László Tamás

Vélemény és vita

Elmennek, visszajönnek, idejönnek?

A hazahúzó erők sokasodnak, amihez az is hozzájárul, hogy a bérek folyamatosan nőnek, a munkanélküliség alacsony

Jó híreket hallunk: egyre több fiatal jön haza Nyugatról, belátva, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, a végzettségéhez képest alacsonyabb színvonalú munkát tud csak vállalni. A jövedelme esetleg több, de a körülmények amit ezért vállalnia kell, mostohák, kiszakad az itthoni családi, barátsági hálóból és így tovább. Itthonról pedig azt hallja, hogy a családalapítást, otthonteremtést, gyermekvállalást kiemelten támogatja a magyar kormány.

A hazahúzó erők sokasodnak, amihez az is hozzájárul, hogy a bérek folyamatosan nőnek, a jól fizető hiányszakmák száma ugrásszerűen nő, a munkanélküliség Európában az egyik legalacsonyabb.

A mostanában sokasodó pozitív jelek mellett érdemes megnézni, hogy mentek el, milyen útravalóval bocsátotta el a család, illetve a tágabb baráti közösség annak idején fiait-lányait. Egy barátom mesélte a minap, hogy zajlott le náluk az az utolsó családi vacsora, amelyet követően útnak indult a fia Párizsba, majd a lánya Rómába.

A vacsora közben Márai Sándor Kassai polgárok című drámájából olvasott fel egy részt. Ezt annyira fontosnak és követendőnek tartom, hogy idézek a dráma kezdő jelenetéből néhány bekezdést. A darab legelején a főhős, János kassai kőfaragó mester, a dóm építője útra bocsátja a fiát, Kristófot a következőképpen:

„János mester: »Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél. (…) Mondd el nekik, hogy síkságok és hegyek között él egy nép, mely az emlékezés ősvilágából érkezett ide. Tanuld meg nyelvüket, mert a mi szavunkat senki nem érti a világban. Titkunk van, mert kevesen vagyunk. (…) Mondd el nekik, hogy várost építettünk az őserdőben, országok és népek határán. Kőből építettük, az ő szokásaik szerint. Mondd meg nekik, hogy keresztények vagyunk, és a magasabb emberi rend szerint akarunk élni. Mondd meg nekik, hogy hittünk valamiben.

A vándorévek felé mégy. Figyelj nagyon, mert csak a kontár bámészkodik és ácsorog. Mi szegények vagyunk, mert nincsen tengerünk. A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott a sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.

 Városokat látsz, melyek gazdagabbak, mint a miénk. Figyelj jól. A házak alaprajzát vizsgáld a homlokzat mögött. S az emberek lelkét szavaik és cselekedeteik mögött. Figyelj az egyszerűre, a mindennaposra. Annak is titka van. Ízleld meg ételüket, és figyelj a módra, ahogyan esznek, laknak, öltözködnek. Igyál velük, kristálypohárból vagy ónkupából, de vigyázz, hogy a borospohár ne beszéljen helyetted. Figyelj vallomásaikra, mikor hetvenkedni készteti őket a bor, a becsvágy vagy az olcsó szenvedély. Te maradj józan és udvarias. Mosolyogj és figyelj.

 Látnod kell a német, az olasz és a francia köveket. Meg kell ismerned a fogást és a módot, ahogyan a külföldi mesterek markolják a vésőt és a kalapácsot. (…) Minden országban más szemmel nézik a szépet és a köznapit. Más a kezük fogása. Egyik színt lát ott, ahol a másik csak árnyékot. Egyik hajlást és kellemet ad a durva szögletnek, ahol a másik darabos és tehetetlen marad. Kő, festett vászon, írott pergamen, mindez anyag csak. Felveszi és magába szívja azt, ami örök az emberben. Erre figyelj.«

Kristóf: »Úgy biztatsz, mintha kémet küldenél a világba.«

János mester: »Hazádnak kémkedsz, mikor a lélek titkaira figyelsz a világban. Az emberi mű nagy összjáték. Évezredek építik és embermilliók. Vannak boldog hazák, ahol a szép úgy nő az emberek lelkéből, mint az élet bősége a földből. (…) Nézd a fejedelmi paloták arányait, de nézd meg az egyszerű házak ablakait is. A kilincseket. A kést, amellyel esznek vagy gyilkolnak. Mindent nézz meg, nagyon figyelmesen, és hallgass. Ezt parancsolom (…) Tudjad, hogy minden, ami szép, emberien hasznos és okos, összetartozik. A templomokban és a műhelyekben ugyanaz a lélek szól Istenhez és a világhoz. Indulj, fiam. A világ is otthonod.«”

Ritka szép gondolatfüzér, minden eleme behelyettesíthető a mai korra, a magas szintű kőfaragás, az ősi és az új szakmák, az informatika vagy orvostudomány ugyanannak a műveltségnek a maradandó elemei. A barátom úgymond a fia és a lánya zsebébe is csúsztatta ezt a Márai-útravalót. De miért érdemes még hazajönni? Barátom fia mesélte, amikor hazajött, hogy a híres párizsi műszaki egyetemen a francia diákok statika és szilárdságtan helyett inkább politológiát, kommunikációt tanultak, a felelősséget és elmélyült műszaki tudást igénylő szakmai tárgyakat inkább a horvátok, magyarok és vietnamiak.
Ez visszaigazolja a Rumi Tamás (Szedjük csak szorgalmasan azt a káposztát! című) cikkének gondolatait:

„Tapasztalataink egyértelműen visszaigazolják azt a sokat emlegetett általános megfigyelést, amely szerint a hatalmas helyzeti előnyből származó tehetetlenségi erő még viszi előre a gazdag nyugati országokat, de – elsősorban – a megváltozott társadalmi szerkezet miatt munkavállalóik már nem képesek arra a teljesítményre, amelynek a világháború után elért rendkívüli sikereiket köszönhetik. (…) Az előző évtizedek alatt elhitték, hogy nincs igazi ellenfél, csak a csóró Kelet, amelyet bármikor bármiben könnyedén le lehet nyomni. Az utóbbi időben a keletiek mintha megtanultak, a nyugatiak mintha meg egy kicsit elfelejtettek volna dolgozni, miközben álproblémák megoldására fordítanak hatalmas erőforrásokat. Kezdik elveszíteni a lényeglátás életbevágóan fontos képességét.”

Az új „katedrálisok” kezdenek Kelet–Közép-Európában épülni? A korábban irigyelt Nyugatról a családapák csak irányában módosított Márai-idézettel küldik hamarosan a fiaikat és a lányaikat Budapestre, Varsóba, Prágába, Debrecenbe, Wrocławba, Krakkóba, Kassára, Kolozsvárra, Pécsre, Szegedre, Brünnbe, Győrbe, Pozsonyba, Gdańskba?

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Hatvanhárom év

ĀA társadalom évszázadok óta vesztes többségének legmélyebben rejlő lélektani mintázata a kiszámítható viszonyokat tartja a legfontosabbnak saját életére vonatkozóan

Domonkos László

Domonkos László

És feltámad a szél

ĀUgyan ki is emlékszik már arra, ki volt Luis Corvalán? Elárulom: a chilei kommunista párt főtitkára, 1958-tól

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom