J. Károly mindig bal lábbal kelt fel, és ennek tulajdonította reggeli mogorvaságát. Talán át kellene rendezni a szobát, fordult oda Karcsihoz, de a teknősnek könnyű, neki négy lába van, viszont a balból is kettő, tehát mégsem olyan egyszerű, ráadásul megnőtt a körme, kellene egy nagyobb terrárium, vagy néhány kaviccsal segíthetné a körömkopást.
Jobb lábbal nem tud felkelni, mert az ágya jobb oldalán van a fal. Az arra jó, hogy szorosan hozzásimuljon, amikor rosszat álmodik, vagy ha nyáron melege van. Az északi oldalra néző fal, ellentétben a ventilátorral, nem fogyasztja az áramot nyáron, télen viszont fogyasztja a gázt. Ezt még értette, de azt nem, hogy miért hordozza bal kezén a szerencse. Erre semmilyen magyarázatot nem talált a lakás elrendezéséből kifolyólag.
A lépcsőházba is bal lábbal lépett ki, és általában mindenhová bal lábbal indult el. J. Károly úgy gondolta, hogy biztosan a katonaságnál ivódott bele ez a ballábas ösztön. Például a „pihenj”, az „oszolj” vagy az „indulj” vezényszavakra mindig bal lábbal kellett oldalra lépni vagy elindulni. Hamis lett volna azonban a következtetés, miszerint minden balszerencse oka a hadsereg, a katona ugyanis nem tehet róla, hogy milyen parancsot kap.
Ezt a kérdést most J. Károly igen aktuálisnak tartotta, mert szerinte a legtöbb katona csak békében érzi jól magát, hasonlóan a civilekhez. Azok pedig, akik halálba küldik a katonákat (és a civilek halálát okozzák), nem is emberek, hanem robotok. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy az ilyen katonai robotoknak vajon van-e ideológiájuk vagy lelkiismeretük.
A drónokról tudta, hogy azoknak nincs, de akik elindítják a drónokat, azoknak van ideológiájuk, a lelkiismeret ezzel szemben biztosan hiányzik belőlük. J. Károly szerint az ideológia és a lelkiismeret nem mindig képes kiegyezni egymással, állandóan alkudoznak, próbálja meggyőzni egyik a másikat, és rendszerint az ideológia kerül ki győztesen.
J. Károlynak nem volt semmi baja a saját lelkiismeretével, ám hiába, a balszerencse és a mogorvaság nem kerülte el, és nem tudta, mennyire van köze ennek a kettőnek egymáshoz. Mindenesetre próbált figyelni rá, hogy átszoktassa magát a balról a jobb lábára. Így minden elinduláskor furcsa szökelléseket produkált, az éppen felemelt bal lábát a levegőben cserélve ki a jobbra.
Messziről bárkinek úgy tűnhetett, hogy azért ugrándozik, mert jó kedve kerekedett, pedig ő csak a szerencséjét szerette volna megtámogatni azzal, hogy a balt átcseréli a jobbra. Azt nem sejtette, J. Károly ugyanis nem ismerhette a hatalom összefüggéseit, hogy bizonyos (és igen ártalmas) ideológiák ennek pontosan az ellenkezőjét szeretnék.
A legutóbbi értekezletükön a főosztályvezető kijelentette, hogy a hivatal minden alkalmazottjától lépésváltást vár. Azt nem magyarázta el, hogy cserére vagy irányváltásra gondolt-e, esetleg arra, hogy gyorsabb lépésekre van szükség. J. Károly inkább lelassítani szerette volna a lépéseket, hogy oda tudjon figyelni a jobb lábára, másrészt nehogy belelépjen valamibe, amit hiába takarít le a cipőjéről, ott marad a szaga.
A szerző irodalomtörténész