Transzmisszió

A hülyeség végtelen. Ami tegnap még képtelenség volt, az mára már a végtelenség. Egy képeslap címoldalán tekintélyes méretű pocakja felett nagy tehénszemekkel az olvasót fixírozva ott mosolyog Logan Brown, és azt közli: terhes transznemű férfi vagyok és létezem. Nézzük először, mit mond ez a derék ember, aztán próbáljuk meg lefordítani hétköznapi nyelvre azt. A brit illető kezdeti tanácstalansága után a párjával úgy döntött, hogy belevágnak az életre szóló kalandba: a gyermeknevelésbe. A lelkendező képeslapi újságíró mielőtt megfuttatja a történetet, elmondja, hogy az ugyan egyáltalán nem mindennapi, de annál szebb és varázslatosabb história. L. Brown ugyanis szerinte az élő bizonyíték arra, hogy a férfiak is teherbe eshetnek, de még ekkor sem szükségszerű a női identitást vállalni – tessék figyelni a magabiztos kinyilatkoztatást – ugyanis ez nem így működik, ennek nem így kell működnie.

Még mindig nem tudjuk, hogy ki kicsoda, ki a fiú, ki a lány, még az általános ráhangoló futamoknál tartunk. Kiderül, hogy L. Brown párja egyetért azzal a tételével, hogy egy queer kapcsolatban megszülni egy gyereket a lehető legjobb érzés. Úgy véli ugyanis, hogy hosszú távon is szeretik és értékelik egymást, így a baba, aki most még lány, abban a tudatban nőhet fel, hogy mindig szeretik és elfogadják, bármilyen is legyen. Most tekintsünk el attól, hogy elkezdjük a kérdést feltenni, akár csak magunknak is, honnan az a magabiztosság, amivel különös kapcsolatuk jövőjét megmásíthatatlannak tekinti ez az L. Brown.

Hát onnan, hogy korunkban a lehető legfurcsább és a legkülönbözőbb elméletekre felcsavarodott csoportocskák, nem nevezzük őket kisebbségnek, irtózatosan nagy hangerővel igyekeznek rákényszeríteni nem ritkán beteges elképzeléseiket a világról a többségre. Aztán ha ez nem a terveik szerint halad, akkor televisítozzák az étert azzal, hogy ahol nem fogadják el feltétel nélkül őket, ott kirekesztés, diktatúra, jogállamhiány vagy mindezt összefoglaló névvel illetve fasizmus van. Tehát nem az a demokrácia, ahol a többség, hanem az, ahol néhány elszállt agyú különc világképe a meghatározó. Ezt nyomják ránk az öntelt nyugati politikusok és érdekcsoportjaik. Azért mocskolják Magyarországot, mert alkotmányba mertük foglalni, hogy az apa férfi, az anya nő. Ami másabb ennél, az nem család. Hiába szóbűvészkednek, hogy bármilyen formáció család lehet, pörgetik az idióta mondatot: a család az család. Valahogy nem vagyunk erre vevők.

De térjünk vissza L. Brownhoz, aki továbbtekeri a történetet. Kiderül, hogy mivel nem kapott tesztoszteront, vagyis azt a hormont, amitől egy nő férfiassá válhat, teherbe esett. Mintha teljesen eltűnt volna a férfiassága, amiért olyan sokat dolgozott. A terhesség nem jelentette számára azt a borzalmas állapotot, hogy nő, ő továbbra is egy férfi, aki biológiailag képes arra, hogy szüljön.

Nova, a kislány, közben világra jött.

Ember legyen a talpán, még csak magyarnak sem kell lennie, aki eligazodik ebben a történetben. Most akkor L. Brown lányból lett fiú vagy fiúból lett lány? Nembináris párja lány vagy fiú? Ha az utóbbi, feltételezve, hogy L. Brown eredetileg hölgy volt, még csak-csak elképzelhető a Nova nevű gyerek fogantatása.

Egyébként pedig tessenek mutatni valakit, aki érti ezt a zagyva, provokatív és értelmetlen történetet.

A szerző író