ĀMegállapodtam a fiúval anno, hogy a magyar tételeket piros Erika írógépemen kidolgozom, ezzel is segítendő az érettségire való felkészülését, hogy aztán egyetemi tervei miatt a matematikára koncentrálhasson
ĀA balliberális gyűlöletkampány elérkezett a színpadi politizáláshoz. Na, nem holmi patrióta színházi előadást kezdtek a maguk módján ócsárolni, hanem némi túlzással magát a színpadot, illetve annak használatát
ĀMegint ott tartunk, hogy bizonyos külhatalmak a belügyeinkbe avatkoznak. Megbélyegeznek, ha nem azt tesszük, amit előírnak. Fenyegetnek. Megfojtanak. Kitaszítanának. Megvonnák jogainkat
ĀKÉTPERCES. Igen sokat álmodott az elmúlt hetekben a labirintusokkal, így egyik reggel J. Károly arra ébredt, hogy elveszítette a tájékozódó képességét. Most is az ébredés mentette meg a halálra rémüléstől
ĀLassan leeshetne a magyarországi ellenzéknek, ha Brüsszelből várja a problémák megoldását, azzal azt üzeni a választóknak, hogy az ellenzéki pártoktól ne várjanak semmit
ĀHa eltemetjük a múltat, ha nem tudunk emlékezni s emlékeztetni, akkor nem fogjuk tudni a jövőt sem alakítani. Mi magyarok vagyunk, mi magyarnak születtünk – ez a sorsunk
ĀEz az ember, ez a főfoglalkozású performer civilben honatya. Maga gyártotta, malacszövegű táblákkal rohangál fel-alá, elsősorban a fővárosban
ĀHa egyszer megírják kalandkereső emberek a 21. század elejének történetét, első évtizedeinek krónikája vélhetően fontos rész lesz benne, és innen most úgy tűnik, joggal kaphatja majd „Az alkalmatlan politikusok kora” fejezetcímet
ĀA nemzeti emlékezés lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből, kultúrájából és keresztény hitéből erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után is képes a megújulásra
ĀHa nem a magyarok bőrére menne a játék, akár szórakoztatónak is minősíthetnénk az Európai Unió sokféle mutatványát
ĀSzükség lett volna arra, hogy a világ meghatározó államainak vezetői bebizonyítsák, képesek olyan stratégia megfogalmazására, ami segíthet kiszabadulni az egyre fenyegetőbb világháborús örvényből
ĀGyökeres változásért, változtatásért kiált a mai politikai élet is a világ számos helyén, még ha ez az óhaj ez idő tájt cseppet sem tűnik könnyen megvalósíthatónak
ĀÜlök egy Páncélozott Szállító Harcjárműben. Negyvenhárom évvel ezelőtt, valahol Magyarországon egy nagyszabású hadgyakorlat kellős közepén. Ránk száll az est
ĀA NATO kibővítése melletti érvek közül kezdjük a legképmutatóbbal, amelyre mind Helms, mind Biden hivatkozott, arra, hogy a Nyugat Jaltában elárulta a közép-európai országokat
ĀSZOBAKATEDRA. Kulcsszó az áldás, a kegyelem. A feltétel nélkül kapott vigasztalódás lehetősége. A létezés adományként való megélése, az ajándéklét. A feloldódás a kegyelemben
ĀElmerenghetünk a kézjegyeken, amelyek ugyanúgy jellemzik az embert, mint a hangja vagy a stílusa. Kezdetben a pártfogó nyilvános dokumentálása, a pénzszerzés fontosabbnak látszott, mint napjainkban
ĀIgazi boszorkányüldözés folyik Franciaországban. Nem csak úgy általában, amikor a politikai fősodorral szembemenőket akarják lejáratni, hanem konkrétan
ĀKÉTPERCES. Eldöntötte, hogy nem fog híradót nézni és elemzéseket olvasni, a nagyvilág hírei csak összezavarják, mert nem tudja, hogy ki kinek a kije és miért, és hogy mennyi az a pénz, amiért valaki valakinek a valakije lesz
ĀVolt az első és második világháborúnak elég tapasztalata, úgy látszik, mégsem tanultunk belőle. De az események sokkal korábban kezdődtek, mint ahogy ezt emlegetni szokták, visszanyúlnak egészen 1997 őszéig
ĀA tévéből meg a plakátokról is tudom, hogy nyakunkon a jólét. Legalábbis, mint egykoron Kossuth Lajos, Dobrev Klára is üzent, visszaadva a magyarságnak a csaknem másfél évtizede elrabolt reményt
ĀEgyáltalán nem értem. Nem fér a fejembe, hogy egy-egy vezető baloldali politikus miért elemzéssel tölti el a neki jutott nyilvános időt
