Kondor Katalin

Vélemény és vita

Végre vége

Kiábrándultságunk talán ott kezdődött, amikor kiderült, a magyar demokrácia oly magas szintű, hogy megengedi minden félkegyelmű, végzettség nélküli önjelölt indulását

Ezekben a napokban több politológus is hangot adott azon véleményének, hogy ilyen durva, alpári kampányidőszak, mint amit kénytelen-kelletlen átéltünk az önkormányzati választásra készülődve, nem volt még Magyarországon. Nem tudnék velük vitatkozni, mert sok minden kihullik az emberi emlékezetből az idő múlásával, mindenesetre nagyon örülök, hogy vége lett a mostani méltatlan csatározásoknak. Előkerült itt minden az elmúlt hetekben. „Nőügyek”, közpénzek ellopása, titokban készített felvételek az ellenfél lejáratására, eddig elhallgatott, ám nagyon is a közvéleményre tartozó adatok eltitkolása, a politikai ellenfelek bizonyíték nélküli megrágalmazása, továbbá hazugságok özöne, melyek úgy ömlöttek ránk éjjel-nappal a sajtó híradásaiból, mint amikor a monszun idején keletkező árvizek elborítják a településeket. Sarat hagytak maguk után. Csúnya, piszkos, fertőző dagonyát.

Elég régen gondolkodom azon, hogyan viszonyuljon egy értelmiségi ember a politikához? Nem állítom, hogy megleltem a megnyugtató választ. A rendszerváltozás hajnalán vendégem volt egy portréműsorban Andorka Rudolf akadémikus, szociológus. Ő ismertetett meg egy A. Dawn nevű tudóssal, aki a politikai cselekvés racionális és közgazdasági elméletével foglalkozott, s egyik könyvében azt írta, „a pártok a hatalom megszerzésére nem azért törekszenek, hogy megvalósítsanak egy előre elképzelt politikai programot (…), a helyzet inkább ennek a fordítottja, azaz azért készítenek politikai programot(…), hogy hivatali hatalomhoz jussanak”. Hát, ez elég mellbevágó volt a remény esztendeiben, azóta viszont sokszor megvilágosodtunk már. S azt is megtudtam, hogy ez a Down nevű úr harminc év elteltével némiképp módosította álláspontját, mondván, a politikában értékek is szerepet játszanak, de nem tagadhatjuk, hogy a demokratikus politika mindennapjaiban a hatalomért folyik a harc. Erre mondják, no comment!

Az elmélet után vissza a magyar választási küzdelemhez! Kiábrándultságunk talán ott kezdődött, amikor kiderült, a magyar demokrácia oly magas szintű, hogy megengeadi minden félkegyelmű, végzettség nélküli önjelölt indulását. Még csak nevezési szint sincsen, mint ami a sportban például kötelező, ha versenybe száll az ember.

Valószínű sokan mondanák, mondják is, hogy ilyen a politika. Azt én is látom, hogy ilyen, s persze látják sokan, csak éppen úgy gondolom, nem kellene ilyennek lennie. Mert bár ahogy említettem, sok minden kihullik az ember emlékezetéből, ám ami megmarad, az nagyon is bevésődhet. Mondhatni, kitörölhetetlenül. S ha netán igaznak bizonyul egy rágalom, akkor bármennyire is igyekszik az illető levakarni magáról, a tisztességes és gondolkodó embernél sosem lesz már sikere. Úgy tűnik, mintha a politikai szereplők jó része ezt elfelejtette volna, mert sokan úgy viselkednek, mint akik biztosak a felejtés aknamunkájában.

Jó példa erre Gyurcsány Ferenc, aki a kampány utolsó perceiben képes volt éppen az ellenkezőjét közölni annak, amit korábban hangoztatott, nevezetesen, hogy Karácsony Gergely teljesen alkalmatlan. Szerinte viszont az eltelt néhány napban hirtelen alkalmassá vált, beérett. Aha! Azt sem értem, hogy lehet ordítozva tolvajt kiáltani, ha nem mondjuk meg, hogy mit vitt el. Mást sem hallunk évek óta, mint hogy ez a párt így lop, a másik meg amúgy.

Elvárnám, s biztosan nem vagyok ezzel egyedül, hogy a vádló bizonyítékokat is szolgáltasson. De nem teszi. Mint ahogy azt is elvárnám, ha egy politikai erő tudomást szerez arról például, hogy „mesés külföldi ingatlanokban állnak a kispesti közpénzek”, akkor ne várjon a választás kampányidőszakáig a leleplezéssel, hanem tegye meg a megfelelő jogi lépéseket akkor, amikor tudomására jut. A hihetetlen vagyongyarapodásokat amúgy már régóta döbbenten nézzük, s ostoba az, aki nem tudja, hogy a politikai erőknek elsősorban azt kell, vagy inkább kellene vizsgálniuk, hogy cselekedeteiknek, kijelentéseiknek milyen politikai következményei lesznek. A bizalom könnyen illanó valami, s visszaszerezni nagyon nehéz. A „nőügyekről” nem írnék, mert oly méltatlan ez a kölcsönös kukkolás, hogy csak annyit remélek, ezen ügyek szereplői, valamint mindenki, aki politikai pályára lépett, egyszer csak tudomásul veszi, hogy „figyelve van” (régi ávós szöveg), s nem csak az ellenfelek által.

A választópolgárok sem örülnek, ha valaki bort iszik és vizet prédikál. S vegyék azt is tudomásul, hogy az értelmiségi ember nem adhatja fel önálló véleményét, nem válhat kritikátlan rajongójává a mégoly tehetséges politikusnak sem, viszont elvárja, hogy értékek vezéreljék őket, viselkedésükben pedig az erkölcsi normákat kövessék.

Azt pedig higgyék el, hogy az értelmiségi, de valószínű a legtöbb választópolgár most nagyot sóhajt(na jó, majd hétfőn), hogy végre vége. 

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

2+2=22?

ĀTanulságos amerikai kisfilmet láttam a napokban, amely a helyes és a helytelen fogalmát veti fel, és rávilágít arra, hogy milyen káros következményei lehetnek az iskolában a liberalizmusnak

Rab Irén

Rab Irén

Politikai lózungok

ĀA politikai frázispufogtatástól egy új keletű abszurd dráma nézőjének éreztem magam. Nevettem is volna, ha nem lenne annyira kínos az egész. Két ifjú EP-képviselő, aki Brüsszelben hazája érdekei ellen dolgozik