„Bátor, az eszményekre, az értékekre építő, a jövőbe tekintő cselekvő kormányzásra készülök” – ezt mondta tizenhét évvel ezelőtt, 2004. szeptember 29-én szűzbeszédében Gyurcsány Ferenc a szocialista–szabaddemokrata kormány miniszterelnöke parlamenti beiktatásán. A Puccsista – így becézték az MSZP-ben – addig sem volt híján magasztos kijelentéseknek, nagy lózungoknak, ám négy és fél évig, 2009 márciusáig tartó országlása Magyarország legújabb kori történelmének legsilányabb, leggyalázatosabb, legsötétebb csődfejezeteként írható csak le.
Nem, nem csupán a nagy lebukás, az őszödi beszéd és annak utóélete miatt. A 168 Óra korabeli cikke első olvasatra, szamizdatként, paródiának hitte a beszédet, nem akarták elhinni, hogy igaz. Később viszont minden rosszat, kormányzati országrombolást szinte feledésre ítélt, oly sokkoló volt Őszöd és Gyurcsány neve a magyar társadalom számára.
A parlamentben elhangzott, hogy az általa meghirdetett kormányprogram olyan, mint a hamis gulyás: van benne zöldség, nincs benne hús. A mai államfő, Áder János, a Fidesz akkori frakcióvezetője pedig silány kis irománynak nevezte Gyurcsány kormányprogramját és a címére (Lendületben) utalva azt kérdezte: nem inkább lejtmenetben?
Hisz az igazi vesszőfutás csak ezután következett. Az infláció vágtatása, az államadósság szárnyalása, a gáz, a villany és a gyógyszer ára tényleg lendületesen emelkedett. A gyurcsányi ingyenebéd első fogása a feketeleves volt. Sok köszönetet a főétel sem hozott. A válságkezelés ugyanis külföldi gigahitelekre, devizacsapdára, megszorításokra épült. Ezek szinte teljes körű adóemeléseket és új adónemek bevezetését jelentették, a nyugdíjak csökkenésével, illetve a tizenharmadik havi nyugdíj megvonásával jártak.
A különböző támogatási formák, így alapvetően a segélyezés politikájára építő balliberális kormányzati politika „vívmányait” a lakosság sínylette meg. Méghozzá a legszélesebb körben. Csökkent a szocpol és az általuk ellenzékben mindig emelni követelt családi pótlék összege, a gyermekgondozási díj. A „lassan mondom, hogy nem lesz gázáremelés”-ből tizenötször lett gázáremelés.
A lakosság megsarcolásánál nagyobb lendületet csak a privatizáció vett: a Gyurcsány-érában százhetven állami vállalatot dobtak piacra, a 4-es metró építésénél pedig az Európai Csalás Elleni Hivatal adatai szerint százhatvanhétmilliárd forintot loptak el. Megjegyzem: a LIBE akkor nem szaladt Budapestre vizsgálódni. Áder az említett parlamenti megszólalásában a zsákmánypárt, az MSZP elnöki posztját is elfoglaló Gyurcsánytól azt is kérdezte: leszoktatható-e a róka a tyúklopásról?
Egy fenét. Az állami javak saját kezére játszásán meggazdagodó Gyurcsány Ferenc már hivatalban lévő miniszterelnökként szerezte meg a balatonőszödi kormányüdülő egyik vízparti villájának tulajdonjogát. Ami a maga nemében példátlan és páratlan.
Ő az egyetlen olyan közjogi méltóság a magyar történelemben, aki a jó erkölcsöt semmibe véve az állam tulajdonát kebelezte be.
A java csak ekkor kezdődött: őszödi beszéd, szemkilövetés, kínzás, véresre vert tüntetők. Nem túlzás azt állítani, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése – pontosabban egy brüsszeli paktum részeként nyilvánvalóan Gyurcsány által történő kiszivárogtatása – és az azt követő események sokkolták Magyarországot.
Az igazi sokkot azonban most kapjuk: a bukott kormányfő, a nagy kombinátor Brüsszel bátorításával egy mesterségesen létrehozott politikai szörnykoalíció árnyaként újra a hatalomra ácsingózik. Tanulni kellene a múlt örökségéből.
(A szerző újságíró)
