Krónika

A denevérek ókori képessége

Hatalmas felfedezés

A Georgiai Egyetem tudósai hat észak-amerikai denevérfajt vizsgáltak, és felfedeztek egy egyedi tulajdonságot: mindegyikük élénkzölden világít ultraibolya fényben. Ez a fotolumineszcens hatás különösen a szárnyaik, farkuk és hátsó végtagjaik bőrén észrevehető, és pontosan megegyezik azzal a fény hullámhosszával, amelyet maguk a denevérek is érzékelni tudnak (520–552 nm).

A denevérek ókori képessége
Képünk illusztráció
Fotó: Northfoto

Ez a jelenség mind a régi múzeumi példányoknál, mind a modern példányoknál megfigyelhető, kortól, élőhelytől vagy nemtől függetlenül. Ez bizonyítja, hogy a képesség genetikailag öröklődik, és valószínűleg minden modern faj közös őse szerezte meg.

A fénylés funkcionális jelentőségét még nem határozták meg, de összefüggésben lehet a fajon belüli kommunikációval: a denevérek látása lehetővé teszi számukra, hogy szürkületkor megkülönböztessék az ilyen jeleket, ami segíthet a távolság becslésében vagy a repülés közbeni fajtársak felismerésében.

Ráadásul az elemzés kimutatta, hogy a fénylés független az élőhelytől – legyen szó akár fakoronákról, akár barlangokról –, ami kizárja az álcázással való kapcsolatát. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ez a tulajdonság egy olyan ereklye, amely egykor fontosabb szerepet játszott az echolokáció megjelenése előtt, de filogenetikai memóriaként megőrződött a genomban.

A felfedezés bővíti az emlősök adaptációinak sokféleségéről alkotott ismereteinket, és azt bizonyítja, hogy a biokémiai jellemzők még múzeumi példányokon is azonosíthatók.

Kapcsolódó írásaink