Szent Miklós híres cselekedetének egy érdekes és fontos részletére hívta fel a figyelmet a szentre emlékezve a Mária Rádió kommentátora. Ismert, hogy Myra város későbbi püspökének életéről hiteles adat alig áll rendelkezésre, inkább legendák őrzik emlékezetünkben alakját, ezek azonban olyan élénkek és olyan népszerűek, hogy tisztán jelzik: a hívő ember számára mértékadó Miklós minden tette. (Érdemes tudni, hogy a püspök személyét az Egyesült Államokban cserélték le először arra a jóságos, mosolygós, piros ruhás öregúrra, akinek arcmását ma már október végén ott látni minden üzlet polcain, kirakataiban. Az atlantai kólagyártó cég az 1920-as évektől reklámozta képregényfestő által megálmodott öreggel termékét, 1931-ben pedig megszületett Santa Claus végleges figurája. Az is fontos, hogy Magyarországon az 1949-es kommunista fordulat után kezdték – ahogy a karácsonyt fenyőünnepnek – Szent Miklóst, vagy a Mikulást Télapónak hívni, hogy lehetőleg még a neve se utaljon vallási tartalomra. De ezek a törekvések sem tudták feledtetni a szent alakját.)
Visszatérve Miklós legendás ajándékozására: a történet szerint megtudta, hogy elszegényedett szomszédja végső kétségbeesésében nyivánosházba akarja adni három lányát, ezért éjjel a nyitott ablakon behajított egy tömött erszényt. Később ezt kétszer megismételte. A szomszéd égi segítségnek hitte az adományt, felhagyott a tervével, és mindhárom lányát tisztességgel kiházasította, ezzel biztosítva erkölcsös és biztonságos jövőjüket. Miklós tehát nem csupán jókedvében adakozott, célja volt vele, mégpedig szomszédainak megmentése. És hogy mitől mentette meg őket? Az apát a súlyos bűntől, lányait pedig attól a kiszolgáltatott helyzettől, amely – akaratuk ellenére – őket is bűnbe taszította volna. Szent Miklós nem egyszerűen pénzt adott, nem egy család szociális helyzetén könnyített: lelkeket mentett meg.
A kétségbeesést ismerjük mind. Sajnos ma is léteznek olyan reménytelen szegénységben élő családok, amelyekben a gyerekeket munkára adják, prostituálják, lopni küldik (Emir Kusturica több filmjében ábrázol ilyen helyzeteket), vagy csontját törik, hogy jobb koldus legyen. De ha alaposan körül- és magunkba nézünk, látnunk kell, hogy a kétségbeeséshez sokkal-sokkal kevesebb is elég. Évekkel ezelőtt az elszabaduló devizahitelek okoztak pánikot, majd tragédiákat, idén ősszel az első fűtésszámlák adtak okot az aggodalomra, majd az élelmiszerboltok rohamosan emelkedő árai. Most a benzinkutakon uralkodó anarchiaközeli állapot jelzi, hogy megint baj van. Olyan évtizedet élünk, amelyben sok minden próbára tesz minket, számos bennünk egymásnak ütköző erő kényszerítene arra, hogy rossz döntéseket hozzunk. Nem félek leírni: hogy elveszítsük a lelkünket.
Advent közepén járunk. Aki bölcs, ilyenkor több időt tölt azzal, hogy megtisztítsa a kapcsolatát Istennel, figyelmet szentel a karácsonyt váró készületnek, „egyengeti az Úr ösvényeit”. Egy-egy ima, vagy csak néhány percnyi csend után, amelyben alkalmunk van önmagunkba nézni, más fénytörésben tűnik fel minden. Például megérthetjük, hogy amikor Szent Miklós szomszédja úgy hitte, égi ajándékot kapott, igaza volt. A püspök volt az égi ajándékozás eszköze, segítője. Az égi ajándékok pedig nem fogynak el, és akinek szüksége van rájuk, azt megtalálják. Szent Miklós története ennek a máig ismert, és nem véletlenül töretlenül népszerű példája. Szóval, ha baj van, kerüljük a rossz döntést! Inkább üljünk csendben egy percet, aztán nyissuk ki az ablakot! Ki tudja, az ajándékozó talán már ott jár alatta.
A szerző főmunkatárs