Őry Mariann

Vélemény és vita

Közös dolgaink

Milyen Európában akarunk élni? Milyen legyen a közös otthonunk? Elstartolt az Európa jövőjéről szóló uniós konferenciasorozat, ami eléggé megfoghatatlanul hangozhat, de a lényege, hogy van egy évünk „rendezni végre közös dolgainkat”

álláspont

Remélve, hogy Brüsszelben valóban odafigyelnek majd a véleményünkre, érdemes átgondolni, mit kellene máshogy csinálni.

A koronavírus-járványban a nemzetállamok voltak az elsődleges, a leghatékonyabb cselekvők, ha ők nem lépnek időben, Brüsszel nem tudta volna megakadályozni, hogy még súlyosabb legyen a helyzet. A járványhelyzet eddigi több mint egy éve alatt számos példa igazolta, hogy bajok vannak Brüsszelben – elég csak a közös vakcinabeszerzésre gondolnunk. De visszatekinthetünk a járvány elejére is, amikor több európai ország hiába kérte az unió vagy más nagy európai országok segítségét.

Már a migrációs válságban is láthattuk, hogy sokszor egészen hibás logikával működik az uniós döntéshozatal: ami például nem működik önkéntesen, azt megpróbálják erővel kötelezővé tenni. A kvótát azóta sem felejtették el, pedig azontúl, hogy eleve kudarcba fulladt, már az üzenete is káros, hiszen meghívólevélként szolgál az Európába áramló, menedékre nem jogosult millióknak és a rajtuk nyerészkedő embercsempészeknek.Jelenleg kulcskérdés a gazdaság helyreállítása.

Ne feledjük, miközben Közép-Európa, s azon belül a visegrádi csoport az unió motorjává vált, máshol az EU-ban nem ilyen rózsás a helyzet, aggasztó tendenciák mutatkoztak már a járványhelyzet előtt is. A válságban pedig euró­paiak milliói kerültek kilátástalan helyzetbe, veszítették el a munkájukat, az egzisztenciájukat. Rajtuk kellene segíteni, miközben Brüsszelben azon tanakodnak, hogyan lehetne még tovább könnyíteni, legalizálni az Európába irányuló migrációt.

Hamar el is érkezünk a biztonság kérdéséhez. A tömeges, kontrollálatlan bevándorlás rövid távon biztonsági szempontból, hosszú távon pedig kulturálisan is nagy veszélyt jelent. Tapasztaltuk, hogyan használják ki a terroristák az illegális migrációt, hogyan sodorják az embercsempészek életveszélybe a lélekvesztőkön útnak induló bevándorlókat, hogyan terhelődnek túl a szociális ellátó rendszererek és persze hogyan alakulnak ki a gettók, no-go zónák, párhuzamos társadalmak.

Több nyugati és északi ország is szembesült vele, milyen nehéz is ezt a problémát kezelni, amikor már évtizedekkel ezelőtt megszülettek a rossz döntések. A nemzetállamoknak meg kell védenie a határait és a polgárait, ehhez viszont szuverenitásra van szükség. Ha európai egyesült államokban élnénk, ahogy például Gyurcsányék akarják, nem lenne jogunk megvédeni magunkat, nem állíthatnánk meg a határon migránsok százezreit, ha a brüsszeli birodalmi központ úgy döntene, hogy márpedig be kell őket engedni.

Az egyéves konferencia­sorozaton minden bizonnyal hangsúlyos téma lesz a klíma ügye is. A koronavírus-járvány alatt a téma háttérbe szorult, de nem múlt el. Reális közös célokat kell kitűzni, amelyek nem jelentenek aránytalan terhet és a versenyképességünket sem rontják.

Az Európai Unió vezetésének nem kell túlvállalnia magát és főleg nem kell mindenbe beleszólnia. A szubszidiaritás és persze a józan ész elve alapján a problémákat azon a szinten kell kezelni, ami a lehető legközelebb van az emberekhez, és ahol a leghatékonyabb.

Ha kicsavarják a kezünkből az irányítást, nem tudjuk megtartani mindazokat a vívmányokat, amelyek sikeressé tették a munkára, családra, innovációra és nemzeti identitásra épülő magyar modellt.

Lépjünk fel az európai egyesült államok lázálma ellen! 

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Májusi mákonyok

ĀTőlünk nyugatra már egyre gyilkosabb kényszer a hallgatás, és aki nem képes erre, azt elhallgattatják

Bogár László

Bogár László

A kívül és belül háborúja

ĀA háború negatív végösszegű játszma, ahol valójában mindenki veszít, a folyamat tehát végső soron kollektív öngyilkossághoz vezethet