Postásfrakció

Lassan leeshetne a magyarországi ellenzéknek, ha Brüsszelből várja a problémák megoldását, azzal azt üzeni a választóknak, hogy az ellenzéki pártoktól ne várjanak semmit, legfeljebb a postás szerepét tudják betölteni. Brüsszelben székelő amúgy magyar postamesterekből pedig bővében vagyunk, úgy is mondhatnám: erős a felhozatal. A Demokratikus Koalíciónak például saját postásfrakciója is van az Unió fővárosában, amelyet Dobrev Klára árnyékminiszterelnök vezet, aztán ott van Gyurcsány Ferenc korábbi táskahordója, Molnár Csaba, valamint Rónai Sándor és Ara-Kovács Attila. A Momentum postástagozatát a Donáth Anna, Cseh Katalin kétszemélyes liberális hölgykoszorú alkotja, a szocialistákét Ujhelyi István ex-MSZP-s dezertőr, míg a Jobbik – Konzervatívokét a zsidó képviselőket egykoron még radikálisként listázni szándékozó Gyöngyösi Márton. Ne feledkezzünk el, persze, Karácsony Gergely brüsszeli irodavezetőjéről, az országfeljelentésben világrekordokat felállító Jávor Benedekről sem, aki politikai rakétáival még Paks–2 kapcsán bombázta Magyarországot Brüsszelben.

A bevezetőben a postások elévülhetetlen szerepéről kifejtett eszmefuttatás Ungár Pétertől származik. Az LMP hivatalban lévő társelnöke mindezt annak kapcsán fejtette ki, hogy Donáth Anna, a Momentum politikai stratégája a napokban maga is ellátogatott a Sándor palotához – ahol éppen diákok tüntettek a pedagógusok tervezett státusztörvénye ellen –, s bejelentette, a brüsszeli kormányhoz, az Európai Bizottsághoz fordul azért, hogy az unió emelje be a folyósítás feltételei közé az oktatás átfogó reformját is.

Na már most Donáth-postamester ez ideig csupán a pedagógusok ötven százalékos azonnali béremelése okán zargatta a brüsszeli bürokratákat, ám most már a státusztörvény eltörlését kérte tőlük, valamint a magyar oktatás átfogó reformjának megindítását is a pedagógusok és a diákok bevonásával. Azt persze nehéz megmondani, hogy egy átfogó oktatási reform kidolgozása pontosan hány évig tartana, azt viszont igen, hogy az egyébként Magyarországot megillető helyreállítási alapból és az uniós költségvetésből nekünk járó forrásokra lényegében haladéktalanul szükségünk lenne a háborús válság időszakában. Csak szólunk, vannak országok, amelyek a helyreállítási pénzeket már el is költötték. Donáth Anna viszont továbbra is jegeltetné ezeket a forrásokat, holott korábban maga ismerte el egy interjúban, hogy ezek a pénzek járnak a magyar embereknek.

Még Donáth politikai szövetségese, Ungár Péter is arról beszélt az említett posztjában, hogy elvi gondjai is vannak Momentum EP-képviselőjének követeléseivel szemben, mert ő speciel nem gondolja azt, hogy a magyar emberek érdekét az szolgálná, hogy ne kapjuk meg ezeket a pénzeket. Másrészt, ha Brüsszel mégis küldené a forrást a pedagógusok béremelésére, akkor a magyarországi ellenzék elismerné, hogy eddig csupán emiatt nem volt béremelésük a tanároknak, ergo az ellenzék kapna egy újabb hatalmas maflást – Ungár Péter nem ezt a kifejezést használta, de ez volt az értelme.

Ez az apró ellenzéki véleménykülönbség –garmadával lehetne példákat felhozni – önmagában rávilágít arra, miért kaptak Magyarországon négyszer egymás után kétharmados felhatalmazást a kormánypártok. Egyebek mellett azért, mert ilyen gyenge ellenzéke van. Az ellenzékünknek, úgy látszik, az sem tűnt fel, hogy az ország- és kormányfeljelentgetés eddig sem hozott semmit a konyhára a politikai támogatottság tekintetében. A választók nagy többségét ez nem győzte meg. Márpedig „az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen”.

Nem lett más, és várhatóan nem is lesz más jövőre sem, amikor két választás is lesz Magyarországon. Brüsszel ugyanis Magyarországon nem tudja leváltani a kormánypártokat, bármennyire szeretné maga is, különösen az Európai Parlament mai többsége (lásd a tegnapi szavazást Magyarországról a 2024-es soros elnökség kérdésében), illetve szeretné ezt a balliberális pártokat támogató hazai választópolgárok közössége.

Valódi alternatíva, hitelességi, morális, intellektuális és politikai tehetségbeli okok híján az eredmény előre borítékolható.

A szerző újságíró