ĀÉrdemes talán újra összefoglalni mindazt, ami eddig is sejtetni engedte, hogy az egész világ, de főként Európa iszonyú árat fizet azért, mert hagyta, hogy belesodorják ebbe a „csinált” háborúba
ĀSZOBAKATEDRA. Mikor először tanítottam a János vitézt az általános iskola ötödik osztályában, Petőfi 1844 végén írt elbeszélő költeményét (verses meséjét) úgy tekintettem, ahogy tanultam: ezzel vált igazán népies (és népszerű) költővé
ĀMeglehet – sőt valószínű biztos is –, hogy sokan gyerekes, naiv ötletnek tartanák, ha kérdésözönt zúdítanánk az Európai Unió illetékes embereihez, ráadásul több témában, ajánlott levélben és válaszra várva. Ezerszám
ĀElső dolga néhány bicikliút felfestése lesz. Azonnal kijelöl jó néhány méhlegelőt, leszerelteti a szemetesládák legalább felét, s mindhárom metróvonalon megoldja a légkondicionálást
ĀZavarba ejtő a kérdés: tudjuk-e, kinek köszönhetjük „tanár” szavunkat, amely – ilyen-olyan megközelítéssel – gyakran szerepel mostanában a médiában?
ĀMagyarországon egyesek annyira belelovalták magukat a győzelem biztos tudatába, hogy már akasztófával fenyegettek. Illetve azzal, hogy hatalomra kerülésük után felfüggesztik az Alaptörvényt
ĀTíz Balatonnyi víz ömlik falvakra, városokra. Rakéták, drónok lövedékek milliói hullanak az emberekre. És milyen könnyen beszélnek a nagyfejűek! Osztják az észt, ítélkeznek
ĀSok mindenen már régen nem csodálkozunk, mert sajnos meg kellett szoknunk a hazugságokat, az utcai cirkuszokat és a pimasz nyilatkozatokat
ĀKorunkban a lehető legfurcsább és a legkülönbözőbb elméletekre felcsavarodott csoportocskák irtózatosan nagy hangerővel igyekeznek rákényszeríteni elképzeléseiket a világról a többségre
ĀArról van szó, hogy a balliberálisok a diktatúrából megörökölt gazdasági, politikai és kulturális hegemóniát még mindig nem tudták elengedni. Már nincs, csak ezt nem vették észre
ĀKÉTPERCES. J. Károly mindig bal lábbal kelt fel, és ennek tulajdonította reggeli mogorvaságát. Talán át kellene rendezni a szobát, fordult oda Karcsihoz, de a teknősnek könnyű, neki négy lába van
ĀHadd hozzak fel néhány példát a függetlenség uniós híveinek bennünket is sértő viselkedéséről, bizonyítva, hogy a kezdetektől próbáltak bennünket átnevelni
ĀMost azonban valami egészen más van készülőben. Nemcsak az egész kultúra fog a MI hatására teljesen átalakulni, hanem a szingularitás felé vezető úton a kultúrán belül egy olyan meghatározó tényező is, amit„értéknek nevezünk
ĀValamikor kedvenc műfaj volt. Sokan szerették, és talán még akad, aki reménykedik, hogy egyszer feltámad. Egykoron része volt a magyar médiának, ma elvétve lehet csak találkozni vele. A műfaj neve: karikatúra
ĀDonáth Anna, a Momentum arca és stratégiai programalkotója kevesellte az Európai Bizottság által megalkotott huszonhét szupermérföldkövet, a napokban egy huszonnyolcadikkal is előrukkolt
ĀBe kell látnom, „vademberként” érkeztem a belga fővárosba, ahol olyan „vademberek” kalauzoltak, akik kellően jártasok az Európai Parlament székházában kialakult falanszter működésében
ĀFejtetőn a világ. És mindjárt a legelső embere. Mint egy keljfeljancsi, dől, borul, felsegítik, bár néha önerőből is feláll, s ez igen szép teljesítmény a nyolcvanéves Joe Bidentől
ĀAz Európai Parlament nyíltan megkérdőjelezte az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatokra épülő eljárásrendjét, noha ehhez semmilyen jogalapja nincs, és nem is lehet
ĀMegannyiszor szembesülünk azzal, hogy történelmünkről, sorsunkról, népünk ezeréves hányattatásairól, veszteségeiről, tragédiáiról és sikereiről bizony keveset tudunk
ĀSZOBAKATEDRA. Vannak olyan történelmi fordulópontok, melyek irodalomtörténeti korszakhatárként is fölfoghatók. Nem korstílusok vagy irányzatok változása köthető hozzájuk, hanem a kifejezendő tárgyhoz való viszonyulás
ĀMegállapodtam a fiúval anno, hogy a magyar tételeket piros Erika írógépemen kidolgozom, ezzel is segítendő az érettségire való felkészülését, hogy aztán egyetemi tervei miatt a matematikára koncentrálhasson
