Vélemény és vita

Szupererő

Egyszer majd kérni fogunk magától valamit, mondta Pelikánnak Virág elvtárs, miután az egyszerű gátőrt egyik vezető állásból a másikba helyezték

Pelikán maga sem értette, hogy lehet ő az Angol Park, a Sportuszoda, majd a Narancskutató Intézet igazgatója, hiszen nem értett hozzá, szemmel láthatóan szenvedett is a feladatoktól. Egyik hibát követte el a másik után, de a Párt mindig felmentette, mert kellett a kisember a Nagy Projekthez, az áruláshoz.

Az ellenzéki összefogás előretolt bábja is szenvedett a rászabott feladattól, ezt sugározták gesztusai, mimikája, egész testbeszéde. Mondanivalójában nem volt erő, és legyünk őszinték, mondanivalója sem volt. A kampány választott jelmondatait nem lehetett értelmezni, hiszen Budapest zöld is, szabad is, a nemzet fővárosa, azaz mindenkié, és bizony az európaiak szerint is erősen ott van a 21. századi Európában.

A mi politikai napraforgónk addig forgolódott a napon, amíg az végre rásütött. Nem árt újra meg újra felidézni Karácsony Gergely eddigi politikai pályafutását, hogy lássuk, az erkölcsi tartás, a politikai és véleménystabilitás nem az erőssége. Ahogy a kocsmában mondják, minden volt már, csak akasztott ember nem. Gyurcsánytól Gyurcsányig vezet görbe útja, igazi szivárványszínű politikus, az újvöröstől zöldön, kéken, lilán át a napraforgósárga összefogásig. Milyen helyes fiú, mondták a lányok, amikor behúzták a neve mellé az ikszet, a nénikéket elbűvölte félszeg mosolya, de másfél éve országosan mindez összesen tizenkét százalékra volt elegendő. Úgy látszik, a karácsonyi imázs csak Budapesten hat, ami a fővárosiakra nézve nem túl hízelgő. Karácsony helyében már akkor hátat fordítottam volna az összefogósdinak, amikor miniszterelnök-jelöltségekor kiderült, a szocialista jelölő azt sem tudja, hősünk melyik pártot erősíti éppen. Őneki viszont tudnia kellett magáról, hogy most a Párbeszédet és nem az Együttöt, és szembesülve a szocialisták felkészületlenségével, visszautasítani a felkérést.

De Gergő maradt, mosolygott, elfogadta az MSZP ajánlatát, indult, veszített. Aztán újra elfogadta, indult és nyert. Végigcsinálta a megalázó kampányt, lepergett róla minden igaz vagy igaztalan vád, somolygott, egyezkedett a színfalak mögött, zsarolták és engedett. Végül is politikusnak nem kell gerinc. Ő tudja csak, hogy kiknek, mi okból és mennyiért kötelezte el magát.

Mindenesetre az új főpolgármester első útja a baráti Varsóba vezetett. Ajánlatot tett az ottani főpolgármesternek, Rafał Trzaskowskinak, működjenek együtt, de ne csak ketten, vegyék be a buliba pozsonyi és prágai kollégájukat is. Milyen szép, a V4-ek együtt kormányszinten, plusz a fővárosok is! A bökkenő az, hogy az ajánlat éppen a V4-ek politikai egységét hivatott bomlasztani. Mert a V4-fővárosok mind sokszínű újbaloldali vezetésűek!

Az új budapesti főpolgármester mestertervét nem odahaza, hanem a lengyel Gazetában tette közzé. Azt indítványozza, hogy az európai uniós pénzek közvetlenül az fővárosoknál landoljanak, így függetlenek legyenek a jelenlegi nemzeti konzervatív vagy populista kormányok jóindulatától. Mert például Magyarországon a jobboldali, populista miniszterelnök már a választások előtt is azzal fenyegetőzött, hogy ellenzéki győzelem esetén elzárná a pénzcsapokat, de ezt már a jól értesült német Die Weltben olvastam. Azt viszont Orbán Viktortól hallottam, hogy a nemzet fővárosa továbbra is számíthat a kormány együttműködésére. Aki fel akarja bontani a szerződéseket, az pont maga az újsütetű, magát hol liberálisnak, hol zöldnek mondó főpolgármester.

Karácsony számíthat V4-es kollégáira, hiszen egy brancsból valók. Közös az urakban az újbaloldali zöld elkötelezettség, mind a négyen részei a szivárványos új világnak, összefogásuk szupererőt jelenthet. A Prágában 2018 novembere óta regnáló Zdeněk Hřib a cseh kalózok fekete színében vezeti a várost, bár pártja az Európai Parlamentben zöld ruhát visel. Mi mást is akarhatnának, mint a sokszínű szabadságot és a hatalom össznépi kontrollját. Nem lehet könnyű helyzete a cseh kormánynak, hiszen a városvezetés a haladó erőket mozgósítva mindent megtesz a megbuktatásukért.

Pozsonyban szintén tavaly novemberben voltak az önkormányzati választások. Itt a befutó a függetlenként induló Matúš Vallo lett. A független Vallo civilben építész, zenész és városi aktivista, ami önmagában kevés lenne a szavazatok harminchat százalékának megszerzéséhez, de – mily csoda! – a szociálliberális Progresszív Szlovákia és az ottani Együtt (Európa-párti konzervatív liberálisok) őt támogatta.

A varsói főpolgármester is a haladók táborát erősíti. Pártja, a nemzeti liberális Polgári Platform ugyan az Európai Néppárthoz tartozik, de lengyel viszonylatban baloldali gyűjtőpártnak számít. Rafał  Trzaskowski a legtapasztaltabb a polgármestercsapatban, volt már miniszter, sőt EP-képviselő is, remek brüsszeli kapcsolatokkal rendelkezik. Már el is kezdte a lobbizást az általuk elképzelt városkoalíció létrehozása érdekében. Így nyugodtan szavazhatnának a hazájuk elleni szankciókra, akár a hetes cikkelyre is, mert a pénzmegvonás csak az országot érintené, a liberális fővárosokat nem.

„Nem engedhetjük, hogy országainkban szétverjék a demokráciát!” – adta ki az új jelszót Karácsony, miközben éppen a demokratikus játékszabályokat sérti meg. Karigeri bátorsága egyre nő, mióta Frans Timmermans személyesen biztosította az EU jóakaratú támogatásáról. Ennek fényében Dobrev Klára kampányzárón mondott szavai is értelmet nyernek: „Orbán Viktor menjen a pokolba, egy fityiszt lesz beleszólása, milyen fejlesztéseket kapnak a városok a jövőben!” Ő csak tudja, ott a brüsszeli vörös tűz közelében! Ott, ahol a jogállamiság felett őrködőket egyáltalán nem zavarja, hogy az ellenzékben lévő fővárosok liberális polgármesterei a demokrácia szellemében törvényesen megválasztott kormányaik ellen lobbiznak.

A polgármester urakat és brüsszeli pártfogóikat az sem zavarja, hogy ezzel megsértik országaik jogrendjét, az Európai Unió írott és íratlan szabályait. Mert a cél mindig szentesíti az eszközt, a cél pedig a nemzeti kormányok büntetése, amiért útjában állnak az új világrend szupererejének.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Könnyű káosz

ĀFricska. „Kahosz, anarkia és fehérterror!” – mondta egykoron ékes magyarsággal az utolsó pártállami pártvezér, Grósz Károly

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Hét pillér

ĀHa költségvetés készül, azt mindig heves viták kísérik, hiszen nem mindegy, mire mennyi pénz jut, és mely területektől kell elvenni vagy éppen hozzátenni, vagyis az érdeksérelem borítékolható

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom