
Primadonna
ĀFricska. Az élet voltaképpen egy nagy fricska. Olykor néhány dilettáns kommunikációs fogás többet elmond egy közszereplőről, mint egy hosszú tanulmány
ĀFricska. Az élet voltaképpen egy nagy fricska. Olykor néhány dilettáns kommunikációs fogás többet elmond egy közszereplőről, mint egy hosszú tanulmány
ĀHa költségvetés készül, azt mindig heves viták kísérik, hiszen nem mindegy, mire mennyi pénz jut, és mely területektől kell elvenni vagy éppen hozzátenni, vagyis az érdeksérelem borítékolható
ĀEgyszer majd kérni fogunk magától valamit, mondta Pelikánnak Virág elvtárs, miután az egyszerű gátőrt egyik vezető állásból a másikba helyezték
ĀLassan egy hónappal vagyunk túl az önkormányzati választásokon, a testületek felálltak, megtörténtek az átadások, kezdődhet a munka
ĀA lengyelek esetében a szeretet átlépett a nyelvi korláton, a türk népek esetében nemcsak a nyelvi, de a vallási és társadalmi különbségeket is legyőzi a kölcsönös rokonszenv. Így van értelme bekapcsolódni a globálisnak nevezett világba
ĀFricska. „Kahosz, anarkia és fehérterror!” – mondta egykoron ékes magyarsággal az utolsó pártállami pártvezér, Grósz Károly
ĀAz uniós döntéshozatalba és általában az európai liberális elitbe vetett bizalom megroppanása olyan nyilvánvaló problémákhoz vezet, mint például a Brexit
ĀA legutóbbi választások után folytatódott a nyugati politikai paletta átalakulása, de nem ért el mélyreható változásokat, sőt bizonyos vonatkozásban még aggodalomra is okot adhat
ĀFricska. Én már aláírtam, tegyék önök is! A Hírklikk örök megmondóembere, Föld S. Péter szokás szerint humornak álcázva őrjöng, de a szöveg rostjai közül kikandikál a rettegés
Ā„Mi tudjuk, hogy más nem segít, csak az idő. Az időben még a vízcsöppből is cseppkő lesz: olyannak kell lenni, mint a kő, meg kell kövesedni…” – idézi 1957-es naplójában Márai Sándor nyolcvanhárom éves édesanyjának a forradalom után neki írt levelét
ĀUgyan ki is emlékszik már arra, ki volt Luis Corvalán? Elárulom: a chilei kommunista párt főtitkára, 1958-tól
ĀHa de jure nem is, de facto megalakult az MSZP levelező tagozata, alapítója nem más, mint Korózs Lajos, aki fontosnak érezte, hogy vitriolos irományban reagáljon a HVG-publicista Révész Sándor minapi szösszenetére
ĀHa az ember egy történelmi személyiséggel hosszú éveken át foglalkozik – ahogy tettem én is évekkel ezelőtt Széchenyivel –, egy idő után hallani véli a hangját is, bárha ezt a hangot semmilyen viaszlemez nem őrzi
ĀA társadalom évszázadok óta vesztes többségének legmélyebben rejlő lélektani mintázata a kiszámítható viszonyokat tartja a legfontosabbnak saját életére vonatkozóan
ĀA hazahúzó erők sokasodnak, amihez az is hozzájárul, hogy a bérek folyamatosan nőnek, a munkanélküliség alacsony
ĀOlyan lehet ez a nap, hogy elmaradoznak az ismerős mosolyok, s ha fel is rémlenek az egykori kedves arcok, a tekintetekben riadalom, iszonyodás, szánalom van
ĀAz unió csak arra jó, hogy a felelősséget elkenje, és aknamunkájával megossza a társadalmakat azzal a maszlaggal, hogy Európa jólétéhez szükség van a migránsokra
ĀA férfi a Váci utca elejénél állt meg az árnyékban. Hátát egy bezárt üzletnek vetette, és lassan, akárcsak egy trágár falfirka betűi, amit hirtelenül fújnak fel, lefolyt a fal keskeny barázdáin, egészen a földig
ĀA késő őszi tájban november első napjának estéjén a szélben táncoló mécseslángok üzenik mindenkinek, ünnep van
ĀFricska. Új szelek fújnak. Frissek, szabadok, demokratikusak. És a fuvallat nemcsak a száraz levelet kapja fel, híreket is görget maga előtt
ĀSzempillantás volt csupán, és a klímaváltozásból klímaválság, a klímavédelemből pedig klímavészhelyzet lett a balliberális közbeszédnek hála