Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

„Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!”

Szobakatedra

Ezzel a mai címbe foglalt – most különösen aktuális – balladai átokkal fejeződik be Tamási Áron novellája, a Szép Domokos Anna. Az író születésének 125. évfordulóján előbb az emlékezés végett olvastam el ismét néhány regényét, esszéjét, számos novelláját, aztán újra és újra rabul ejtett a nyelv varázsa és az általa teremtett légkör. Egyszerre megragadható lett Németh László 1931-es kritikai ars poeticájának alaptétele, mely szerint a műalkotás „sokszorosan rendezett élet”, a kompozíció pedig – a vegytantól kölcsönözve a kifejezést – afféle irreverzibilis, visszafordíthatatlan folyamat eredménye, mely során minden rész az egész felé mutat.

A novella – mely Tamásinál szuggesztív módon ötvözi az epikus, drámai és lírai jegyeket, tehát nála jellemzően balladai sajátosságokat mutat – az a narratív kapcsolódási mód, mely során a külső és belső valóság folyton megsokszorozódik ugyan, mégis minden eleme egyetlen tragikus sóhajjá, másutt egyetlen derűs mosollyá szervesül. „A létezés, az univerzum metafizikai síkjai egymásba fonódnak, lélek és táj, ember és Isten, földi akarat és kozmikus őserő egymással megbirkózva vagy összesimulva, de folytonos érintkezésben, lüktető kommunikációban maradnak” – írja Bertha Zoltán, aki a „Székely Homérosz” Tamási Áronról szóló egyik tanulmányában kifejti, hogy nála a népi alaphangoltságból szinte már mitikus, sőt „mágikus expresszionizmus” lesz.

Ez a népi gyökerű, költői megidéző erővé fokozott mitikus-mágikus expresszionizmus leginkább az olyan balladai novelláknál szembetűnő, mint a Szép Domokos Anna. Tamási itt még leplezni sem igyekszik, hogy lírai balladát ír. Még csak nem is prózavers, hanem prózaformába tördelt vers az egész mű, tökéletesen oldva eggyé az író saját történetét más balladák jellemzőivel. Láng Gusztáv és mások is rámutatnak, hogy jelen van itt a Kádár Kata (vagy A két kápolna-virág más változatában Gyulainé) motívumvilága, a Kőmíves Kelemenné nyelvhasználati módja, így a balladai folklór szimbolikája és a kozmikus-biblikus víziók sora, a morális igazságérzet és a sorsakarat szembenállása tovább fokozza az összetett lélektani hatást.

Ablonczy László a Hitel folyóiratban – még Tamási Áron születésének a 110. évfordulóján, a Magyargyász, átok és pódium című tanulmányában – állapította meg, hogy a Szép Domokos Anna iránt sokáig közönyösnek mutatkozott a Tamásival foglalkozó irodalom. Általában meg sem említették, és a korábbi életmű-válogatásokból is kimaradt. Ennek okát abban látta, hogy maga az író sem szólt róla vallomásos kismonográfiájában, és Németh László – aki a legtöbbet tette Tamási prózaművészetének elismertetéséért –, ennek a „prózai balladának” a szimbolizmusát kérte számon. Pedig okkal lehetett volna Tamási „balladájának” kivételes volta mellett érvelni, mert abban föltárul az író művészi és drámai létformálódásának, gondolkozásának genezise. Ezt a hiányt időközben pótolta a 2018-ban indult Válogatott novellák sorozata, melynek a Vallasek Júlia által szerkesztett, Világló éjszaka címmel megjelent első kötete már tartalmazza ezt a művet. Ki sem lehetett volna hagyni, hiszen a Tamási-novellisztika két, talán legátfogóbb témája, a szerelem és a halál motívuma együttesen jelenik meg benne.

A Szép Domokos Anna tíz évvel a vesztett Nagy Háború után született, 1928-ban, és az Ellenzék című lap karácsonyi száma közölte. Amerikából az író 1926-ban tért „haza”, kisebb munkái mellett az 1928-ra elkészült, biblikus hangvételű, archaikus prózapoétikai jegyekben gazdag Szűzmáriás királyfi című regényén dolgozott. Trianon sürgette a kivándorlást, de a hazatérést is, és alakította Tamási elköteleződését, vele együtt pedig az egész magyar irodalom tematikájának, lelkiségének, sorskérdés-faggatásának irányát. Annak ellenére, hívja föl a figyelmet rá Ablonczy László, hogy „Trianon, mint sorsmeghatározó név és végzetes utalás Tamási egyetlen írásában sem szerepel”, ugyanakkor „a piavei tűzkatlan poklának emléke” még mindig élénken él benne.

Ez a prózai ballada a novellák között kapott helyet, de a beszédmódja, a drámai sűrítettsége, a szimbolikus és képi-nyelvi világa egyedülivé teszi, noha föl lehet fedezni a közlésforma, stílus és narráció Németh László szerinti költői „vegytanát” nemcsak ebben a műben, hanem Tamási Áron egész prózaművészetében. A balladai jegyek tudatos alkalmazása mellett szól, hogy a tragédia képe allegóriai formában fejti ki drámai, katartikus hatását. Tamási előtt nem volt ismeretlen Kriza János Vadrózsák című gyűjteménye (illetve általában a székelyudvarhelyi balladás hagyomány), így ez a motívumvilág és atmoszféra is vonzó lehetett a tragikumélmény szimbolikus megjelenítéséhez.

A lány és a halál motívuma végigkíséri a művészet történetét, és Tamási Áronnál is a lány megy a fiú után a halálba. Az elbeszélés megrázó erejét fokozza a népballadák ritmusát, szerkezetét, az igék régies félmúlt alakjait és víziószerű képi világát követő narratív technika. Idézzük az indítást: „Négy kerek esztendőt, négy szörnyű esztendőt folyvást egyet omlék a világnak vére. A negyedik végén, őszre menendőben, lefeküvék patyolat ágyába szép Domokos Anna. Alig imádkozott, szépen elaluvék. Akkor elejébe tiszta álom jöve s abban az álomban egy fekete madár. S az a nagy fekete madár felszállott a házra, annak jobb szárnyára.”

Csak néhol szakítja meg a kétütemű hatosokat toldás vagy hiátus. A lírai hang és balladai narráció, a költői szimbolizmus és fokozó moduláció, a dramatikus ismétlések láncolata végigvonul az egész elbeszélésen – legyen szó dialógusról vagy elbeszélői betétekről –, melynek végéről a balladai átok sem hiányozhat: „S nappalra kiállott a Napnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltozott: – Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!”

Így válik a Szép Domokos Anna a háború elleni egyetemes tiltakozássá.

A szerző irodalomtörténész