Galsai Dániel

Vélemény és vita

Poros történetek

Egy üdítő kis nyári nosztalgia, múltidézés. Nem saját kútfőből, Zöldi László blogjából, aki amúgy a ritka, mértékletes, nem folyamatosan acsargó baloldali hírlapírók egyike. Rendszeresen közzétett idézetgyűjteményei darabjainak jó részét már befedte a feledés sűrű, szürke pora – éppen ezért kitűnő forrásmunkák. Néha például nagyon is a mának szólnak. Mint például ez (Gyurcsány Ferencről): „2004-ben az új kormányfő hihetetlen erővel lakta be a hazai média egészét, s noha mindezt kisebb-nagyobb baklövésekkel tette, az eredmény hamar látványosan mutatkozott meg. (Kéri László politológus, Népszabadság, 2009. augusztus 24.)”

Nocsak, nocsak! Hogy is van ez? Kéri mestert mindenki ismeri, gyakorlatilag a rendszerváltás óta bérelt helye van a legszélsőségesebb balliberális megmondóemberek nemtelen versenyének dobogóján. Ezen mondatából egy lelkes politológushallgató akár egy teljes évfolyamdolgozatot összehozhatna! „A stílus maga az ember”, mondta Georges-Louis Leclerc de Buffon 1753-ban az akadémiai székfoglalójában, s ez most is igaz. Sehol egy autokráciától való rettegés, semmi vicsorgás, szó sincs a nyilvánosság sárba tiprásáról, az ellenzék elhallgattatásáról. Minden kecs és kellem, finom ellenpontként ugyan voltak kisebb-nagyobb baklövések, de a vége ismét rózsaszín (vörös…) tejszínhab, a látványos eredmény, a nép javát szolgáló baloldali médiaterror!

Akkor, tizenhárom éve, amikor a mainál nagyságrendekkel volt aránytalanabb a magyar médiapiac – jobboldali-konzervatív orgánum szinte csak mutatóban létezett, azok is a „mértékadó nyilvánosság” által elhallgatva – ezt a pártpolitológus nyíltan, sőt érezhetően büszkén kimondta. Mostanság, négy kétharmad után ugyanők, Kéri és baráti köre sikoltozik a jobboldali médiafölényről – szép számú orgánumuk valamelyikében. A porban bíznak, a feledés sűrű, szürke porában – és akkor ez a nyári történet már régen nem csak a médiáról szól…