Bogár László

Vélemény és vita

A kívül és belül háborúja

A háború negatív végösszegű játszma, ahol valójában mindenki veszít, a folyamat tehát végső soron kollektív öngyilkossághoz vezethet

Mindennek alapja az a végzetes tévhit, és ez tartja fenn a háború „megnyerhetőségének” illúzióját, ami valahogy úgy hangzik, hogy ha én többet tudok ártani a másiknak, mint ő nekem, azt én nyereségként élhetem át, pedig valójában persze én is veszítek közben.

A háborús konfliktus a lent és fent, de a „kívül és belül” dichotómiájában egyaránt keletkezhet, és ez utóbbiról most született egy könyv, aminek ugyan minden mondatával vitatkozhatunk, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy az emberiség jövőjének döntő fontosságú kérdésére irányítja rá a figyelnek.

Kiss Viktor Kívül és belül, egy új politikai logika című könyve arra tesz kísérletet, hogy az eddigitől némileg eltérő módon tekintsen rá a „kívül-belül” globális hatalmi logikájára. A globális kapitalizmus rendszerére ugyanis hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy az egy társadalmi, gazdasági és hatalmi berendezkedés, pedig a helyzet ennél sokkal bonyolultabb.

Ez a „valami” ugyanis a létezés mélyrétegeiben több ezer éve épülő komplex kultúra, és azért nehéz bármit kezdeni vele, mert egy olyan létszerveződési mód, amely el tudta érni, hogy mindenki úgy érezze, hogy azért ő mégiscsak „belül” van valamin, amit akkor is megvéd, ha ezzel valójában a saját ketrecét építi. Ezért van az, hogy Hamlet híres monológjának logikája „inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni” mindig legyőz minket.

Ez a létszerveződési mód valójában sokkal komplexebben és mélyebben van megalapozva, mintsem gondolnánk. Igaz, volt rá bőven ideje a nem létező világerőnek, háromezer éve kísérletezik vele, már a császárkori Róma is egy globáliskapitalizmus-kísérlet volt, csak a technoevolúciós motor valami miatt ott nem indult be. Egyébként nagy valószínűséggel ez a mostani kísérlet éppen emiatt, az akkor hiányzó technoevolúciós motor miatt lesz valóban végzetes az emberiség számára.

A globális kapitalizmus e tükörlabirintusában bármerre fordulunk, minden felől ő jön szembe velünk. Ahogy a szerző találó megjegyzése sugallja, a globális kapitalizmust nem megdönteni kell, hanem csak nem kell építeni. De mivel rafinált módon úgy van összerakva, hogy akarva-akaratlan mindig „belül vagyunk” és valamilyen módon magunkénak érezzük, folyamatosan mégiscsak mi építjük. Ha bírálunk, cinikusan azt válaszolja, hogy ha ilyen okos vagy, akkor mondjál jobbat.

És persze, pláne kapásból nem tudunk „jobbat mondani”, mert nincs koherens elmélet és gyakorlat, ami felválthatná, az meg végképp nincs. Ráadásul mivel egy időre a világ „nem létező urai” megszervezték mellé a szocializmust, esetleg még azt a vádat is nekünk szegezhetik, hogy mi van, szocializmust akarsz, pedig az nemcsak, hogy alternatíva, nem volt, hanem egy nagyon is fontos „kelléke” magának a globális kapitalizmusnak, amolyan, ha nem lenne, ki kéne találni. De kitalálták, és lett.

Ez a legmélyebb dilemmánk analóg azzal, amit az amerikai társadalom is átél, amikor önfeledt párás szemű elérzékenyült identitását annak a birodalomnak a hamis szimbolikus tárgyaival azonosulva éli át, amelynek nyomorát és vesztét köszönheti, és amitől éppen szabadulnia kellene, de nap mint nap ő maga erősíti meg. A könyv helyesen mutat rá, hogy a hagyományos vertikális tagozódás mellett át kellene gondolni ezt a „kívül és belül” logikát is.

Mert bár a vertikális egyenlőtlenségek és kifosztási mechanizmusok kijózanítók is lehetnének, de a „kívül-belül” ravasz és hamis dichotómiája mindent összezavar. És módfelett elgondolkodtató lehet az is, ha mindezt a migráció, klíma és vírus, vagyis az elmúlt évek nagy „világtémáinak” kontextusában is megvizsgáljuk. Mert lássuk be, mindháromnál úgy éljük át, hogy mi „belül” vagyunk valamin, míg mások és ők, az „ellenség”, kívül.

A migrációnál úgy véljük, hogy mi „belül” vagyunk, és a migráns „kívülről” tör be a világunkba, csakhogy ez a világ urai által „legyártott” hamis logika. Mert a mi látszólag kényelmes és biztonságos „belül levésünket” és a migráns világának szétroncsolását és aztán „idevezérlését” is, ugyanaz a nem létező erő szervezi és irányítja. Ő hasította eleve hamis kívülre és belülre a világot, kifosztva közben mindkét felét.

Hasonló a helyzet a klíma világtémájánál is, ahol már az elnevezés is önkényes és hamis, és éppen a lényegről tereli el a figyelmet. Ez is ellát minket azzal a hamis illúzióval, hogy szép, tiszta és rendezett a világ itt „belül”, és „harcolni” kell a gonosz és érzéketlen erők ellen, akik „kívül” vannak. És hogy kik azok, azt majd a rendszer urai határozzák meg Gréta és az Extinction Rebellion ökoterroristáinak közreműködésével.

A vírus világtémája mutatja meg a legdrámaibban a hamis „kívül” és „belül” dichotómiát. A hamis biztonság és kényelem most az egymásnak és önmaguknak is ellenmondó narratívák állandó háborújának örvényeibe látszik beleveszni.

Ezek a szétroncsolt társadalmi valóság helyére telepített hamis valóságok mindig kényelmet és biztonságot ígérnek annak, aki „belül” van, és engedelmesen belesimul a világ nem létező urainak elbeszélési módjába. És kész aktívan harcolni a „gonoszok” ellen, akik „kívül” vannak, s akiket persze szintén e nem létező urak neveznek meg számunkra. Pedig e színjáték világ díszletei mögé rejtőzve a „kívül” és a „belül” világát is ugyanaz a globális szuper struktúra gyártja le mindenki számára, így állandósítva azt az egyre pusztítóbb háborút, amely most már az emberiség létét fenyegeti. 

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Bohócok bálja

ĀFricska. Komolyan mondom, ez a Karigeri az életemre tör! Pedig immáron ő is középkorú ember (igaz, magas és vékony), tudnia kell, hogy bizonyos idő után a férfiembernek már itt fáj, ott fáj, magas a vérnyomás, nehezen viseljük az izgalmakat

Őry Mariann

Őry Mariann

Közös dolgaink

ĀMilyen Európában akarunk élni? Milyen legyen a közös otthonunk? Elstartolt az Európa jövőjéről szóló uniós konferenciasorozat, ami eléggé megfoghatatlanul hangozhat, de a lényege, hogy van egy évünk „rendezni végre közös dolgainkat”