Eltűnődöm a balliberális weboldal címlapján, bár a dolog, ami felkeltette a figyelmemet, tértől, helyszíntől és időtől független. Orbán Viktor, Jarosław Kaczynski, Aleksandar Vucic, Recep Tayyip Erdogan portréja egymás mellett, egy csokorba kötve. Nem mondanám, hogy bármelyikről is a legrosszabb beállítású fotókat tették közre, de azért adtak a stílusra, sokat kellett azért válogatni az archív fotók között, hogy azok még véletlenül se legyenek amolyan semlegesek. Mondjuk olyanok, mint amikor egy köztisztviselőt a protokollfotós szenvtelen arckifejezéssel kap lencsevégre. Rögtön érezze az olvasó, hogy itt és most, az ő értékítéletük szerint, a rossz fiúkat gyűjtötték össze.
A podcast címe: „Orbán, Kaczynski, Vucic, Erdogan – ezek csak ideiglenes projektek”. Az ilyen dolgokra mondta megboldogult nagyanyám: álmodik a nyomor. Mert azért el kellene gondolkodni azon, hogy mégis mit nevezünk ideiglenesnek. A cím azt sugallja, hogy most már lassan vége ezen, az általuk nem haladároknak tartott személyek korszakának.
A ballib oldalon mindenki nyugodtan dőljön hátra a fotelban, és ahogy ezt eddig is tették, onnan okosítsák azokat, akik voltak olyan balgák, hogy őket nemhogy egyszer, de többször is megválasztották.
A már megszokott – ha ezt meg lehet egyáltalán szokni – pökhendi, arrogáns, nagyképű, ellentmondást nem tűrő stílusban egyszerűen, a saját szájuk íze szerint képletesen kitessékelik a hatalomból a négyeket. Persze a fotelban ülve. Így könnyű. Ja, hogy a demokráciához hozzátartozik a szabad választás is. Apró probléma. Ha nyer a ballib oldal, akkor demokratikus volt a választás, ha nem, akkor elcsalták. Ha utóbbit nem lehet semmilyen bizonyítékkal alátámasztani, akkor jön a maszatolás: a választás szabályos volt, de nem tisztességes. Az, hogy a négyek ciklusról ciklusra nyerik a választásokat, persze csak ideiglenesen, az nem számít. Akkor sem, ha ez a folyamat egy-két évtizedig tart. Ők megmondták, hogy menniük kell.
Ki tudja, hogy hány terv született már ezeknek az embereknek az antidemokratikus úton történő megbuktatására. De ami még ennél is riasztóbb az az önámításnak a magas szintje. Nézzük meg, mi folyt tavaly a magyar és idén a török választások előtt. Azok, akik ma ideiglenesnek mondják Orbán Viktor és Recep Tayyip Erdogan hatalomban maradását, a külsőségekből ítélve, maguk is meg voltak győződve, hogy biztos a bukásuk. És nem csak az itthoni sajtóról van szó. A nemzetközi ballib sajtót olvasva a fél világgal megpróbálták elhitetni, hogy na, most végre vége van ezeknek. Elvégre az ideiglenes kormányzás is véget ér egyszer, mint a százéves háború.
Magyarországon egyesek annyira belelovalták magukat a győzelem biztos tudatába, hogy már akasztófával fenyegettek. Illetve azzal, hogy hatalomra kerülésük után felfüggesztik az Alaptörvényt. Ez nagyjából olyasmit jelent, mint amikor Feketeszakáll kalózkapitány a 17. és 18. század fordulóján egy-egy elfoglalt kikötőben három napig tartó szabadrablást engedélyezett az embereinek.
Tiszta jogállam, az Európai Unió biztos azonnal átutalta volna az eddig Magyarországnak járó törvénytelenül visszatartott pénzeket.
A szerző főmunkatárs