Deme Dániel

Vélemény és vita

Rájön-air

álláspont

A Ryanairnél is végre rájöttek: nem kell itt tiszteletben tartani a már megvásárolt repülőjegyek árát, időpontját, nem kell az utasellátást színvonalát fejleszteni, és nem kell még csak a látszatát sem kelteni annak, hogy a céget kommunikációs készséggel és tárgyalóképességgel ellátott menedzserek vezetik.

Rájöttek, hogyan lehet megvásárolniuk a nemzetközi sajtó és politikai mindenhatók egyöntetű támogatását és csodálatát: elég lesz vulgárisan pocskondiázni az Orbán-kormányt. Amióta kirobbant a vita az extraprofitadó körüli ír fapados légitársaság és a magyar kormány közt, azóta olyasminek lehettünk tanúi, aminek a Ryanair alapítása óta eddig sosem: precedens nélküli pozitív, elismerő, sőt bátorító cikkek jelennek meg a sárga-kék légitársaságról a nyugati sajtó szinte minden hírportálján.

Ezzel a sárga-kék színkombinációval az utolsó években nemigen volt nekünk magyaroknak sok szerencsénk, de most újra lecsapott ránk az átok erről az oldalról. Pedig ha az ember visszalapoz a nyugati újságokban évekre visszamenőleg, senkinek sem lehetne a szemére vetni, ha arra a következtetésre jut, hogy itt a világ legnépszerűtlenebb, univerzálisan gyűlölt cégéről van szó, amely szinte szinonimája a rossz ügyfélszolgálatnak, a megbízhatatlan jegyárusításnak és az elszámoltathatatlanságnak.

Tudták, hogy van egy csomó oldal, amely Ryanair-vicceknek van szentelve? Ezzel azért nem sok repülőgép-társaság henceghet. Itt van egy: „A Ryanairnél az ön jegye nem tartalmazza az étkezést, sem a poggyászát. De most már a repülőutat sem!” Vagy Michael O’Leary-ről, a cég hírhedten faragatlan tulajdonosáról: „O’Leary bemegy egy kocsmába, rendel egy sört. A csapos erre: ötven cent lesz, uram. O’Leary: hát ez igen olcsó. A csapos erre: a korsóért egy fontot számlázunk, ha le is akar ülni az még három font, hét font, ha állni akar, és tíz font, ha a mosdót is szeretné használni.”

Mielőtt az európai baloldali sajtó szentté avatta a magyar kormánnyal hősiesen szembeszálló fapados légitársaságot, az újságírók darabjaira szedték a cég tulajdonosát olyan kijelentésekért, mint amikor az idiótáknak nevezte azokat az utasokat, akik elfelejtik kinyomtatni a jegyüket, és azt mondta, hatvan eurót kéne fizetniük büntetésül azért, mert ilyen hülyék. Vagy amikor a maga kifinomult stílusával úgy fogalmazott: „Nem térítjük vissza a jegyét, tehát menjen a pokolba. Nem akarjuk a maga szomorú történeteit hallgatni!”

Tehát a cég filozófiáját tömören összefoglalva úgy is lehetne jellemezni, ha maga olyan ostoba, vagy esetenként olyan szegény, hogy a Ryanairrel kell utaznia, akkor fogja be a száját, és perkáljon, a megaláztatásokat pedig viselje el, különben lefújjuk a fél éve lefoglalt és kifizetett nyári szabadságát. Hát igen, ha egy céget tahók vezetnek, az azért idővel lecsordogál a legalsóbb szintekre is, bármennyire is próbálkozzanak ezen változtatni a cég egyes tisztességes és jó modorú alacsonyabb beosztású alkalmazottai.

A Ryanair vezetősége is nyilván észrevette, amire a környező országok egyes politikusai is rájöttek, hogy a magyar kormány és konzervatív politikusaink iránt mutatott becsmérlő, tiszteletlen és sértő viselkedést az európai véleményelitek és a turbódemokratikus sajtó nemcsak hogy nem sérelmezik, hanem egyenesen kitöltetlen politikai és gazdasági csekkeket osztogatnak érte. Rájöttek erre politikusok is, akik feloldozást kaptak egyes korrupciógyanús vagy ultranacionalista viselkedésükért a patyolatfehér európai vezetőktől az után, hogy konfliktusba kerültek a budapesti vezetéssel. OK, hogy lopnak, kisebbségeket taposnak meg, elfojtják a szólásszabadságot, de ha Orbánnal nincsenek jóban, akkor azért már félig jó úton járnak, nem?

Rájöttek erre a Dublin-közeli irodában is, és milyen jól jártak! Amióta itt a magyar kormányra rázza az öklét minden középszintű Ryanair-menedzser, a nyugati sajtó úgy ír róluk, mint az üzleti becsület Jean d’Arc-jairól. Mintha Teréz anya intelmeit publikálnák a baloldali lapok, amikor a légitársaság valamelyik, a magyar kormányt oktatni akaró kijelentését közlik. Ilyen egyszerű: saját butaságaidért hibáztasd Orbánt, a nyugati sajtó szentként fog kezelni.

Az igazság viszont az, hogy az ilyen Ryanair-jelenség és persze sok más repülőgép-társaságnál is jelen levő üzleti és ügyfélszolgálati katasztrófa az Európai Légi Biztonsági Hatóság (EASA) és más hasonló hatóságok abszolút csődjének az eredménye. Azt állapítsák meg a jogászok, hogy az extraprofitadó kérdésében kinek van igaza. De az biztos, hogy olyasminek nem szabadna előfordulnia, hogy egy légitársaság egy héttel az indulás előtt visszamondja az ember repülőjegyét, majd közli vele, hogy vegye meg kétszer annyiért egy másik időpontban. És persze ilyenkor nincs jogorvoslatra semmi lehetőség, mert O’Leary már világossá tette, hogy nem kíváncsi a mi szomorú történeteinkre.

Érdekes, hogy noha ebben az egyre boldogabb európai családban a csapból is az európai szolidaritásról folyik a szó, amikor ilyen gazdasági krízisben is szemkönnyeztető profitokat termelő multikra kiszab valaki egy extraprofitadót, azt a fajta szolidaritást már sokallják. Talán ők is benne lennének a mutyiban? A Ryanair a napokban szüntetett meg nyolc magyarországi járatot, mi, úgy látszik nem vagyunk mutyiklubtagok, nem váltottuk ki a mi kis kék-sárga káderigazolványunkat.

A szerző újságíró