ĀAdvent közepén járunk. Aki bölcs, ilyenkor több időt tölt azzal, hogy megtisztítsa a kapcsolatát Istennel, figyelmet szentel a karácsonyt váró készületnek, „egyengeti az Úr ösvényeit”
ĀFricska. Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje is bedobta a kampányába az ötletet, igaz túl nagy sikert nem aratott
ĀA baloldal a történelmi választási kudarc után kimerült. Szellemi és szervezeti értelemben is. Mondanivaló hiányában pedig jogosan merült fel a megújulásra való igény
ĀA Rákosi-rendszer kulturális katyvaszába úgy integrálódott a Mikulás, hogy tulajdonképpen el is tűnt, a karácsonnyal együtt. Aztán ami még rosszabb: a kettő mondhatni kényszervegyült, többszörösen is
ĀNem lenne baj egyszer elmerengeni azon, hogy a politikai kommunikáció tere, hovatovább a magyar nyilvánosságé miért teszi lehetetlenné fontos dolgok árnyalt elbeszélését, ad absurdum megvitatását
ĀA szociális törvény módosításának margójára 2. A keresztény világkép alapján működő szociális gondoskodás alapelvei az egyház társadalmi tanítása alapján világosak, és megfelelő keretet adnak a szociális szféra számára
ĀKétperces. A főosztályvezető is szokta emlegetni a direktívákat, aki szintén nem híve a szólásszabadságnak, és a Világegyetem törvényeinek is fittyet hány
ĀA szociális törvény módosításának margójára 1. Az igazán rászorulók szégyellik bajba jutottságukat, azt, hogy másra szorulnának, őket nekünk kellene megkeresnünk és támogatnunk egyénként, civil vagy egyházi szervezetként
ĀA rendszer uralmi csoportjai közötti fokozódó feszültség, ami ebben a verbális polgárháborúban megnyilvánul, abból ered, hogy a rendszerváltást megalapozó globális hatalmi alku most felbomlani látszik
ĀNem a mi háborúnk ez, mondtuk, hittük a kezdetben, ám az idő előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy bizony mindenkié. A mienk is. Olyan háború, amely fokozza a már régen meglévő káoszt a világban
ĀA tanú című film szállóigévé vált gondolatmenete jutott eszembe, amikor Virág elvtárs kioktatta Pelikánt a narancsként beállított citrom felhasználásáról
ĀSzobakatedra. A Szép Domokos Anna tíz évvel a vesztett Nagy Háború után született, 1928-ban, és az Ellenzék című lap karácsonyi száma közölte
ĀDobrev Klára DK-s árnyék-miniszterelnök Brüsszelben ráncolta össze homlokát. Mily meglepő, ő is kormányfőcserében látná a megoldást Magyarország bajaira
ĀA mendemondák szárnyaltatása velünk élő tulajdonságunk. Az emberek könnyen kapaszkodnak beléjük, és nehezen engedik el őket
ĀMaradjunk együtt! Építsük újjá a megsérült közösségeinket. Először a nemzetet: finom eszközökkel: dallal, verssel, tánccal. Hagyjuk a büszkeséget, hagyjuk a sérelmeket, hagyjuk a frázisokat
ĀFricska. Bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is, hiszen időjárásunk olyan vadregényesen szeszélyes, mint Schmuck Andor szerelmi élete
ĀA 2015–16-os menekültválság tetőpontján néhány józanabb politikai szakértő azt találta mondani, hogy a beözönlő tömeg hosszú távon a baloldal megerősítését szolgálja
ĀA madarak régóta foglalkoztatják az embert. Sok vallásban az égnek, a holtak égbe szállott lelkének, a szabadságnak, s magának az embernek a szimbólumai
ĀFelelősen gondolkodó hazafi, hatalmi céljainak megvalósítása érdekében, nem fogad el külföldről pénzt. Amennyiben ezt mégis megteszi, úgy nincs helye a magyar közéletben
ĀMár így is alig van lehetőség a nyugati féltekén bármilyen konzervatív eszme kifejtésére, de ha az új-zélandi kormányfő terve sikerül, akkor ezért már büntetés is járna
ĀÉvek óta tapasztalhatjuk, hogy semmi sem változik, ez az a hely, ahol áll az idő. Mármint az Európai Unióban. Ugyanazok a szólamok, ugyanazok az acsarkodások, ugyanazok a korrupciógyanús üzelmek jellemzik
