ĀKétperces. A papír sarkában egy embléma villant föl, kék alapon sárga csillagok, ám az is meglehet, hogy hamisítvány volt, az eredeti végzés pedig vagy nem is létezett, vagy a betolakodók kicserélték
ĀGyurcsány a Momentummal megkötött titkos paktummal a háta mögött úgy döntött, kér egyelőre egy kávét, de azért kicsit előre is tekint. Az ellenzéki térfélen hullahegyek hevernek
ĀFricska. Kinek ír ez a botcsinálta poéta? Nem emlékszik, hogy mi történt április 3-án, nem tudja, hogy azóta is hogy állnak a közvélemény-kutatások?
ĀMagabiztosabbak, hangosabbak, önteltebbek-erőszakosabbak, mint valaha. Nyilván jó mestereik-mintáik vannak, pár éve még csak Fletó, azután újabban a többiek is
ĀMondták, hogy nagyobb anyagi veszteség nélkül megússza Európa a különös háborút – nem úszta meg. Hatalmas a vesztesége
ĀMost arról folyik a vita, elfogynak-e Magyarország erdői tavaszra, ha a lakosság az eddigieknél nagyobb arányban használ télire fatüzelést, és ehhez intézmények is csatlakoznak. A kérdésből már megint a baloldal csinál hisztériát
ĀA személyes érdekeiket követő, nemzetüket eláruló, megvett európai parlamenti képviselők már érzik, hogy megbízatásuk vége közeledik. A magyar ellenzéki képviselők sorsa is beteljesedik
ĀSzobakatedra. Krúdy szerint Csokonai számára Debrecen a fájdalmat és elkeseredettséget, a csalódásokat és a fiatal korában bekövetkezett halált jelentette, aztán a nevét is csak néhanapján emlegették az irodalombarátok a Csokonai-körben
ĀMindegyik ugyanabból a forgatókönyvből épül fel, ugyanazok a rigmusok vannak, szinte ugyanazokat az embereket lehet felfedezni a résztvevők között, és ugyanazt csinálják. Tök mindegy, éppen milyen téma köré szerveződnek
ĀA jó írók művei kimozdítják az embert a komfortzónájából, fájó, nehéz vagy éppen kényelmetlen kérdésekkel szembesítenek
ĀAz amerikai birodalom által „csinált” világháborúk stratégiai célja mindig ugyanaz, meg kell akadályozni az eurázsiai együttműködési rendszer kialakulását
ĀRájöttek, hogyan lehet megvásárolniuk a nemzetközi sajtó és politikai mindenhatók egyöntetű támogatását és csodálatát: elég lesz vulgárisan pocskondiázni az Orbán-kormányt
ĀNegyvenkét éve ilyentájt kezdődtek a sztrájkok Gdanskban. Vásárhelyen riadó volt, ültünk a Csepel teherautó platóján, de szerencsére csak az árvízhez vezényeltek
ĀFricska. Kéri mestert mindenki ismeri, gyakorlatilag a rendszerváltás óta bérelt helye van a legszélsőségesebb balliberális megmondóemberek nemtelen versenyének dobogóján
ĀKína szuverenitása és területe sohasem volt megosztott, és az a tény, hogy a Tajvani-szoros mindkét oldala ugyanahhoz a Kínához tartozik, sohasem változott
ĀDadajevre: első szereplése az volt, hogy nagy nyilvánosság előtt be kellett szállnia egy autóba. De részt vett egy Vörös téri díszszemlén is és integetett. Sztálinként szólalt meg a rádióban
ĀA balliberális ellenzék részéről össztűz zúdult a kormányra. Azok kritizálják a lépéseit, akik a rezsicsökkentést nem szavazták meg, folyamatosan ellenezték
ĀTúl a nemzeti büszkeségen és az esztétikai élményen, a sportban a legfontosabb talán éppen az, hogy mások nevetése, boldogsága átáramlik belénk
ĀFricska. Annak ellenére, hogy a hős amazon folyamatosan mocskolja a kormányt, dilettáns pártpolitikai megjegyzései mindig nagy teret kapnak a sajtóban
ĀMa egy magyar fiatalnak nem kell Bécsbe, Berlinbe, Münchenbe utaznia azért, hogy láthassa a zenetévék és a popszaklapok vagy a videómegosztók által kínált idolokat, hiszen találkozhat velük a Szigeten
ĀKétperces. A tábort az éli túl, akinek eszébe jut valami fontos a saját feladatáról, nem pedig másnak akarja megmondani, hogy mi a dolga
