Kettészakadt világ

Később jött a hír, hogy ugyanaznap autóbalesetben életét vesztette Diána hercegné, akit a világ az egyik legfőbb celebévé avatott botrányos élete ellenére vagy tán éppen azért. A hírekből Teréz anya eltűnt, mindenki csak Diánáról beszélt, őt gyászolta, virágok borították pillanatok alatt a londoni Buckingham-palota kerítését. Ez több mint aránytévesztés, ez a világ súlyos vaksága!

De talán még sincs veszve minden, hiszen Teréz anyát 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá, majd 2016-ban Ferenc pápa szentté nyilvánította. Diána hercegnőről pedig újabb és újabb leleplező könyvek jelennek meg – celebkultuszát csak tovább erősítve. A lelki-, szellemi világ láthatóan kettévált, ahogyan Hamvas Béla írja vitriolos iróniával a világ végzetes kettészakadásáról: „Minden jel arra vall, hogy a legközelebbi korszakban a föld uralkodó lénye nem az ember lesz. Leginkább madárhoz hasonlít éspedig nagyságban és alakban a keselyűhöz.

Félig madár, félig rovar. (…) Az új faj neve csirihau. (…) Mialatt a szószékről morált és humanizmust, tökéletes embert és társadalmat, oly sok vallást és tudást hirdetett, legőszintébb szívbéli izgalmával erre gondolt és ez volt benne a valóság, amelytől úgy rettegett, és amelyet oly szomjasan várt, amelytől irtózott és amelybe beleszédült. Ezzel fenyegette és ezzel kecsegtette magát, félelmetes duplán, sóvárogva, akarva és nem akarva, mert, amit az ember akar, azt eltaszítja, amit nem akar, azt magához vonzza. Most végre felszabadult. Ez a humánum már nagyon a terhére volt.”

Ez az apokaliptikus kép megismétlődött 2006. szeptember 17-én Magyarországon, ugyanazon nap két történésében. Az egyik a menny volt, a másik a pokol, és mindössze néhány óra választotta el őket. Tizenegy órakor kezdődött a budapesti Szent István-bazilikánál Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatása. Nem történt 923 éve ilyen esemény hazánkban, 1083-ig kell visszamennünk, amikor István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatása történt.

Ki volt Salkaházi Sára?

Az 1899-ben, Kassán született Sára 1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társaságával, és ez új irányt szabott életének. Szociális tanfolyamokat végzett a szerzetesrendnél, majd 1929-ben elfogadták a jelentkezését novíciának. Az 1930 pünkösdjén tett első fogadalma előtt néhány hónapig Kassán a helyi karitászt szervezte. Két évvel később Komáromban végzett hasonló munkát: a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot.

Az örökfogadalmat 1940 pünkösdjén tette le, Alleluja! Ecce ego, mitte me jelmondattal (Íme itt vagyok, küldj engem!), majd 1941 elejétől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz személyre, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését. Az Árpád-házi Boldog Margit szentté avatását ünneplő 1944-es rendezvénysorozat keretében március 19-én (éppen Magyarország német megszállása napján) a mai Erkel Színházban előadták Sára Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról. A német megszállás alatt a Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. December 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont, négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót is őrizetbe vették. Sára nővér az akció végén érkezett, de nem menekült el, így őt is magukkal vitték.

Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt. A foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Mivel holttestét a folyóba vetették, esetleges sírjának helye ismeretlen. Egy vértanút avatott boldoggá az egyház 2006. szeptember 17-én. Sokan érezték – és méltán – a mennyországban magukat, azt is gondolhatták, hogy ezzel a gesztussal helyrezökkent az idő, teret nyert az igazság, az emelkedett szellem, az áldozatkész lélek.

Délután négy órakor a szokásos hírfolyamban egyszer csak mindenki felkapta a fejét. Gyurcsány Ferenc hónapokkal korábbi balatonőszödi beszéde került nyilvánosságra, mint egy bomba, úgy robbant, a gondolatisága, az alpári stílusa ezt csak tetézte. Gyurcsány beismerte, hogy súlyos hibákat követtek el: „Elk*rtuk! Nem kicsit, nagyon!” Szinte ’56-ot idézte, amikor bevallotta: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este. (…) Nyilvánvalóan végighazudtuk az utóbbi másfél-két évet.” Hazánkat kurva országnak nevezte. Az elemi erejű felháborodás azonnal ezreket, majd tízezreket vitt ki az utcára, a kormányfő azonnali lemondását követelve. Gyurcsány rendőrterrorral válaszolt, október 23-án majdnem megismétlődött
az 1956-os forradalom.

Gyurcsányra gondolva folytassuk Hamvas Bélának az előbb elkezdett végtelenül keserű gondolatát: „Ostoba és korlátolt előítélet, régi idők csökevénye, amely arra kötelezte (a világot), hogy legalább külsőségekben tisztességesen viselkedjék. Most már nem kell szégyenkeznie, ha dühében zabál és kéjesen marakodik, mindezt a létért való küzdelem jegyében, ha irigy és gonosz és pimasz és hazudik és vigyorog és vijjog és vérszomjas. (…) Nincs többé gondja gátlásokra és az illemre, micsoda felszabadulás! (…) Milyen hálásak vagyunk az idealizmusnak, amely fennhéjázó eszméivel bennünket ide vezetett, és kitermelte bennünk az ellentétet, mialatt malaszttal beszélt, és senki sem vette észre, valójában mi történik. Ez a csirihau, a bűvös kép valóságos arca, amely századok óta a cselekvő és a gondolkozó ember szívében él, amelyet most sikerült felszabadítani. Katasztrofális megrázkódtatásnak kellett elkövetkeznie, hogy e lény megvalósulhasson.”

Ez a lény megvalósult – 2022-ben Gyurcsány Ferenc és Salkaházi Sára között is választunk.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)