Mint azt tegnap portálunkhoz meglehetősen konspiratív módon eljuttatott információk alapján megírtuk, Gyurcsány Ferenc elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy tíz éve tartó ármánykodása végén feltegye a pontot az „i”-re, hogy végérvényesen az ellenzék vezetőjévé váljon, s megkezdje a készülődést a politikai hatalom visszaszerzésére. Ez persze még odébb van, a kormánypártokat egyelőre nehéz lenne kiütni a nyeregből, de hát az idő – gondolhatja az Őszödi Böszme – neki dolgozik. Az infláció csak úgy süvít, az olajszállítás keletről akadozik, az energiaárak az egekben, az aszály pusztít, Európa nyögi az orosz szankciók terheit, Brüsszel vonakodik kifizetni az országnak járó uniós pénzeket, a háború nyomán béketárgyalásokra momentán remény sincs.
Ebben a helyzetben Gyurcsány a Momentummal megkötött titkos paktummal a háta mögött úgy döntött, kér egyelőre egy kávét, de azért kicsit előre is tekint. Az ellenzéki térfélen hullahegyek hevernek. Az MSZP-nél már végkiárusítást tartanak, nincs hónap, hogy ne érkezne hír egy pártiroda eladásáról, jelentkező sincs az elnöki posztra, a Párbeszéd már nem játszik, Karácsony Gergelyt, a DK marionett-figuraként mozgatja a fővárosban, a Jobbik újabb pártszakadás előtt áll, az LMP Schiffer András távozása óta mélyrepülésben van, a Momentum az egyetlen, amelyet még nem sikerült bedarálni.
„Gyurcsány létre akarja hozni régóta dédelgetett álmát: a 2010 előtti MSZP–SZDSZ-koalíció másolatát, a DK–Momentum-koalíciót. Így akar ismét miniszterelnök lenni. Ennek érdekében Gyurcsány már bedarálta vagy meggyengítette a Jobbikot, az LMP-t és az MSZP-t is, így ők már nem lesznek tényezők. Most felkészül a Momentum…” – írta Deák Dániel politikai elemző néhány héttel a parlamenti választás után, április végén annak kapcsán, hogy egy fotó tanúsága szerint Gyurcsány Ferenc egy közpark eldugott szegletében találkozott Fekete-Győr Andrással, hogy a Momentum (akkor még) frakcióvezetője jó diák módjára meghallgassa a baloldal vezérének útmutatásait.
És most tegyük zárójelbe azt, hogy ugyanez a Fekete-Győr András 2017-ben a Momentum számára sikeres NOlimpia néven indított fővárosi népszavazási kezdeményezés után még azt mondta: „Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.” Gyurcsányt a világgazdaság pénzbősége, az Isteni gondviselés meg trükkök százai segítették 2006-ban a kormányrúdhoz, majd a hitvány és önleleplező őszödi beszéd mellett gyalázatos kormányzása a bukáshoz. Politikai reinkarnációját leginkább Bajnai Gordonnak köszönhette. A 2014-es választások előtt ugyanis az akkor még jellemzően egy százalékon álló DK-t Bajnai politikai mozgalma billentette át a parlamenti küszöbön, amivel az ellenzéki osztozkodásban megkerülhetetlenné tette Gyurcsány-pártját.
Később Gyurcsány Ferenc politikai kalandorral Botka László már le akart számolni, de a kísérlete éppen annak az MSZP-nek az ellenállásán és árulásán bukott meg, amellyel Gyurcsány 2019 óta folyamatosan csak leszámol. Aljas és becstelen módon politikusok átcsábításával rombolta és lehetetlenítette el egykori pártját, amelynek elnöke és miniszterelnöke lehetett, ezzel szerzett lényegében irányítási jogot a Fővárosi Közgyűlésben, felhatalmazást arra, hogy adócsalással vádolt politikust fizessen közpénzekből DK-s vezetésű önkormányzatoknál, és a sor hosszan folytatható lenne.
Gyurcsány mostani pártjának alelnöke, Vadai Ágnes 2010-ben Kiskunfélegyházán egy lakossági fórumon a következőket mondta: „Egyet nem lehet, a Magyar Szocialista Pártot elpusztítani. Mert szocialistának lenni nem azt jelenti, hogy van egy párttagkönyvünk. Baloldalinak, szocialistának lenni azt jelenti, hogy mi szolidárisak vagyunk egymással, és békében, szeretetben kívánunk tevékenykedni. Szocialistának lenni olyan életérzés, amit én nem szeretnék soha másra elcserélni.” Ági, az internet nem felejt – írta a videó alá valaki, ahol a fenti beszéd máig hallható.
Vadairól Gyurcsányról, Zuschlag szobatársáról, a fiktív egyesületet alapító Arató Gergelyről, a KISZ-vagyon eltüntetésében jeleskedő Varju Lászlóról és a többi DK-s tettestársról persze tudjuk, hogy kölcsönesen megérdemlik és feltételezik is egymást.
Az ellenzék szégyene, hogy még mindig a pályán lehetnek.
A szerző újságíró