−Előd
ĀFricska. Azért érdemes néha idézni a Gyurcsány egyik leglelkesebb talpnyalójává süllyedt Vágó István eszement gondolatait, mert ő ugyebár a „DK-szellemi hátország” egyik legismertebb figurája
ĀMegnéztem az Áldozatok 2006 című, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő napokban, hetekben, aztán az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján történtekről szóló dokumentumfilmet
ĀSenki sem vitathatja, hogy az európai politikában Németország szerepe meghatározó
ĀJoó K. elkezdte olvasni a könyvet, amit egy keresztrejtvénnyel nyert. Évek óta minden héten beküld egy megfejtést, eddig viszont még soha nem húzták ki a nevét
ĀFricska. „A DK beperli az MTVA-t, amiért tényként kezelték az El-k*rtuk összeesküvés-elméletét” – írta meg a 24.hu. Na, akkor én is mehetek a vádlottak padjára
ĀMadách Imre Az ember tragédiája című műve nyomán mondhatnánk: az ellenzék innovációja, az előválasztási színjáték után bizony „a gép forog, az alkotó pihen”
ĀAz elmúlt 15 év során egy máig beazonosíthatatlan történet adott új irányt a folyamatoknak, az őszödi beszéd
ĀMég az önmaga számára szervezett háziversenyt sem tudta megnyerni az ellenzék
ĀFricska. Komolyan mondom, ez már a szánalmas leépülés! Minden napra jut egy zavarodott nyilatkozat a ballib oldalról, ezúttal a DK delnője, Vadai Ágnes agymenését vagyok kénytelen idézni
ĀEgymásnak adják a kulcsot a francia jobboldal meghatározó szereplői a Karmelita kolostorban
Ā„Ablaktörlő kalapács” – betűzte értetlenül J. Károly a villamos vészkijáratként szolgáló ablaka melletti doboz feliratát
ĀAz 1956-os forradalom kitörésének emléknapján világossá vált az, amit egyébként minden gondolkodó magyar tud: a hagyományokat és a valódi értékeket képviselő és megvédeni mindig kész emberek jóval többen vannak hazánkban, mint az országpusztítók
ĀNem azt mondom, hogy nem kell ütni-vágni az ellenfelet. Már hogy a viharba ne kellene!
ĀMaradjanak meg emlékezetünkben örökre azok, akik a független, semleges Magyarországért harcoltak és életüket vesztették, vagy kivégezték őket
ĀFricska. Bár unom, de úgy látszik, az a sorsom, hogy elmagyarázzam a ballib ketrecharcosoknak, amit a lelkük mélyén ők is tudnak
ĀA nemzetek életében vannak pillanatok, amikor hirtelen mindenki úgy érzi, elég volt, nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy eddig mentek. Dönteni kell, és a döntésünk megmutatja, kik is vagyunk valójában
ĀA magyarság küzdelmei a megmaradásért a legtöbbször ellenséges törekvések közepette zajlottak, és ezek között kiemelt árulás szintű volt a tőlünk nyugatra lévő hatalmak viselkedése
ĀFricska. Persze meg lehet próbálni undorkodni, a nemzeti zászlók ezreit lobogtató, boldog, optimista embert – javarészt fiatalt és középkorút! – „buszmagyarnak” titulálni, mint a rettenetes, főállású gyűlölködő Farkasházy Tivadar
ĀVajon mi ez? Egy ködkép? Befogad s kitaszít a világ? A forradalom miből születik? Szúrós égő érzésből, jajszóból és dühből
ĀNem túl régen egy asztaltársaságban valaki azt mondta, ő annyira unja már 1956-ot
ĀA nyolcvanhárom éves asszony botjára támaszkodva haladt a tárlat hatalmas fényképei előtt, amikor hirtelen elállt a lélegzete: tizennyolc éves önmagát fedezte fel az egyik felvételen