Vélemény és vita

Migrációs képeskönyv

Vannak gyorsan integrálódott menekültek, például az afgán Yakin. Családja hat éve érkezett Németországba, ő szociológiát tanul, SPD-tag, és szorgalmasan szervezi a klímatüntetéseket

KÉNYSZERHÁZASSÁGOK

(Svájc)

Svájcban van egy olyan hivatal, amelyik a kényszerházasságokkal foglalkozik. A kényszerházasság nem a Mikszáthtól ismert Különös házasság, itt az érintettek iraki vagy szíriai kurd lányok, esetleg török, afgán, szomáliai kultúrkörből valók. Svájcban a lányokat nem lehet muszlim módra elkülönítve nevelni, ezért a szülők a családi tisztesség védelme érdekében a saját törvényeik szerint hamar férjhez adják őket. Névházasság ez, a fiatalok nem is találkoznak, a kézfogót külföldön, sokszor telefonon, de mindig imám jelenlétében kötik.

Ahogy cseperedik a leány, és nyílik a szeme az itteni világra, úgy növekszik a félelme, hogy a házasság majd európai módra is érvényessé válik egyszer, hogy megjelenik a sosem látott férj, és igényt tart majd rá. Mert a nagykorúsággal törvényessé váló házasságban a férj kérheti a családegyesítést, azaz jöhet Európába. Arra nincs lehetőség, hogy hivatalosan megakadályozzák a beutazását, ehhez neki joga van. A nagykorúvá vált feleségnek viszont semmihez sincs, tiltakozását a saját családja sem fogadja el.

A hivatal egyet tud tenni: új identitást (nevet, papírokat) tud szerezni az emancipálódott muszlim lánynak, segíthet neki felszívódni és új életet kezdeni. Persze ha a leány fel meri vállalni ezt az opciót. De ki mer szembefordulni abban a világban a család akaratával? Egy dolog segítene, ha a svájci törvények a kiskorúként külföldön kötött házasságokat egyáltalán nem, még a nagykorúvá válás után sem ismernék el.

Egy iraki lány, nevezzük Nasrimnak, tizenhat évesen érkezett Svájcba. A menekültügyi eljárás során kiderült, hogy két éve férjezett, ezért ügyét a hivatal a bíróság elé küldte. A bíróság hivatott kivizsgálni, hogy a házasságot érvényesnek ismerjék-e el vagy sem. Ha gyermeket várna, vagy igazolná a férj iránti érzelmeit, akkor a házasság az ő érdekében érvényesnek számítana, ha nem, akkor érvénytelenítenék.

Nasrim az utóbbit szerette volna, de hiába. Mert a bíróságnak máig sem volt ideje az üggyel foglalkozni. Telt az idő, közben Nasrim nagykorú lett, és az eljárás okafogyottá vált. Most már maga is beadhatná a válópert, de nem érne vele sokat. A férj fellebbezne, és ez újabb legalább kétéves várakozási időt jelentene a demokratikus, szabad világban.

AZ AKTIVISTA

(Nyugat-Németország)

Vannak gyorsan integrálódott menekültek, mint például a Hessenben megtelepedett afgán, Yakin. Családja hat éve érkezett Németországba, ő maga szociológiát tanul a duisburgi egyetemen, belépett az SPD-be, és a párt aktivistájaként szervezi többek között a düsseldorfi pénteki klímatüntetéseket. Szóval Yakin hasznos tagja a társadalomnak, ráadásul 2020-ban indulni szeretne az önkormányzati választáson. Ennek csupán egy akadálya van: Yakin nem német állampolgár. Az igényét beadta ugyan a duisburgi honosítási hivatalnál, de csak 2020 végére kapott időpontot. A hivatal szerint rendjén is van ez, nem sürgős az ügy, hiszen a törvény értelmében úgyis csak nyolc év állandó németországi tartózkodás után lehet állampolgárságot igényelni.

Yakin viszont, mint integrálódott politikai aktivista, úgy érzi, hogy eleget letett már a sikeres integráció asztalára. Ezért aztán a kései időpontot diszkriminációként éli meg, és ez a fogalom, a hátrányos megkülönböztetés, bárkire mondják, Németországban a legsúlyosabb vád, mert a sötét náci időket idézi. Yakin tanulhatta ezt az egyetemen, mert strukturális és hivatali diszkriminációval vádolta meg Duisburg állampolgársági hivatalát. „Azt hittem, magától értetődő, hogy oda tartozzam, ahol otthon érzem magam, Németországhoz. De úgy látszik, itt ennyire becsülik az önkéntes, civil társadalmi elkötelezettséget” – mondta, és egyenesen a szocialista főpolgármesterhez fordult protekcióért.

Yakin szerint a német hivatalok egyébként nemcsak vele, hanem az összes menekülttel packáznak. Ők nem kérhetnek telefonon vagy e-mailben időpontot, mint a németek, nekik személyesen kell megjelenniük és órákat kell várniuk, hogy kapjanak terminust, valamikor a távoli jövőben. Mi ez, ha nem diszkrimináció?! Egyáltalán, a menekültügyi hivataloknál katasztrofális állapotok vannak, egyre rosszabb a helyzet. Hogy miért, az nemigen érdekli az öntudatos bevándorlót.

Ő csak számon kér, a hivatal pedig magyarázkodik, hogy folyamatos létszámhiánnyal küszködik, és hogy dolgozói mennyire túlterheltek a menedékkérők szűnni nem akaró nagy száma és a rájuk nehezedő társadalmi elvárás miatt. Szó sincs különböző bánásmódról, diszkriminációról, mert Németországban senkit, de senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés, sem a származása, sem a neme, sem a személye alapján!

AZ ANALFABÉTA

(Ausztria)

Ez a történet kicsit poros, de tanulságos. Két afgán fiatalember az edzőteremből jövet összekülönbözött. A vita tárgya egy nő volt, aki előbb a fiatalabbal kokettált, aztán meg az idősebbre vetette ki a hálóját, azaz mindkettővel folytatott viszonyt. A fiatalabb afgán tizenöt éves volt, az idősebb épp hogy átlépte a nagykorúság küszöbét. Azon veszekedtek, hogy melyiküké legyen a nő, kit illet az elsőbbség. Annyira belemerültek a férfiúi hiú­ság mocsarába, hogy a kérdésre már csak a kultúrájuk adta módon tudtak megoldást találni. Az ember az edzőterembe mégsem visz magával kést, ezért az idősebbik egy útjukba eső büfé pultjáról elemelt egyet, és gyors egymásutánban négyszer hasba szúrta honfitársát. Végig velük volt egy barátjuk, egy tizenkilenc éves obsitos katona Iránból. Nem avatkozott közbe, mert a nő ügyében ő nem volt érdekelt.

A vizsgálat során a tettesről kiderült, hogy hamis papírjai vannak, bár ő maga nem tudott erről. Hogy tudhatna, amikor nem járt iskolába, nem tud olvasni, nem érti, mi áll azon a papíron. Amikor Ausztriába érkezett, becsülettel bemondta a nevét, de hogy a papírra mit írtak, azt ő nem tudta kontrollálni.

Az analfabetizmus jó hivatkozási alap az ártatlanság hangsúlyozására. A minap ugyanerre hivatkozott az Iszlám Állam egykori emírje, Hassan Fahrud is a magyar bíróság előtt, amikor a mobiltelefonján található videókról faggatták. Büszke iszlám harcos szokás szerint ugyanis filmre vette az általa vezényelt kivégzéseket. Valakik odacsempészték a telefonomra! Hogyan tehettem volna én, amikor nem értek ezekhez a masinákhoz, hiszen írástudatlan vagyok! – siránkozott a bíróságon, kezét tördelve.

A DROGDÍLER

(Kelet-Németország)

Ennek a történetnek a hőse egy megtévedt, középkorú evangélikus lelkipásztor, akit jósága, adakozókészsége vitt a bűn útjára. A tiszteletes úr, ahogy a keresztényi szeretet diktálja, ahol tudott, segített a menekülteknek. Egy menekültet befogadott az otthonába, tizenkétezer eurót (négymillió forintot) is kölcsönadott neki, hogy szegény maga után hozathassa (csempészhesse) a családját Németországba.

Az arab fiú a tartozást nem tudta megadni, ezért a lelkész segített neki, hogy összegyűjthesse a pénzt. A fiú elszegődött drogfutárnak, de autója nem volt, így a tiszteletes úr fuvarozta őt Chemnitz és Lipcse között. Később alkalmanként már ő maga bonyolította a szállítmányozást, a drog szétterítését, és a pénz behajtásakor saját zsebre dolgozott. Egy járműellenőrzés során bukott le, egy kiló marihuánát találtak az autójában.

A vizsgálati fogságban a lelkész együttműködő volt, elismerte a bűnösségét, és feldobott jó néhány dílert. Egy egész bűnbanda képe rajzolódott ki az ügyészség előtt. Az evangélikus lelkipásztor a hívektől is bocsánatot kért, sőt mindenkitől, akinek csalódást okozott. A büntetést mégsem úszta meg, első fokon a bíróság két és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

A gyülekezet szerette volna szabadlábon tudni papját, hiszen ő abszolút segítőkész ember, minden helyzetben lehetett rá számítani. Nem is kívánhattak volna nála különbet, a jósága vitte a bűnbe! – mondta tanúvallomásában egy idős hölgy. Hiába és hiába, a tiszteletes urat az evangélikus egyház megfosztotta hivatalától, és az egyházi törvényszék előtt is felelnie kell majd a tettéért. Talán nem lesznek olyan szigorúak vele, hisz csak olyan volt, amilyenre a válságok sújtotta egyházának szüksége lehet.

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Európa megtagadói (9.)

ĀEurópa jövőjét végső soron az istenhívő és istentagadó emberek közti küzdelem dönti el

Dippold Pál

Dippold Pál

Az álbiciklista énje

ĀAz a habogó fiatalember, aki a fővárosi választópolgárok akaratából a főpolgármesteri székbe repült, első pillantásra akár még rokonszenvesnek is minősíthető

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom