Kő András

Vélemény és vita

Dublőrök

Az 1980-as moszkvai olimpia megnyitó ünnepségén ott ültem a nézőtéren, amikor a stadion legtetején megjelent Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió akkori első számú vezetője, és néhány szóval megnyitotta a nyári játékokat. Csak a felső testét láttuk és a hangját hallottuk. Aztán eltűnt a szemünk elől, és nem is találkoztunk vele a versenyeken. Valamennyi magyar kollégában felmerült a kérdés: lehet, hogy Brezsnyev dublőrje végezte a ceremóniát a stadionban? Akkor már nagyon beteg volt, és két évvel később el is hunyt.

Megerősítette a gondolatunkat, hogy tudtuk: a Szovjetunióban hagyomány dublőröket keresni a legfelsőbb vezetők védelmére, és lám, a hagyomány éledezik napjainkban is, amikor gyakorta foglalkoztatja a külföldi média munkatársait, hogy Vlagyimir Putyin helyett a dublőrét látjuk.

A legeklatánsabb példát anno Sztálin szolgáltatta, amikor úgy kezdte érezni – joggal! –, hogy megszaporodtak az ellenségei, és veszély fenyegeti az életét. Kiadta a KGB-nek feladatul, hogy keressenek egy olyan férfit, aki helyettesíteni tudja bizonyos esetekben. Elképzelem a vazallusokat, hogy mekkora fejtörést okozott nekik a megfelelő ember megtalálása. De szerencséjük volt, mert egy kórházi ágyon megtalálták Feliks Dadajevet, aki az 1945-ös harcokban sebesült meg, és megdöbbentően hasonlított a diktátorra. Ugyanolyan magas volt, mint Sztálin, a hangja is hasonló és még az orra is. Azonnal halottnak nyilvánították, és értesítették a „szomorú” tényről a családját. Dadajev pedig egy másik életet kezdett élni, amely korántsem volt veszélytelen. Komoly tréningnek vetették alá, mert el kellett sajátítania Sztálin mimikáját, gesztusait, mozdulatait. Segítette, hogy élete korábbi éveiben megismerkedett a színpaddal. Felhizlalták, mint egy malacot, megsárgították a fogait, mert a diktátor pipázott, himlőhelyeket kellett varázsolni az arcára és így tovább.

Itt jegyzem meg, hogy gyerekkorom néhány nyarát rákoskeresztúri ismerőseinknél töltöttem, ahol a családfő, Sándor bácsi mellbevágó módon hasonlított Rákosi Mátyásra, ami komoly gondot okozott neki; ugyanúgy világított a feje, mint RM-nek, ő is alacsony volt, és a járásában is volt valami a kommunista politikusból. Megesett, hogy reggelente, amikor munkába ment, ráköszöntek: „Jó napot, Rákosi elvtárs!” – mondták, ő pedig magyarázat helyett visszaköszönt, és megszaporázta a lépteit. Jó lett volna RM dublőrének! A hasonlóságtól függetlenül boldogtalan ember volt, és az egyik napon házuk padlásán felakasztotta magát.

Visszatérve Dadajevre: első szereplése az volt, hogy nagy nyilvánosság előtt be kellett szállnia egy autóba. De részt vett egy Vörös téri díszszemlén is, és integetett. Sztálinként szólalt meg a rádióban. Legnagyobb alakítása az 1945-ös jaltai konferenciához fűződik: ő szállt fel a repülőgépre, amely Jaltába indult, miközben Sztálin már a helyszínen volt… Láttam egy kisfilmet róla, melynek során elmondta, hogy amikor Sztálin 1953-ban meghalt, az első dolga az volt, hogy levágatta a bajuszát. Ami pedig Putyint illeti: azt írták: „nincs helyén a füle” – értve ez alatt, hogy a dublőrét látjuk. Fene tudja. Lehetséges. Dadajevnek is a füle tért el Sztálin fülétől, ezért sokat alakítgattak rajta. Shakespeare, Milton, Dryden és filozófus követőik a mindennapi használatra alkalmazták a fiziognómia elméletét. Úgy látszik, napjainkban is szükség van rá a politikában.

A szerző újságíró