Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Okozat

Kétperces

A Világegyetem tele van ok-okozati összefüggéssel – mondta elmélázva a büfés Eszter, akinek ráfröccsent a kávé a hófehér blúzára, miután a forró gőz megpörkölte a kezét.

Ezt még J. Károlynak sem volt nehéz megérteni, aki pedig a Világegyetemmel ugyanúgy nem sokat foglalkozott, mondhatni semennyit sem, mint a filozófiával. Egy kissé azért csodálkozott azon, hogy a nő miért nem lett dühös a kávéfolt miatt, de biztosan van valamilyen oka. Mint ahogy annak is, ha sehogy sem akar véget érni a háború. Pontosabban, lehet, hogy akarna, csak nem hagyják neki.

J. Károly azon is meglepődött, hogy az utóbbi időben meglehetősen pacifista lett, pedig ha jól belegondol, már a katonaságnál is az volt, csak akkor nem adhatott hangot ennek, mert az lett volna az okozata, hogy minimum fogdába kerül, s utána nem kap eltávozást, minek következtében depressziós lesz, és ha elhatalmasodik rajta a baj, főbe lövi magát az őrségben. Volt rá példa a laktanyában, de nem írhatták meg az újságok.

J. Károly megkérdezte, hogyan segíthetne Eszternek, de a nő azt mondta, hogy ennek így kellett lennie, benne volt a karmájában vagy miben. J. Károly is elmélázott, hogy ilyen egyszerű mindennek a magyarázata, és feltette a kérdést, hogy Nyugaton is a karma miatt hiányzik-e a szólásszabadság.

Nem mintha ez annyira fontos volna neki, mert nem beszéli azokat a nyelveket, következésképpen meg sem érti, hogy mit ír vagy nem ír meg a sajtó, de azt hallotta, hogy ott nem mondhatja el az ember a véleményét, ha az ellenkezne a direktívákkal.

Erre a szóra még a kommunizmusból emlékszik, mert ő már akkor is élt, így el tudja képzelni, hogy mi folyik arrafelé, ahol most köszöntött be a diktatúra. A főosztályvezető is szokta emlegetni a direktívákat, aki szintén nem híve a szólásszabadságnak, és a Világegyetem törvényeinek is fittyet hány, mert a következményeket csak a beosztottakra nézve tartja érvényesnek.

A karma akkor jön, amikor nem számít rá az ember, felelte Eszter, tehát fölösleges számolgatni, hogy mikor fedi fel magát a következmény. Csak az a biztos, hogy ha valaki rosszat akar, az egyszer majd rosszat fog visszakapni.

J. Károly nem tartotta túlságosan igazságosnak a karmát, ha olyan a természete, hogy képes halogatni önmagát, közben meg nyugodtan élvezik az életet a rosszakarók. Ám figyelmeztette magát, hogy saját elképzeléseit ne tévessze össze a valósággal, mert akkor úgy jár, mint a Nyugat, ahol nincs szólásszabadság. Azt sem lehet ugyanakkor kizárni, hogy a valóság megkeverése direkt szándékos, és azt kell megenni, ami szerepel az étlapon, nem számítanak az egészségügyi és mentális következmények.

Mehet a szennyesbe, legyintett Eszter, de nincs az a drága mosószer, ami kihozná a foltot. J. Károly viszont azt gondolta, hogy van az a pénz, ami ennél rondább foltokat is képes eltüntetni. Persze, azt nem tudni, hogy mit szól majd hozzá a karma. 

A szerző irodalomtörténész