Mikor a politikus elemez

Szembetűnő szereptévesztésben szerencsétlenkednek a baloldali politikusok. Hívószavak helyett elemeznek. Kivétel Gyurcsány – ő érti, hogy mi a dolga egy politikusnak. Más kérdés, hogy mit mond.

Márki-Zay Péter kezdte, Jakab folytatta, de Kunhalmi is beállt a sorba. Legutóbb pedig a főpolgármesternek jött meg a kedve egy kis politikai elemzéshez. Sikerült megválaszolnia néhány, a választói magatartást meghatározó szociológiai kérdést. Hogy melyik kerületben, lakótelepen, kertes házas övezetben, belvárosban, külvárosban mire és miért voksolnak az ott lakók. Mert kiköltöztek, beköltöztek, átköltöztek és egyébként is, 2019-ben ez és ez történt… Majd így tovább – ad infinitum – elemezget a főpolgármester az ATV-től a Klubrádióig. (Megjegyzem ez nagyobb blama, mint mikor a bicikliutak kanyarulatát boncolgatja.)

Egyáltalán nem értem. Nem fér a fejembe, hogy egy-egy vezető baloldali politikus miért elemzéssel tölti el a neki jutott nyilvános időt. Az egyik beül a televízióstúdióba, majd arról beszél, hogy (szerinte) miért és mire fognak szavazni a kelet-magyarországi régióban élők. Kire a kistelepüléseken, a falvakban és kire a megyei jogú városokban. A másik pedig a rádióban veti össze a 2019-es eredményeket a 2022-es választásokkal, majd prognózisokat állít fel.

Elemez. Jósol. Tippel. Aztán elmondja, hogy miért rossz a Fidesz, mennyire elszigetelődött Orbán. Majd újra elemzésbe kezd.

Mégis – tisztelettel hadd kérdezzem meg –, kit érdekel? Kit izgat, hogy Gyöngyösi Márton szerint hol élnek még jobbikos szavazók, vagy az, hogy mit gondol Fekete-Győr András a nyolcadik kerületről vagy Budapest kettes választókerületének szociológiai összetételéről? A politikai gondolatra, szándékra, célra lennénk inkább kíváncsiak. Egyedül Gyurcsány Ferenc képes politikai üzeneteket megfogalmazni a baloldalon. Hogy azok minősége milyen, az más kérdés. De Gyurcsány nem elemez, hanem politizál. Ez a dolga. Mert nem elemző, hanem politikus. Talán ezért is tart előrébb a többieknél.

Mindemellett lehet hasztalan számolgatni, a számok világában csámcsogni egész 2024-ig – de nem érdemes! Ugyanis nem ez a baloldal legnagyobb baja. Nem az elemzéssel, hanem a politikával van baj.

Az első szembetűnő probléma a teljes intellektuális csőd. A második: a vezető égbekiáltó hiánya, mondhatjuk úgyis, hogy nincs Orbán Viktornak kihívója. A harmadik ok szervezeti problémákban keresendő, végül mindezt megfejeli egy komoly morális deficit.

A baloldal intellektuális romhalmazzá vált. Nincs valódi mondanivaló, nincs kezdeményezőképesség, legfeljebb valami zavaros reagálás a kormány intézkedéseire. Ami nem is lenne feltétlenül probléma ellenzéki pártok esetében – de a reakciók nagyon üresek.

Egy vezető karaktere nemcsak a diktatúrákban fontos. A demokráciák is kitermelik azokat a vezéregyéniségeket, akiket a választópolgár megismer és megítél. A siker egyik kulcsa a párt arcának hitelessége, akit nem kell feltétlenül csodálni, csak el kell róla hinni, hogy képes hasznosan, ügyesen, jól cselekedni. Ennek hiánya is szembetűnő.

A harmadik válságjel a töredezettségben és a széteső szervezetekben sejlik fel. Sosem versengett még ennyi baloldali párt az ellenzéki választópolgárok bizalmáért. A politikai túlkínálat komolytalanná teszi őket. Nem is beszélve arról, hogy a Demokratikus Koalíció kivételével mindenki szép lassan elfogy.

Végül érdemes néhány szót ejteni a morális csődről is. A baloldal szereplői olyan mélyre süllyedtek az elmúlt évtizedben, ami már a „vállalható rosszban” is vállalhatatlanná vált. Pusztító kontraszelekció sörpört végig rajtuk, mert meg akarták spórolni a fáradságos politikai munkát: az építkezést és a politikai tudás megszerzését.

Egy azonban biztos. Napról-napra elemezni a választópolgárok viselkedését nem a politikus feladata. A politikusnak építkezni kell, illetve minél több embert megszólítani. Releváns és koherens cselekvési tervet kínálni.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője