Harc a koncért

Pontosabban csak kezdődhetne, mert az ellenzéki térfélen jelenleg akkora a kábulat, hogy nem valószínű, hogy egyhamar magukhoz térnek belőle.

Senki nem vitatja, hogy az ellenzék feltámadt hamvaiból. Felült a halott, és nagyon jól szórakozik. Megmutatták, hogy érdemi munka nélkül és elvmentes politizálással is lehet nyerni, és van az a pénz, amivel sikert lehet elérni. Szépen felépített színjáték volt ez. Lehetne persze sopánkodni az eredmények miatt, de felesleges, a választók döntöttek, és ezt a döntést még ebben a „sötét diktatúrában” is el szokták fogadni. Kivéve persze ha balliberálisokról van szó, mert akkor ugye csalásról és elnyomásról szokás beszélni, meg a választók fejében uralkodó sötétségről.

Mivel erről most szó sem volt, valahogy megjavult az a fránya választási rendszer is, és a sajtó-, valamint szólásszabadsággal sem akadtak ezúttal gondok, mint ahogyan a választók agyi korlátozottságával sem, tehát megvalósulhatott a demokrácia fényes győzelme, és az ellenzék végre felszabadult a sikertelenség béklyójából. Nyilván ez azért nem azt jelenti, hogy megkezdené a munkát. Szó sincs róla, isten mentse őket attól, hogy érdemi politizálásba kezdjenek. Elvégre anélkül is értek el eredményeket, nyertes taktikán pedig nem kell változtatni, nem igaz?

Tehát a választásokat követő mámorban nyomban nekiláttak marakodni a koncon. Elvégre lassan tíz éve nem sikerült nyerniük, így ki voltak már éhezve a pénzescsuprokra, amelyeket annak rendje és módja szerint el is kezdtek megcsapolni. Egyből jöhettek a fizetések és a tiszteletdíjak emelései, a kampányüzenetek szembeköpése, és ahogyan az elvárható volt, máris egymás torkának ugrottak. Hirtelen nem volt már tartható a nagy ellenzéki egyetértés és összeborulás, bejött ugyanis a képbe az érdekellentét és a harc a koncért.

Az a helyzet, hogy az erőviszonyok változása igencsak kedvező helyzetet eredményezett. Ugyanis az eddigi formula szerint a kormánypártoknak nem volt kihívója, ezért súlytalanná vált a verseny, belefértek a kisebb-nagyobb hibák is, mert a győzelem akkor is garantált volt. Az ellenzéknek viszont nem volt semmi esélye, ezért gyakorlatilag azt mondhattak, amit akartak. Így vált számukra a politikacsinálás az esztelen ígéretek és polgárpukkasztó performanszok végtelen tárházává. Elvégre ha nincs esély, akkor a realitás is elveszik. Most azonban fordult a kocka.

Azzal, hogy hatalomhoz jutott az ellenzék, bekopogtatott hozzájuk a felelősség. Megszűnt a következmények nélküli ígérgetés korszaka. Most már nem elég a minden valóságalapot nélkülöző bemondáshalmaz, annál is inkább, mivel a leköszönő városvezetések tekintélyes összegeket hagytak a kasszákban. Most már teljesíteni kell, mert számonkérhetővé váltak. Eddig pufogtathatták a mantrákat, hogy nem kell stadion, meg több pénz menjen erre vagy arra, most azonban már nekik kell irányítani, teljesíteni, eredményt felmutatni. A választás másnapján új időszámítás kezdődött, és abba ezek már nem férnek bele.

Idézzük fel, mi történt eddig. Megválasztottak főpolgármesternek egy olyan embert, aki bizonyítottan nem ért a városvezetéshez. Tönkrevágott már egy kerületet, most jöhet Budapest. Közben pozíciókkal szépen kiszolgálja Gyurcsány gazdit, visszahozza a szintén tehetségtelen Bajnait, majd nekilát homlokegyenest mást mondani, mint amit a kampányban ígért. Aztán Wass Albertet lenácizza, majd kijelenti roppant demokratikusan, hogy Dörner György nem lesz többet színházigazgató. Ugyan még pályázatot sem kellett erre a posztra benyújtania, de Karácsony elvtárséknál már megvan az ítélet. Jöhetnek aztán a szivárványos zászlók a Szent István-szobor helyett, és már most kijelentik, hogy abból a büdzséből, amiből eddig vígan elvolt a városvezetés, ők nem tudnak gazdálkodni. Nyilván, hiszen sok az éhes eszkimó. Belekezdtek a demokráciába, az tuti.

Igazság szerint szomorú ez a helyzet, hiszen annak senki nem tud örülni, ha a fejlődést megakasztják, és az építés helyett a rombolás jön. Ám ennek megvan az az előnye, hogy láthatóvá válik az, amire sokan már nem emlékeznek. Hogy az ellenzéki térfélen nincsenek elvek, nincs közös érdekképviselet. Csak a pénzescsupor érdekli őket és az, hogy kiszolgálják a gazdikat. Senki nem rak bele egy kampányba milliárdokat önzetlenül, ennek meg kell majd fizetni az árát. Ez fájdalmas lesz, de legalább kirajzolódik a valódi természetük a koncon való marakodás közepette, és végre tisztán látszani fog, hogy a császáron nincs ruha. Mert sosem volt.