G. Fehér Péter

Vélemény és vita

A boszorkány és az üldözés

álláspont

Igazi boszorkányüldözés folyik Franciaországban. Nem csak úgy általában, amikor a politikai fősodorral szembemenőket akarják lejáratni, hanem konkrétan, és mint egy „rendes” boszorkányüldözésben illik, meg is nevezik a boszorkány személyét. Aki persze nem más, mint Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés tavaly novemberében leköszönt elnöke.

Az önkéntes hivatalvesztés természetesen nem azt jelenti, hogy a patrióta ügyvédnő hátat fordított volna a politikának. Sőt az ideiglenes „visszavonulás” nagyon is jót tett Le Pen ambícióinak, mert kivonta magát a napi politikai csatározásokból, a „piszkos” munkát meg utódjára, Jordan Bardellára hagyta. A „vezércsere” bevált. A napi iszapbirkózást hátradőlve, azt távolról figyelve, a sajtó nyilvánosságát kerülve Le Pen a közvélemény nagyobbik részének szimpátiáját elnyerte. Népszerűsége ha nem is az egekbe emelkedett, de alaposan megnőtt. Néhány hete, egy évvel a francia elnökválasztás után, megjelent az egyik közvéleménykutató elemzése, e szerint, ha mostanság tartanának elnökválasztás Franciaországban, Marine Le Pen ötvenöt százalékot kapna a második fordulóban, simán legyőzné bármelyik kihívóját.

A 2027-es elnökválasztásig még sok víz folyik le a Szajnán, de a politikai fősodor nem akart addig várni, biztosra akar menni, és a már szokásos forgatókönyv szerint megkezdte a karizmatikus ellenzéki politikus lejáratását. A hajánál fogva, tíz év után rángatták elő a 2014-es elnökválasztás kampányfinanszírozásának ügyét. A megalakult parlamenti vizsgálóbizottság azzal vádolta a politikust, hogy akkortájt egy cseh–orosz banktól vett fel hitelt, amelynek igazgatója közeli kapcsolatban állt az orosz állammal. A politikus azzal érvelt, hogy banktól kapott kölcsönt, nem Putyintól, és fogalma sem volt arról, hogy a pénzintézet az orosz állammal is kapcsolatban volt.

Azért álljunk meg egy pillanatra. A 2014-es év valóban fordulópont volt Oroszország és a Nyugat viszonyában, többek között azért, mert akkor volt a Majdan téri puccs, amikor amerikai segédlettel elűzték a törvényesen megválasztott ukrán elnököt, Moszkva ebben az évben foglalta el az addig Ukrajnához tartozó Krím félszigetet és lőtték le Ukrajna felett a maláj utasszállító repülőgépet, amivel a Kremlt vádolták. Sok minden más is történt, ami szembeállította Moszkvát Brüsszellel és Washingtonnal.

De ezek az események jórészt egybeestek a francia elnökválasztás kampányával, vagy közvetlen utána történtek. Csak később jöttek az Oroszország elleni nyugati szankciók. Tehát Le Pen hitelfelvétele tulajdonképpen még nem egy teljesen elmérgesedett kelet–nyugati viszony között történt, a francia választási kampány kezdetekor, egy olyan időszakban, amikor történetesen az olcsó orosz földgáz és kőolaj „pörgette”, az uniós gazdaságot, amikor még Vlagyimir Putyin több EU-s fővárost is felkereshetett.

A modern kori történetírásban hagyománya van az egykori események „újragondolásának”, átértékelésének, a történelmi emlékezet visszájára fordításának. Ez történt most is. A mai, Oroszországhoz kapcsolható viszonyokat vetítették ki egy tíz évvel ezelőtti eseményre, és a mostani Moszkva-ellenes szankciós cunami hullámverésével akarják a földbe döngölni a francia jobboldal meghatározó személyét.

Arról már nem is beszélve, hogy a tomboló nyugati demokrácia jegyében Le Pent az uniós bankok bojkott alá vették. A 2014-es francia elnökválasztási kampány előtt Le Pen kétszáz uniós banknak írt levélben kért kölcsön, de ezt mindegyik pénzintézet visszautasította. Kompromisszumos megoldásként a politikus Prága – Csehország uniós tagállam, csak hogy erre mindenkit emlékeztessünk – felé vette az irányt, ahol a kért, 9,4 millió eurós összeg kifizetése elé nem gördítettek akadályt.

Ha tovább ragozzuk a témát, akkor oda jutunk, hogy Le Pen az akkor hatályos francia és uniós jogot nem sértette meg a hitelfelvétellel. De akkor mi végre citálták parlamenti vizsgálóbizottság elé?

Ja, a haladárok karaktergyilkosságának megvan a maga forgatókönyve, most még csak az első stációnál tartunk.

A szerző főmunkatárs