ĀHatárainkon kívül élő szorongatott közösségeinkre is gondolva, ha megtanuljuk önmagunkat szeretni, akkor meglátjuk a másik embert. S ha a másikban felismerjük önmagunkat, akkor eredményes lesz térségi építkezésünk
ĀNAPI KOMMENTÁR. Vásárhelyi Mária a magyarság összetartozását látványosan bemutató ünnepét jelentő pápalátogatást arra érezte kitűnő alkalomnak, hogy újfent és ismételten beletörölje a lábát a magyarokba
ĀHa világosan definiálható a (jó)ízlés és ízléstelenség jelenség-együttesének kérdésköre, ugyan miért vagyunk körülvéve manapság kirívó ízléstelenséggel
ĀA térség „szocialista” országainak rendszerváltozása csak egy jelentéktelen mellékterméke volt annak a máig feltáratlan globális hatalmi átrendeződésnek, amely a nyolcvanas évek során lejátszódott
ĀSZOBAKATEDRA. Egyöntetű az a vélekedés, hogy Debrecen és a kollégium hatása Arany egész pályáját végigkísérte – nyelvezetében, biblikusságában, világnézeti konzervativizmusában
ĀSehol a világon nem lehet fontos közintézmények kapuját indokolatlanul átlépni. Fel nem fogható, hogy mi a bajuk a budai vár építkezési területeit védő kordonokkal
ĀSZOBAKATEDRA. Azokat a protestáns alkotókat, akiket Debrecenhez köt az irodalmi emlékezet, egyúttal a Kollégiumhoz is kapcsolják, még ha debreceni tartózkodásuk átmeneti volt is
ĀMegfigyelték? Az Európai Unióban mosolygósak a képviselők. Persze csak a kötetlen percekben, amikor egymással cseverésznek és nem a szavakkal vívják háborúikat
ĀMindenáron meg kell akadályozni az összeurópai háborút. Ez szó szerint: életkérdés. Ezért az életért küzd történelmi tapasztalatai alapján ma Magyarország
ĀWashingtonban akarják megszabni, hogy ők kit látnak vendégül, vagyis a küldő ország kit és milyen posztra nevezhet ki Amerikában szolgáló diplomatának
ĀA politika nem vagy nem csak színház, munka is, az adott körülmények között a lehető legoptimálisabb cselekvés végiggondolása, megtervezése, megszervezése és véghezvitele a körülmények megváltoztatására
ĀDavid Pressman a napokban egy, az ukrán–magyar kapcsolatokról szóló panelbeszélgetésen ugyanis segítséget ígért. Elsősorban a kárpátaljai magyaroknak
ĀKÉTPERCES. A megállóban lévő digitális kijelző szerint a villamos két perc múlva érkezik. Majd a kijelző tizenegy percet mutatott, utána tizenötöt, egy perc múlva kilencet. J. Károly ránézett az órájára, hogy az is összevissza jár-e
ĀNAPI KOMMENTÁR. A demonstráló, erőszakosan dulakodó baloldali politikusok célja egyáltalán nem az, hogy javítsák a pedagógusok jövedelmi helyzetét
ĀKÉTPERCES. Lehet, hogy nincs is teknőse, vagy van, csak nincs neki ízlelése, és hályog van a szemén. Lehet, hogy ő sem létezik, a hivatal sem, a főnöke sem, és a büfés Eszter is csak illúzió
ĀHozzánk is eljut minden. A kérdés az, hogy végre felfigyelünk erre és tudatosan teszünk azért, hogy ne jussunk a nemváltoztató nemzetek identitászavaros sorsára, vagy továbbra is homokba dugjuk a fejünket?
ĀNAPI KOMMENTÁR. Olyan törvényt akarnak visszavonatni, amely még meg sem született, sőt a tervezete sem került még az Országgyűlés elé
ĀSokan és sokféleképpen próbálták már megfejteni ezen apostoli látogatás miértjét. Vasárnap délben Ő segített egy kicsit: magához szeretné ölelni a szívéhez közel került magyar egyházat és magyar népet
ĀDavid Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete megdolgozik a pénzéért, minden hétre tartogat egy-két – a faragatlanság határán mozgó – beszólást a magyar kormánynak
ĀAz ország főtere a pápai szentmise nyomán egy időre várhatóan szakrális hellyé magasztosul. Szimbolikusan kifejezi, hogy Magyarország továbbra is az európai keresztény kultúra őrzője
ĀNAPI KOMMENTÁR. Borítékolható, hogy a Böszme reménye ezúttal is csalfa lesz és vak, s a kormány éppúgy túléli Ferenc legújabb talányos reményciklusát, ahogy a „készülünk” névre hallgató néphülyítést
