
Májusi mákonyok
ĀTőlünk nyugatra már egyre gyilkosabb kényszer a hallgatás, és aki nem képes erre, azt elhallgattatják

ĀTőlünk nyugatra már egyre gyilkosabb kényszer a hallgatás, és aki nem képes erre, azt elhallgattatják

ĀA jelek szerint a tavasz zöld hajtásokat hozott a Brexit után immár bátrabban gondolkodó brit konzervatívok számára

ĀAz emberiség történelme a különböző kultúrák közötti cserekapcsolatokról és a kölcsönös tanulásról szól

ĀFricska. Komolyan mondom, ez a Karigeri az életemre tör! Pedig immáron ő is középkorú ember (igaz, magas és vékony), tudnia kell, hogy bizonyos idő után a férfiembernek már itt fáj, ott fáj, magas a vérnyomás, nehezen viseljük az izgalmakat

ĀA magyar baloldaliak élcsapatát különleges eszközzel válogatták össze. Bőrvastagság-mérővel

ĀNehezen tudom elképzelni, mi történik, ha majd Európa és a világ álliberálisainak köszönhetően megalakul az európai egyesült államok

ĀIlyenkor májusban más fénytörése, más akusztikája, másféle zamata van sok mindennek

ĀFricska. No, ilyen az, amikor a Donald kacsa eldönti, hogy Hamletet szeretne játszani

ĀFontos üzenettel érkezett a magyar delegáció Portóba, a pénteki szociális csúcstalálkozó előestéjén
ĀA gumipuskával való lövöldözés tiltva volt a főváros területén még a Pál utcai fiúk és a vörösingesek gyermekei idején is
ĀFricska. És most itt a bombasztikus hír: a WHO alkalmazásra ajánlotta a kínai Sinopharmot
ĀA kommunizmus hatalomra jutott Kelet-Európában, de meg is bukott, viszont az itteni lakosság némi immunitást szerzett a világmegváltó eszmék ellen
ĀDobrev Klára – régi kommunista hagyományokat követve – úgy tagadta le hétvégén a közeli és távoli múltat, hogy azt egy bolsevik kultúrpolitikában gyakorlott pártkatona is megirigyelte volna
ĀJó barátaim révén egy különleges filmfelvétel érkezett a számítógépemre: az 1910-es kockákon a kilencvenkét éves Görgei Artúrt, az 1848–49-es szabadságharc honvéd tábornokát láthatjuk, amint egy dunai hajón Visegrádra igyekszik
ĀHegyekké nőtt az az aggodalomhalmaz, amelyet az Európai Unió vezetői az elmúlt néhány napban a sajtószabadság világnapja – május 3-a – alkalmából produkáltak
ĀAz előrejelzéseknek megfelelően áprilisban lassan enyhülni kezdett a koronavírus-járvány. A márciusi fertőzések hatalmas mértéke rekordszámú halálesetet hozott áprilisban, ami csak most kezd csökkenni
ĀNem akarok újabb ötletet adni azoknak, akik iskolai olvasmányaink szerzőiben ideológiai ellenséget keresnek, s műveiket a sokszínű szabadság jegyében szeretnék eltávolítani a színek palettájáról, Weöres Sándort azonban a figyelmükbe ajánlanám
ĀFricska. Jól jegyezzük meg ezt a nevet, már csak az utókor kedvéért is: Katanics Sándor. Már csak azért is, mert hősünknek a napjai alighanem meg vannak számlálva a közéletben
ĀA kérdésfelvetés kétségtelenül abszurdnak tűnik, de reményeim szerint az írás végére az abszurditás mégis értelmet nyer
ĀA kultúrharcban az a bájos, hogy soha nem nyeri meg senki, teremteni nem segít, viszont folyamatos zajt kelt és elfoglaltságot ad az alkotásra képtelen izgágáknak
ĀGondoljunk csak Grósz Károly hírhedt, 1988. augusztusi találkozójára Ceausescuval