Rab Irén

Vélemény és vita

Politikai lózungok

A politikai frázispufogtatástól egy új keletű abszurd dráma nézőjének éreztem magam. Nevettem is volna, ha nem lenne annyira kínos az egész. Két ifjú EP-képviselő, aki Brüsszelben hazája érdekei ellen dolgozik

Küldetése biztos tudatában ül a tévéstúdióban a két öntudatos ifjú politikus leány, és fölényes magabiztossággal számol be a friss brüsszeli eseményekről, nevezetesen a magyar biztosjelölt megbuktatásáról. Két hete nem tudok szabadulni ettől a látványtól. Nem is tudom, mi a fontosabb, a magabiztosság vagy a küldetéstudat? Előbbit otthonról hozhatták magukkal a lányok, esetleg a haladó káderképző kurzusokról. A küldetéstudatnak is számos jelét láthatjuk. Alapja a „Világ proletárjai egyesüljetek!” modern változata, a nyílt társadalom eszméjének hirdetése. Ennek érdekében kell cselekedni, megmenteni a világot a nemzetben gondolkodás mételyétől. Bármi áron, akár országunk (haza, nemzet) elveszejtése árán is. Az ebbe az irányba tagolódott pártpolitikai érdek felülír minden patrióta morált.

Ültek a kamera előtt az európai alapértékek iránt elkötelezett lányok. Egyikük, aki az Európai Parlament jogi bizottságának tagja, egyenesen Brüsszelből érkezett. „Olyan magyar EU-biztost szeretnénk – mondja –, akire mindannyian büszkék tudunk lenni, aki egyszerre tudja az európai alapértékeket képviselni és a közös Európa érdekében fellépni.”

Mert frakciótársaik, a bizottság és az összes haladó kolléga az Euró­pai Parlamentben nem fog megszavazni olyan embert, aki aktív részese volt a magyar jogállamiság leépítésének. Trócsányi az oka, hogy Magyarország sokkal kevésbé szabad ország, mint korábban volt! A politikusnő szerint még az is jobb lenne, ha más ország kapná a rangos posztot.

A másik ifjú politikus, aki márisaz Európa Megújulásáért küzdő pártcsalád alelnöke, közvetlenül a pesti globális klímasztrájkról esett be a stúdióba. „Ez a kormány nem foglalkozik a jövővel, baromira nem érdekli milyen sorsa lesz a gyerekeinknek! Mi a jövő kihívásaira keressük a választ, és komoly szakmai háttérmunkával rendszerszintű változásokat eszközölünk.” A háttérmunka része lenne a jó kommunikáció is, persze rendszerszinten, de ebben a lányok egyelőre elégségesre teljesítenek, bár a politikai paneleket és gesztusokat szemmel láthatóan igyekeznek jól elsajátítani.

A politikai frázispufogtatástól egy új keletű abszurd dráma nézőjének éreztem magam. Nevettem is volna, ha nem lenne annyira kínos ez az egész. Két frissen választott ifjú EP-képviselő, aki Brüsszelben hazája érdekei ellen dolgozik. Mert érthetetlen számomra, miért jó az nekik, ha Magyarország érdekképviseletét a Fidesz-politikusok konzekvens leszavazásával gyengítik? Ha érdekeik szerint válogatott, hamis vagy csúsztatott információkat terjesztenek országukról, brosúrákat osztogatnak a magyar kormány ellen, ha megakadályozzák a legrátermettebb magyar biztosjelölt meghallgatását? Ha nemzetközi fórumokon lejáratják azt a közösséget, amelybe születésük okán beletartoznak?

Spongya rá, mondaná Virág elvtárs, felejtsük el, az idézett beszélgetés két hete hangzott el. Csakhogy az erkölcsileg megkérdőjelezhető viselkedésre a lányok büszkék, büszke rájuk pártfőnökük és kicsit irigykedve az egész brüsszeli magyar ellenzék. Facebook-oldalukon bátor és nemes tettként üdvözlik a magyar kerékkötőket, pengék vagytok, csak így tovább Katka, Anna! A momentumos elnökhöz képest tényleg pengék, az ő káderképzése közösségi posztjai alapján alapszintű, retorikája a kommunista időkre emlékeztet.

A büszkeség sokakra átragad. Követőik bennük látják a mai „rendszerváltó erőt, akik megvalósítják a magyarság ezeréves álmát, a világ legélhetőbb nyugati részéhez való felzárkózást.” A lányok szépek, fiatalok, bár a hamvasság már eltűnt az arcukról. A jövőről értekeznek nagy komolyan, és a lózungok annyira jól hangzanak. Pártjuk jövőt féltő hamis, de jól kommunikált aggodalmának egyszer már bedőlt a fél ország. Sokan azért írták alá olimpiaellenes gyűjtőívüket, mert olyan kedves, őszintének tűnő fiataloknak látszottak. A kilógó lóláb csak későn tűnt fel, és a szelektív emlékezet újra feledtette.

Így, választások előtt egy friss osztrák példa jut eszembe. Az osztrák parlamenti választásokon a Szociáldemokrata Párt gyengén szerepelt. A párt nem érti, miért választják korábban biztos szavazóik, a munkások a vörös helyett a türkizt, azaz a Néppártot. Egy spielbergi szocdemes káder megkérdezte a gyárban dolgozó munkásokat. A fiatalok azt mondták neki, azért szavaztak a Néppártra, mert Kurz fiatal, közülük való, vagány srác. Ugyanis a politikához a legtöbb embernek ennyi a viszonya. Tetszik külsőre, elhiszik, amit ígér. Vagy zsigeri gyűlöletből elutasítják. Tudatosan, indulat és érzelmi viszony nélkül kevesen választanak.
 

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Felnövekvő felelősség

ĀHolnap megint elballagunk a közeli iskolába, hogy megválasszuk a helyi önkormányzat képviselőit, polgármestereket és itt, a fővárosban főpolgármestert is

Kő András

Kő András

2+2=22?

ĀTanulságos amerikai kisfilmet láttam a napokban, amely a helyes és a helytelen fogalmát veti fel, és rávilágít arra, hogy milyen káros következményei lehetnek az iskolában a liberalizmusnak