−Előd
ĀA ruletten nyerni lehet, veszteni muszáj, visszanyerni lehetetlen – írta mottóként Kellér Andor a múlt század harmincas éveiben, amikor Gály Lajos valóságos történetén keresztül megírta híres regényét, a Rulettkirályt
ĀFontos és sokunk számára elkeserítő, de legalábbis mélyen elgondolkodtató, hogy milyen eredményekkel zárultak a magyarországi helyhatósági választások, különösen ami Budapest főpolgármesteri székének elvesztését illeti
ĀEmlékszem azokra a falfirkákra a kilencvenes évek közepéről (később, 2002 és 2010 között is emlegették): „Birka nép.”
ĀFricska. Éveken át hallgattuk előretolt tokájú baloldali politológusoktól és könnyes szemű „civil” hölgyeményektől, hogy vége a demokráciának a választási rendszer miatt
ĀAz ember élete nem más, mint választások sorozata. Ahogy a napokat hetek, hónapok és évek követik, úgy választ minden ember a jó és a rossz között
ĀA globális pénzhatalmi rendszer urai számára a világ egyre inkább üzemeltethetetlenné válik
ĀA „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdés pusztán virtuális a történelemtudomány számára, mégis vannak, akik foglalkoznak az elveszett alternatívákkal: nemcsak a tények, de a lehetőségek vizsgálata is fontos része a mérlegelő kutatómunkának
ĀPszichomutti állt középen mint terapeuta. És megmagyarázta, nem kell félni attól, hogy a bevándorlók tömegei megváltoztatják a társadalmi struktúrát
ĀHolnap megint elballagunk a közeli iskolába, hogy megválasszuk a helyi önkormányzat képviselőit, polgármestereket és itt, a fővárosban főpolgármestert is
ĀA szeptember 23-án aláírt máltai paktum még arról szólt, hogy Német- és Franciaország átveszi Olaszországtól és Máltától az Afrikából a Földközi-tengeren átszállított migránsok 25–25 százalékát
ĀA politikai frázispufogtatástól egy új keletű abszurd dráma nézőjének éreztem magam. Nevettem is volna, ha nem lenne annyira kínos az egész. Két ifjú EP-képviselő, aki Brüsszelben hazája érdekei ellen dolgozik
ĀFricska. Elmagyarázom. Illetve elmagyarázzák ők, akik kardot élesítenek, 3177 településen ásnának lövészárkot
ĀA politikai rendszerváltoztatás óta eltelt harminc évben szinte másról sem szól a gazdasággal kapcsolatos fősodorbeli kommunikáció, mint a piacról, a piac meghatározó szerepéről, gazdaság- és egyben társadalomformáló erejéről
ĀTanulságos amerikai kisfilmet láttam a napokban, amely a helyes és a helytelen fogalmát veti fel, és rávilágít arra, hogy milyen káros következményei lehetnek az iskolában a liberalizmusnak
ĀKiábrándultságunk talán ott kezdődött, amikor kiderült, a magyar demokrácia oly magas szintű, hogy megengedi minden félkegyelmű, végzettség nélküli önjelölt indulását
Ā„Itt emberek élnek. Az ő dolgaikkal kell foglalkozni. Nem nagypolitikával” – magyarázza könnyed zongorakíséret mellett Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, miért érdemes szerinte a DK-s László Imrét polgármesternek választani a XI. kerületben
ĀA kormánynak meg kell szolgálnia a választópolgárok bizalmát. Ezt úgy teheti, ha párbeszéd alapján elképzeléseit az önkormányzatokkal egyetértésben tudja megvalósítani
ĀFricska. E hazában két ismert Balczó van. Az egyik, András, olimpiai és világbajnok öttusázó, ikon, a Nemzet Sportolója, morális etalon. A másik az öccse, Zoltán, politikus
ĀAki az útleveleket hirdette nem volt más, mint Rashad Alasaad, a svédországi Ljungby szociáldemokrata önkormányzati képviselője, maga is egykori bevándorló
ĀKarácsony Gergely, az ellenzék egyik főpolgármester-jelöltjének kiszivárgott „őszödi” beszédében van egy mondat, amely a zuglói lopások, fenyegetések, hazudozások aláfestésében feledésbe merült
ĀMegehültem, ahogy a székely mondja, s a vágyat csillapítandó, a több mint puccos, immáron parádés számú és választékú péksüteményes egyikénél teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményt kértem.