amelynek elvégzésével szakképesítéshez juthatnak, így könnyebben el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.

A KSH tegnap közölt legfrissebb adatai szerint a munkaerőpiacot immár stabilan magas foglalkoztatottság és alacsony munkanélküliség jellemzi, a további javulást a munkaerő-tartalék képzetlensége, illetve a romló külső környezet akadályozza. A foglalkoztatottak száma a tavasz óta 4,5 millió felett alakul – az augusztus–októberi időszakban 4 millió 520 ezer volt –, a munkanélküliségi ráta pedig 3,5 százalék körül stabilizálódik. Az állástalanok aránya annak ellenére mutat stabilitást, hogy a nagyvállalatok a hatékonyságjavulás – azaz a mind jelentősebb gépesítés és robotizálás – következtében elbocsátanak munkaerőt, ugyanakkor ezt a kevésbé hatékony cégek fel is szívják, ezzel változatlan marad a munkanélküliség.

A munkaerőpiacon ugyanakkor más tekintetben is megfigyelhető átrendeződés: a közfoglalkoztatottak száma csökken – mint az várható volt –, ugyanakkor a versenyszférában mind többen helyezkednek el. Ez is mutatja a magyar gazdaság erősödését, továbbá azt is, hogy Magyarország vonzó célpont maradt a befektetők körében. Ezzel együtt van egy terület, amiben még nem sikerült nagy változást elérni – bár vannak már biztató előjelek –, ez pedig a munkaerő, elsősorban a képzettek elvándorlása. Az augusztus–októberi időszakban az itthonról külföldi telephelyre ingázók száma tizenegyezer fővel emelkedett, elsősorban a vonzóbb bérviszonyok miatt. Erre is gyógyír lehet az elmúlt három évben itthon tapasztalt két számjegyű béremelkedés, így ezt az adósságot is sikerülhet törleszteni.