Vélemény és vita

Harc a koncért

Lassan egy hónappal vagyunk túl az önkormányzati választásokon, a testületek felálltak, megtörténtek az átadások, kezdődhet a munka

Pontosabban csak kezdődhetne, mert az ellenzéki térfélen jelenleg akkora a kábulat, hogy nem valószínű, hogy egyhamar magukhoz térnek belőle.

Senki nem vitatja, hogy az ellenzék feltámadt hamvaiból. Felült a halott, és nagyon jól szórakozik. Megmutatták, hogy érdemi munka nélkül és elvmentes politizálással is lehet nyerni, és van az a pénz, amivel sikert lehet elérni. Szépen felépített színjáték volt ez. Lehetne persze sopánkodni az eredmények miatt, de felesleges, a választók döntöttek, és ezt a döntést még ebben a „sötét diktatúrában” is el szokták fogadni. Kivéve persze ha balliberálisokról van szó, mert akkor ugye csalásról és elnyomásról szokás beszélni, meg a választók fejében uralkodó sötétségről.

Mivel erről most szó sem volt, valahogy megjavult az a fránya választási rendszer is, és a sajtó-, valamint szólásszabadsággal sem akadtak ezúttal gondok, mint ahogyan a választók agyi korlátozottságával sem, tehát megvalósulhatott a demokrácia fényes győzelme, és az ellenzék végre felszabadult a sikertelenség béklyójából. Nyilván ez azért nem azt jelenti, hogy megkezdené a munkát. Szó sincs róla, isten mentse őket attól, hogy érdemi politizálásba kezdjenek. Elvégre anélkül is értek el eredményeket, nyertes taktikán pedig nem kell változtatni, nem igaz?

Tehát a választásokat követő mámorban nyomban nekiláttak marakodni a koncon. Elvégre lassan tíz éve nem sikerült nyerniük, így ki voltak már éhezve a pénzescsuprokra, amelyeket annak rendje és módja szerint el is kezdtek megcsapolni. Egyből jöhettek a fizetések és a tiszteletdíjak emelései, a kampányüzenetek szembeköpése, és ahogyan az elvárható volt, máris egymás torkának ugrottak. Hirtelen nem volt már tartható a nagy ellenzéki egyetértés és összeborulás, bejött ugyanis a képbe az érdekellentét és a harc a koncért.

Az a helyzet, hogy az erőviszonyok változása igencsak kedvező helyzetet eredményezett. Ugyanis az eddigi formula szerint a kormánypártoknak nem volt kihívója, ezért súlytalanná vált a verseny, belefértek a kisebb-nagyobb hibák is, mert a győzelem akkor is garantált volt. Az ellenzéknek viszont nem volt semmi esélye, ezért gyakorlatilag azt mondhattak, amit akartak. Így vált számukra a politikacsinálás az esztelen ígéretek és polgárpukkasztó performanszok végtelen tárházává. Elvégre ha nincs esély, akkor a realitás is elveszik. Most azonban fordult a kocka.

Azzal, hogy hatalomhoz jutott az ellenzék, bekopogtatott hozzájuk a felelősség. Megszűnt a következmények nélküli ígérgetés korszaka. Most már nem elég a minden valóságalapot nélkülöző bemondáshalmaz, annál is inkább, mivel a leköszönő városvezetések tekintélyes összegeket hagytak a kasszákban. Most már teljesíteni kell, mert számonkérhetővé váltak. Eddig pufogtathatták a mantrákat, hogy nem kell stadion, meg több pénz menjen erre vagy arra, most azonban már nekik kell irányítani, teljesíteni, eredményt felmutatni. A választás másnapján új időszámítás kezdődött, és abba ezek már nem férnek bele.

Idézzük fel, mi történt eddig. Megválasztottak főpolgármesternek egy olyan embert, aki bizonyítottan nem ért a városvezetéshez. Tönkrevágott már egy kerületet, most jöhet Budapest. Közben pozíciókkal szépen kiszolgálja Gyurcsány gazdit, visszahozza a szintén tehetségtelen Bajnait, majd nekilát homlokegyenest mást mondani, mint amit a kampányban ígért. Aztán Wass Albertet lenácizza, majd kijelenti roppant demokratikusan, hogy Dörner György nem lesz többet színházigazgató. Ugyan még pályázatot sem kellett erre a posztra benyújtania, de Karácsony elvtárséknál már megvan az ítélet. Jöhetnek aztán a szivárványos zászlók a Szent István-szobor helyett, és már most kijelentik, hogy abból a büdzséből, amiből eddig vígan elvolt a városvezetés, ők nem tudnak gazdálkodni. Nyilván, hiszen sok az éhes eszkimó. Belekezdtek a demokráciába, az tuti.

Igazság szerint szomorú ez a helyzet, hiszen annak senki nem tud örülni, ha a fejlődést megakasztják, és az építés helyett a rombolás jön. Ám ennek megvan az az előnye, hogy láthatóvá válik az, amire sokan már nem emlékeznek. Hogy az ellenzéki térfélen nincsenek elvek, nincs közös érdekképviselet. Csak a pénzescsupor érdekli őket és az, hogy kiszolgálják a gazdikat. Senki nem rak bele egy kampányba milliárdokat önzetlenül, ennek meg kell majd fizetni az árát. Ez fájdalmas lesz, de legalább kirajzolódik a valódi természetük a koncon való marakodás közepette, és végre tisztán látszani fog, hogy a császáron nincs ruha. Mert sosem volt.

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Hét pillér

ĀHa költségvetés készül, azt mindig heves viták kísérik, hiszen nem mindegy, mire mennyi pénz jut, és mely területektől kell elvenni vagy éppen hozzátenni, vagyis az érdeksérelem borítékolható

Rab Irén

Rab Irén

Szupererő

ĀEgyszer majd kérni fogunk magától valamit, mondta Pelikánnak Virág elvtárs, miután az egyszerű gátőrt egyik vezető állásból a másikba helyezték

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom