László Tamás

Vélemény és vita

Igen, igen, nem, nem

A balliberális oldal nemcsak következetlenséggel, hanem egyenesen hazugsággal vádolja a kormányt rezsi, adó, migráció ügyében, hogy csak a napi üzeneteikből szemezgessünk. Az egyik pártvezető egyenesen azt állítja, hogy a Fidesz–KDNP csalással nyerte meg a választást, hiszen nem tartja be az ígéreteit. Ezzel az őszödi beszédre utalnak: lám-lám az Orbán-kormány ugyanolyan hazug és csaló, mint Gyurcsány. Nézzünk a dolog mélyére keresztény szemmel!

Máté evangéliumában áll a jézusi mondat: „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.” Mindkettőnek helye van: az igennek és a nemnek is, de másképpen működnek. Az igen mozgásteret létesít, kapukat nyit, lehetőséget teremt az alkalmazkodásra, az igen azonosulás, esélyt ad a továbbfejlődésre, a nem ezzel szemben lezár, befejez, elutasít, leginkább a rosszat, a helytelent. A nemen túl van az a tagadás, ami „a gonosztól van” (ami nem azonos a jézusi nemmel, Luciferhez, a tagadás szelleméhez kötődik). Ennek fényében vizsgáljuk meg a jelenleg legégetőbb rezsicsökkentéssel kapcsolatos kormányzati lépéseket!

A világot, Európát, benne hazánkat egy háborúval világméretű és rendkívül összetett energiaválság érte el, melyet a háttérhatalmak gerjesztenek, és a globális energiacégek húznak belőle hatalmas profitot! Az orosz–ukrán háború hihetetlen szenvedései nem érdeklik őket, nem véletlen a már-már „szállóigévé” vált mondat, miszerint „az Egyesült Államok az utolsó ukránig kész harcolni” ebben a proxyháborúban! Amerikai cégek már felvásárolták Ukrajna értékes termőföldterületeinek egyharmadát! Valójában ezen túlmenően is egy újfajta gyarmatosítás zajlik a világban: az „energiagyarmatosítás”, ennek egyik tényezője, hogy az értelmetlen szankciók miatt Európa kénytelen az Egyesült Államoktól vásárolni többszörös áron az LNG-t.

Így tudja eladni a drágán kinyerhető palagázt. Az energiaárak az egekbe emelkedtek, az egyik fél olyan szankciókkal operál (amivel nem lábon, hanem tüdőn lövi magát, ami nem a célzott országnak fáj leginkább, hanem saját magának), a másik meg elzárja a gázcsapot. Mindkét lépésnek az ezek ellen védekezni képtelen egyén, család és közösség issza meg a levét! Felmerült az idei télre a gázhiány réme, mivel nincsenek megfelelő szinten a gáztározók. Azok az országok, amelyek elsősorban az orosz gáztól függnek, nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Mit tett ezzel szemben az Európai Unió? Manfred Weber „gázeinstandot” hirdetett, igazi kommunista időket idéző módon azt javasolta, hogy akiknek van elegendő gázuk (vagyis a kormányok kellő előrelátással gondoskodtak a lakosságról), azoktól egyszerűen el kell venni. A bizottság elnöke a téli időszakra 15 százalékos gázfelhasználás-csökkentést javasolt Európa országai számára, holott az energiaügy – az energiamix meghatározása – nemzeti hatáskör.

Ez ellen a döntés előtt Európában legalább hét ország határozottan tiltakozott: a portugál, spanyol, olasz, francia, görög, máltai és ciprusi kormányok. Az egyelőre csak ajánlott 15 százalékos csökkentés kötelezővé válhat, ha legalább négy ország kéri ezt (ez üzembiztosan meg fog történni, hiszen Németország kerülhet bajba értelmetlen energiapolitikájával). Ekkor életbe lép majd a kötelező elosztás is. Az energiaügyi miniszterek közül egyedül Szíjjártó Péter szavazott nemmel (ehhez nemcsak személyes bátorság, de biztos kormányzati háttér is kellett), a többieket sikerült „meggyőzni”. Ennyit a „szavatok legyen igen, igen, nem, nem” újszövetségi tanításról.

Az IMF pedig azt ajánlja, hogy ebben a helyzetben a fogyasztóra kell áthárítani a brutálisan megnövekvő energiaárakat (gáz, olaj, benzin és folyományai). Ezzel szemben áll a kormány ígérete, miszerint megvédi a rezsicsökkentést, vagyis a 2013 óta folyamatosan működő intézkedést. Ennek révén ezermilliárdok maradtak a családok, a nyugdíjasok zsebében. A mostani örvénylő gazdasági-politikai helyzetben azonban a rezsicsökkentett ár és a tényleges (nem a valós, mert ez egy mesterségesen gerjesztett rendkívül magas) ár közötti különbség már olyan terhet ró a költségvetésre, hogy kényszerűen lépni kellett.

Mit tett a kormány? Európában elsőként hirdetett – az európai intézmények: a bizottság, a parlament azonnali rosszallása közepette – „energia-vészhelyzetet”, és lépett az eredeti mértékben már vállalhatatlan rezsiárakkal kapcsolatban. Megállapított egy átlagfogyasztást gázra és a villanyáramra vonatkozóan, ami alatt érvényes marad a rezsicsökkentett ár, efölött meghatározott egy lakossági fogyasztói árat, ami messze alatta van a tényleges piaci árnak. A gyermekek után pluszkontingenst határozott meg, amivel az átlagfogyasztás mértéke megfejelhető. Ezzel a kormány az eredeti vállalását a szorult helyzetben is megtartotta, és egyensúlyi helyzet felé kormányozza az országot ezen a téren is.

A balliberális ellenzék részéről össztűz zúdult a kormányra. Azok kritizálják a lépéseit, akik a rezsicsökkentést nem szavazták meg, folyamatosan ellenezték. Az a Gyurcsány vádaskodik, aki a gáztározókat privatizálta, ezzel az energiaszuverenitás alapjaitól fosztotta meg az országot. Ezeket az Orbán-kormánynak kellett visszavásárolnia. Azok küldenék az utcára az embereket, akik gátlás nélkül szót fogadnának az IMF-nek, és a piaci árat zúdítanák a nyakunkba.

Hogy reagáltak a családok? Abszolút észszerűen! Pontosan látják, hogy mennyire nehéz helyzetben kell a kormánynak döntenie úgy, hogy egyszerre védje a kiszolgáltatott fogyasztókat, és a költségvetés se kerüljön lehetetlen helyzetbe! Mindenki elkezdett számolni: mennyi villanyáramot és gázt fogyasztott eddig, mennyire kell takarékoskodni ahhoz, hogy a megadott átlagfogyasztási értékeken belül maradjon? Ez nem az Európai Bizottság által kikényszerített 15 százalékos gázfogyasztás-csökkentés, hanem a fogyasztó döntése alapján történő takarékoskodás.

Hamarosan érkeznek majd a döntések utáni első közüzemi számlák. A kormány mérni fog, a jelzések alapján egész biztosan a feszültségek enyhítésén fog dolgozni. Ezen túl az energia megtakarítása érdekében nagyszabású és komplex programokat kell indítani ( hőszigetelés, nyílászárócsere, fűtésirendszer-korszerűsítés, napelem stb.). Ehhez azonban a visszatartott uniós forrásokra szükség van. Ez nemzeti összefogást igényelne – az ellenzék viszont körömszakadtáig akadályozza a jogos pénzünket.

A kormány a lakosságra igent, a megszorításokra és az EU szankciós politikájának a gázfogyasztást érintő elemeire – ha kell, egyedül is – nemet mond. Az ellenzék viszont a luciferi tagadást választja (mint mindig), ami a bibliai tanítás szerint „a gonosztól való”!

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő