Szupererő

Pelikán maga sem értette, hogy lehet ő az Angol Park, a Sportuszoda, majd a Narancskutató Intézet igazgatója, hiszen nem értett hozzá, szemmel láthatóan szenvedett is a feladatoktól. Egyik hibát követte el a másik után, de a Párt mindig felmentette, mert kellett a kisember a Nagy Projekthez, az áruláshoz.

Az ellenzéki összefogás előretolt bábja is szenvedett a rászabott feladattól, ezt sugározták gesztusai, mimikája, egész testbeszéde. Mondanivalójában nem volt erő, és legyünk őszinték, mondanivalója sem volt. A kampány választott jelmondatait nem lehetett értelmezni, hiszen Budapest zöld is, szabad is, a nemzet fővárosa, azaz mindenkié, és bizony az európaiak szerint is erősen ott van a 21. századi Európában.

A mi politikai napraforgónk addig forgolódott a napon, amíg az végre rásütött. Nem árt újra meg újra felidézni Karácsony Gergely eddigi politikai pályafutását, hogy lássuk, az erkölcsi tartás, a politikai és véleménystabilitás nem az erőssége. Ahogy a kocsmában mondják, minden volt már, csak akasztott ember nem. Gyurcsánytól Gyurcsányig vezet görbe útja, igazi szivárványszínű politikus, az újvöröstől zöldön, kéken, lilán át a napraforgósárga összefogásig. Milyen helyes fiú, mondták a lányok, amikor behúzták a neve mellé az ikszet, a nénikéket elbűvölte félszeg mosolya, de másfél éve országosan mindez összesen tizenkét százalékra volt elegendő. Úgy látszik, a karácsonyi imázs csak Budapesten hat, ami a fővárosiakra nézve nem túl hízelgő. Karácsony helyében már akkor hátat fordítottam volna az összefogósdinak, amikor miniszterelnök-jelöltségekor kiderült, a szocialista jelölő azt sem tudja, hősünk melyik pártot erősíti éppen. Őneki viszont tudnia kellett magáról, hogy most a Párbeszédet és nem az Együttöt, és szembesülve a szocialisták felkészületlenségével, visszautasítani a felkérést.

De Gergő maradt, mosolygott, elfogadta az MSZP ajánlatát, indult, veszített. Aztán újra elfogadta, indult és nyert. Végigcsinálta a megalázó kampányt, lepergett róla minden igaz vagy igaztalan vád, somolygott, egyezkedett a színfalak mögött, zsarolták és engedett. Végül is politikusnak nem kell gerinc. Ő tudja csak, hogy kiknek, mi okból és mennyiért kötelezte el magát.

Mindenesetre az új főpolgármester első útja a baráti Varsóba vezetett. Ajánlatot tett az ottani főpolgármesternek, Rafał Trzaskowskinak, működjenek együtt, de ne csak ketten, vegyék be a buliba pozsonyi és prágai kollégájukat is. Milyen szép, a V4-ek együtt kormányszinten, plusz a fővárosok is! A bökkenő az, hogy az ajánlat éppen a V4-ek politikai egységét hivatott bomlasztani. Mert a V4-fővárosok mind sokszínű újbaloldali vezetésűek!

Az új budapesti főpolgármester mestertervét nem odahaza, hanem a lengyel Gazetában tette közzé. Azt indítványozza, hogy az európai uniós pénzek közvetlenül az fővárosoknál landoljanak, így függetlenek legyenek a jelenlegi nemzeti konzervatív vagy populista kormányok jóindulatától. Mert például Magyarországon a jobboldali, populista miniszterelnök már a választások előtt is azzal fenyegetőzött, hogy ellenzéki győzelem esetén elzárná a pénzcsapokat, de ezt már a jól értesült német Die Weltben olvastam. Azt viszont Orbán Viktortól hallottam, hogy a nemzet fővárosa továbbra is számíthat a kormány együttműködésére. Aki fel akarja bontani a szerződéseket, az pont maga az újsütetű, magát hol liberálisnak, hol zöldnek mondó főpolgármester.

Karácsony számíthat V4-es kollégáira, hiszen egy brancsból valók. Közös az urakban az újbaloldali zöld elkötelezettség, mind a négyen részei a szivárványos új világnak, összefogásuk szupererőt jelenthet. A Prágában 2018 novembere óta regnáló Zdeněk Hřib a cseh kalózok fekete színében vezeti a várost, bár pártja az Európai Parlamentben zöld ruhát visel. Mi mást is akarhatnának, mint a sokszínű szabadságot és a hatalom össznépi kontrollját. Nem lehet könnyű helyzete a cseh kormánynak, hiszen a városvezetés a haladó erőket mozgósítva mindent megtesz a megbuktatásukért.

Pozsonyban szintén tavaly novemberben voltak az önkormányzati választások. Itt a befutó a függetlenként induló Matúš Vallo lett. A független Vallo civilben építész, zenész és városi aktivista, ami önmagában kevés lenne a szavazatok harminchat százalékának megszerzéséhez, de – mily csoda! – a szociálliberális Progresszív Szlovákia és az ottani Együtt (Európa-párti konzervatív liberálisok) őt támogatta.

A varsói főpolgármester is a haladók táborát erősíti. Pártja, a nemzeti liberális Polgári Platform ugyan az Európai Néppárthoz tartozik, de lengyel viszonylatban baloldali gyűjtőpártnak számít. Rafał Trzaskowski a legtapasztaltabb a polgármestercsapatban, volt már miniszter, sőt EP-képviselő is, remek brüsszeli kapcsolatokkal rendelkezik. Már el is kezdte a lobbizást az általuk elképzelt városkoalíció létrehozása érdekében. Így nyugodtan szavazhatnának a hazájuk elleni szankciókra, akár a hetes cikkelyre is, mert a pénzmegvonás csak az országot érintené, a liberális fővárosokat nem.

„Nem engedhetjük, hogy országainkban szétverjék a demokráciát!” – adta ki az új jelszót Karácsony, miközben éppen a demokratikus játékszabályokat sérti meg. Karigeri bátorsága egyre nő, mióta Frans Timmermans személyesen biztosította az EU jóakaratú támogatásáról. Ennek fényében Dobrev Klára kampányzárón mondott szavai is értelmet nyernek: „Orbán Viktor menjen a pokolba, egy fityiszt lesz beleszólása, milyen fejlesztéseket kapnak a városok a jövőben!” Ő csak tudja, ott a brüsszeli vörös tűz közelében! Ott, ahol a jogállamiság felett őrködőket egyáltalán nem zavarja, hogy az ellenzékben lévő fővárosok liberális polgármesterei a demokrácia szellemében törvényesen megválasztott kormányaik ellen lobbiznak.

A polgármester urakat és brüsszeli pártfogóikat az sem zavarja, hogy ezzel megsértik országaik jogrendjét, az Európai Unió írott és íratlan szabályait. Mert a cél mindig szentesíti az eszközt, a cél pedig a nemzeti kormányok büntetése, amiért útjában állnak az új világrend szupererejének.