Liu Bo

Vélemény és vita

Határozottan ellenezzük Pelosi tajvani látogatását

A közelmúltban Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke Kína többszöri figyelmeztetése és szigorú felszólítása ellenére is ellátogatott Kína Tajvan régiójára, ezzel téves üzenetet küldve a „tajvani függetlenség” szeparatista erőinek, komolyan megsértve az „egy Kína elvet” és a három kínai–amerikai közös közlemény rendelkezéseit. Ezzel súlyos csapást mért a kínai–amerikai kapcsolatok politikai alapjaira, komolyan megsértette Kína szuverenitását és területi integritását, és aláásta a Tajvani-szoros békéjét és stabilitását. Kína ezt határozottan ellenzi és szigorúan elítéli.

Tajvan ősidők óta Kínához tartozik. A Yuan-dinasztiától (1206–1368) kezdve az egymást követő kínai kormányok közigazgatási szerveket hoztak létre Tajvanon, tényleges joghatóságot gyakoroltak felette. 1895-ben az első kínai–japán háborúban vesztes kínai Qing-dinasztia kormányát Japán rákényszerítette, hogy egy egyenlőtlen szerződés által Tajvant átengedje Japánnak.

1945-ben Japán kapitulált, és feltétel nélkül elfogadta a Potsdami kiáltványt és a Kairói nyilatkozatot, Tajvant pedig visszaadta Kínának. Ezen a ponton Tajvan ismét Kína szuverén fennhatósága alá került. 1949 után a kínai polgárháború és a külső erők beavatkozása miatt a Tajvani-szoros két oldala hosszú távú politikai konfrontációba bonyolódott, de Kína szuverenitása és területe sohasem volt megosztott, és az a tény, hogy a Tajvani-szoros mindkét oldala ugyanahhoz a Kínához tartozik, sohasem változott.

A világon csak egy Kína van, Tajvan Kína felségterületének elidegeníthetetlen része, és a Kínai Népköztársaság kormánya az egyetlen legitim kormány, amely Kínát képviseli. Az ENSZ Közgyűlésének 2758. számú határozata ezt egyértelművé tette. Az „egy Kína” elvvel a nemzetközi közösség általánosan egyetért és ez a nemzetközi kapcsolatok alapvető zsinórmértéke. Száznyolcvanegy ország – köztük az Egyesült Államok is – az „egy Kína elv” alapján vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. 1979-ben az Egyesült Államok a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat létrehozó közleményben kifejezetten elismerte, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya Kína egyetlen legitim kormánya, és kötelezettséget vállalt arra, hogy Tajvannal kizárólag kulturális, kereskedelmi és egyéb, nem hivatalos kapcsolatokat tart fenn.

Az amerikai képviselőháznak be kellene tartania az amerikai kormány „egy Kína” politikáját, és nem kellene semmiféle hivatalos kapcsolatba bocsátkoznia Kína Tajvan régiójával. Pelosi az Egyesült Államok harmadik legfontosabb közméltósága, az amerikai elnöki hatalomátadási sorban az alelnök után a második, így a bármilyen formában és bármilyen okból történő tajvani látogatása politikailag kiemelten érzékeny kérdés és az Egyesült Államok politikai kötelezettségvállalásának felrúgását jelenti.

A Tajvani-szoros újabb feszültségek és komoly kihívások előtt áll. Bármennyire is forgatja a szavakat az Egyesült Államok és néhány szövetségese, a helyzet kiváltó oka a tajvani hatóságok és az Egyesült Államok folyamatos provokációja, amellyel a status quo megváltoztatására törekszenek. A tajvani Demokratikus Progresszív Párt hatóságai ismételten „az Egyesült Államokra számítanak a függetlenség érdekében”, elutasították az 1992-es konszenzus elismerését, amely az „egy Kína” elvet fogalmazza meg, „Kína-mentesítésre törekszenek”, „progresszív tajvani függetlenségi politikát” képviselnek, és külföldi erőkkel együttműködve, nemzetközi szinten „tajvani függetlenségi” szeparatista tevékenységet folytatnak.

Ugyanakkor az Egyesült Államok Tajvant használja fel Kína kordában tartására, szavaival és kötelezettségeivel szembe menve folyamatosan elferdíti, lebutítja és kiüresíti az „egy Kína” elvet, a nemzetközi színtéren a „Tajvan meghatározatlan státuszának elméletét” terjeszti, támogatja és buzdítja a „tajvani függetlenségi” elemek szeparatista tevékenységét. Kína nem nézheti mindezt tétlenül, a nemzeti és területi integritása védelmében kénytelen megadni az indokolt és szükséges választ. Álláspontunk jogos, ésszerű és törvényes, intézkedéseink határozottak, erőteljesek és arányosak, hadgyakorlataink pedig nyilvánosak, átláthatóak és professzionálisak, összhangban állnak a hazai joggal, a nemzetközi joggal és a nemzetközi gyakorlattal, céljuk, hogy figyelmeztetést küldjünk az elkövetőknek és a „tajvani függetlenség” erőit megleckéztessük.

A kínai kormány és a kínai nép álláspontja a tajvani kérdésben egyértelmű és következetes. A nemzeti szuverenitás és területi integritás határozott védelme több mint 1,4 milliárd kínai ember szilárd akarata. Az anyaország teljes újraegyesítése minden kínai ember közös vágya és szent kötelessége. A népakarattal nem lehet szembe menni, az általános tendencia megfordíthatatlan. Magyarország Kína barátja és Kína átfogó stratégiai partnere. Kína nagyra értékeli, hogy több mint száz ország – köztük Magyarország is – megerősítette álláspontját az „egy Kína” elvről, és kész továbbra is együttműködni azokkal a nemzetközi partnerekkel, akik ragaszkodnak a méltányossághoz és az igazságossághoz, továbbra is ragaszkodnak a nemzetközi kapcsolatok alapvető normáihoz, így az egymás belügyeibe való be nem avatkozáshoz, és szilárdan kiállnak a nemzeti szuverenitás és a területi integritás védelme mellett.

A szerző Kína magyarországi ideiglenes ügyvivője