Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Nyomás alatt

A magyar médiarendszer nagy nyomás alatt áll – ezt Peter Kimbourg, a Deutsche Welle főigazgatója mondta annak kapcsán, hogy a német közszolgálati médium harmadszor is visszatér Magyarországra, ezúttal a YouTube-on

álláspont

Aki kicsit is figyelte az elmúlt tíz évben a fősodratú németországi sajtónak Magyarországgal, a kormánnyal kapcsolatos megnyilvánulásait, annak kevés kétsége lehet afelől, milyen típusú médiummal gazdagodik a magyar nyilvánosság. (A történeti hűség ked­véért: a Deutsche Welle készítette azt a filmet, amelyikben a Kossuth tér és a budai Vár felújítása a szélsőséges nacionalizmus bizonyítékaként szerepelt, amelyikben a megszólalók által elmondottakat manipulálták, és egy holokausztszindrómában szenvedő beteg kijelentéseivel igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy hazánkban most is zsidóüldözés van.)

De ha véletlenül maradna, Kim­bourg egyértelművé teszi, mire számíthatnak majd a magyar érdeklődők: „Azt gondolom, hogy a meglévők mellett további híreket tudunk szolgáltatni, főleg Európáról. De azt is gondolom, hogy időnként más a nézőpontunk dolgokról, és ezt szeretnénk bemutatni. Időnként oknyomozó újságírást is hozzá tudunk adni az egészhez, de alapvetően az eltérő nézőpontunkkal járulhatunk hozzá a magyar hírekhez, és ez a nézőpont gyakran alulreprezentált Magyarországon.”

Sosem tudom eldönteni, mi a rosszabb: ha az ember fél­információkból állít össze egy képet, vagy ha a rendelkezésére álló információkat szelektíve úgy rendezi képpé, hogy az azt mutassa, amit látni-láttatni akar, s az összes bele nem illőt nem létezőnek tekinti. Egyik sem jó, de talán míg az elsőt kellő érzékenységgel és nyitottsággal orvosolni lehet, a másodiknál erre esély sincs, a szándéka eleve a befolyásolás. Idestova tíz éve úgymond nagy a nyomás a magyar médiarendszeren, ennyi ideje érzi magát végveszélyben és egyensúlyoz állandóan a „megszűnés határán” a magát függetlennek mondó baloldali média.

A sajtószabadság szerepel a jogállamiságinak mondott uniós jelentések legelején, és ezt szajkózzák az ellenzék politikusai. Az ember néha felteszi magának a kérdést: ez tényleg elhihető? Mert ha igen, akkor azt kell-kellene elfogadni, hogy a sajtó természetéből eredően csak baloldali lehet. Ha jobboldali kormány van, akkor ellenőrzi (az eufemizmus, gyomrozás, zsigerelés megfelelőbb kifejezések erre) a hatalmat, ha baloldali, akkor megvédi (lásd Gyurcsány őszödi beszéde), közben nap nap után számon kéri az ellenzéket, ahogyan láthattuk ezt 2002 és 2010 között.

Ebben az esetben az is érthetővé válik, miért nem volt soha bajuk az igen kényes európai potentátoknak a magyar sajtószabadsággal, amikor annak jobboldalán egyetlen napilap árválkodott, miért nem emelték fel a hangjukat, mondván: Magyarországon nagy a posztkommunista nyomás a médiarendszeren.

Kimbourggal szóba kerül, hogy a vidéki magyarok el vannak zárva a hírektől. Ez egy fokkal jobb, mint a mostanság elég gyakran hangoztatott ellenzéki minősítés, miszerint a vidékiek nem tájékozódnak. Nyilván egyik állítás sem igaz, hiszen ahol van internet (mindenhol van), bárki bármihez hozzáfér-hozzáférhet és tájékozódhat, de úgy tűnik, sem politikusként, sem újságíróként nem könnyű elfogadni, hogy vannak, akik mást gondolnak a világról.

De miért pont most jön Magyarországra a Deutsche Welle? Mondhatnánk, segédcsapatként a turmixkoalíciónak a közelgő választások előtt. De másról is szól ez. Európa, az Európai Unió átalakulóban van. Konferenciasorozat kezdődik az unió jövőjéről. Ebben a magyar kormány igen határozott álláspontot képvisel, úgy tűnik, most vált fontossá egy platform létrehozása, amely az ezzel szembeni véleményt erősíti.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Helyesírás, ó!

ĀKitűnő könyvet írt 88 címmel Szinetár Miklós gondolatainak, ötleteinek, tapasztalatainak, következtetéseinek füzéréről. Csakhogy… De ez már nem az ő hibája

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

A vélemények teljes egysége

ĀBécsben minden az osztrákok saját rendkívüliségükbe vetett általános meggyőződését hirdette