Történelem
Megtalálták a világ legrégebbi idősek otthonát
A lelet a feje tetejére állítja a történelmet
Ez a lelet megváltoztathatja az idősek gondozásának elképzelését az ókorban, és azt állítja, hogy ez a világ legrégebbi ismert idősek otthona.
Egyedi felirat a bejáratnál
A nyom egy koine görög mozaikpanel volt, amelyet az épület bejáratánál találtak. A felirat így szól: "Béke az ősök hamvainak." Ciprusok, gyümölcsök és egyiptomi libák képei keretezik, olyan szimbólumok, amelyek különleges jelentéssel bírtak a korai keresztény kultúrában.
A ciprus az örök élettel, a gyümölcsök áldással és jóléttel társultak, az ikonográfiában pedig a libák megszemélyesítették a békét megtalált lelkeket. A kutatók szerint a mozaik szimbolikája egyértelműen jelzi az épület kapcsolatát az idősek gondozásával és az ősökre való emlékezéssel.
A város elhelyezkedése és jelentősége
A vízilosz mindössze száz méterre volt a központi tértől, és a bizánci korszakban fontos püspöki központ volt. A várost a régió kulcsfontosságú keresztény fellegvárának tekintették, építészete a helyi hagyományok és a római hatások kombinációját tükrözte.
Egy ilyen intézmény lakónegyedben való elhelyezése nem volt véletlen: lehetővé tette a városlakók számára, hogy az idősek gondozását a közélet részének, és ne csak a családi kötelességnek tekintsék.
Az intézményi ellátás ritka példája
A lelet különleges értéke abban rejlik, hogy az ősi feliratokban az idősek közvetlen megszólítása rendkívül ritka. Általában az idősebb generációk gondozását kizárólag a család kötelességének tekintették.
A Zinman Régészeti Intézet archeolgusai megjegyezték, hogy ez a felfedezés a bizánci társadalom szélesebb körű megközelítését mutatja be az idősek gondozásában. Itt nem csak a rokonok támogatásáról beszélünk, hanem az irgalmasság állami intézményeinek létrehozásáról is.
A korszak kontextusa
A IV-V. században a kereszténység aktívan megerősítette pozícióját a Kelet-Római Birodalomban. Ezzel egy időben a szociális infrastruktúra fejlesztése is megtörtént: kórházak, árvák és zarándokok menedékhelyei épültek. A hipposzi idősek otthona zökkenőmentesen illeszkedik ebbe a képbe, megerősítve, hogy a keresztény közösség a gyengék és kiszolgáltatottak gondozását a lelki szolgálat részének tekintette.
A felfedezés tudományos jelentősége
A tanulmány eredményeit a Journal of Papyrology and Epigraphy tudományos folyóiratban tették közzé. A szakértők szerint a lelet nemcsak a régészet, hanem a szociális védelem történetének megértése szempontjából is kivételes jelentőséggel bír.
Megmutatja, hogy már 1600 évvel ezelőtt is léteztek szervezett idősgondozási formák, nem csak magánkezdeményezések. Ez új távlatokat nyit a bizánci keresztények életének és értékeinek tanulmányozása előtt.
Mit változtat ez a történelem megértésében?
Korábban azt hitték, hogy az első idősotthonok sokkal később, a középkorban jelentek meg Európában. Most a tudósoknak bizonyítékuk van arra, hogy ilyen intézmények létezhettek az ókorban.
A hipposzi felirat a legritkább forrássá válik, amely összeköti a régészetet, az epigráfiát és a keresztény szeretet történetét. Bepillantást enged abba, hogy a társadalom hogyan érzékelte az időskor és az idősek helyét a közösség szerkezetében.
